Hová tűnt a Híradóból Pálffy?

Többször is próbáltam Önnel interjút készíteni, de eddig sajnos nem sikerült. Eltűnt a Híradóból, s az okokat a nézők vagy nem, vagy nem pontosan ismerik. Miért nem lehetett látni, s miért nem lehetett megkérdezni az eltűnés okairól?

Fél év fizetés nélküli szabadságra mentem, könyveket írtam. Most már a harmadiknál tartok.

Úgy tudom, az elvonulásnak konkrétabb oka is volt. Egy nyilatkozata miatt letiltották a képernyőről.

Nem, tényleg nem a nyilatkozatokkal volt a baj. Kifejezetten a barátok tanácsolták azt – tévések, a gazdasági élet, a közélet szereplői – hogy egy ideig valami mással foglalkozzam. Egyébként is az volt a tervem, hogy idén, azaz ötvenéves koromban, húsz év után abbahagyom a híradózást, és más műfajokkal foglalkozom. Ez így most egy évvel előbbre került.

Azóta miért nem adott interjút?

Nyilatkoztam, de inkább a könyveimről.

Hogyan telt az év? Gondolom, az írás nem töltötte ki teljesen az életét.

A fél éves fizetés nélküli szabadság után már bejártam a televízióba. Beszéltem az alelnökkel s az akkori hírigazgatóval arról, hogy hogyan tovább. Azt mondtam, szívesen részt veszek a külföldi tudósítói hálózat fejlesztésében. Magam a londoni állást pályáztam volna meg, de kiderült, hogy az idei költségvetésben erre egy fillér se lesz, úgyhogy folytatódott tovább a várakozás.

Most azonban lassan, fokozatosan visszatér a képernyőre. Nemrég a Prima Primissima műsorát vezette, s február közepe óta a Panoráma műsorvezetője. Miért csak ilyen lassan körvonalazódott az új feladat?

Európa-szakértői diplomát akartam szerezni. Most lesz az államvizsga, s a diplomamunkát is most írom. Mindig szerettem volna a külpolitikai újságírással foglalkozni. Nagybátyám, Pálfy József is ezen a területen dolgozott. Édesapám külszolgálatban volt, Londonban. Kifejezetten készültem az új feladatra. Csak kicsit nehezen alakultak a dolgok.

Közben új hírigazgató érkezett, Bednárik Imre személyében.

Igen, vele most megint újratárgyaltunk mindent, s azóta már túl vagyunk a második Panoráma-adáson.

Gondolom, az átalakult műsor vezetőjeként személyesebben szólhat a nézőkhöz, mint annak idején, a Híradóban.

Én a Híradóban is magam írtam a szövegeimet.

Pedig a köztudatban az él, hogy a műsorvezető csak felolvas, a szöveget más írja.

Van olyan helyzet is… Például kereskedelmi tévékben, vagy ahol szigorúbb az irányítás. Ott leírják a szöveget, és az illetőnek fel kell olvasnia a súgógépről. Nekem is fel kellett olvasnom, de én írtam.

Lehet-e egy műsorvezetőnek véleménye a hírről?

Nem, hírműsorban nem lehet.

S ha mégis van, metakommunikációval kifejezheti?

Nem, úgy sem. Ezt írja elő a médiatörvény. Az újságíró személye a riportokban, tudósításokban bontakozhat ki.

Akkor a nézők miért mégis inkább a műsorvezetővel azonosulnak, mint a riporterrel? Sőt, a műsorvezetőtől várják az eligazodást, eligazítást. Lehet, hogy a nézők többsége többet engedne meg egy-egy hírműsor vezetőjének, mint a médiatörvény?

Aki a stúdióban ül, személyes tulajdonságaival fejthet ki hatást. Azzal, hogy például mennyire dinamikus, pörgő alkat, vagy inkább megfontolt, körültekintő. Az adottságok jelenthetik a különbséget, más nem. De jó, ha van személyiség, mert akkor lesz a műsor nézett, hallgatott. Vannak persze megosztó egyéniségek is. Ők is gyakran nagy nézettséget érnek el. Maximum nem hallják, hogy otthon miket mondanak róluk a nézők.

Több évtizedes hagyománya van a Panorámának, amely nem hír-, hanem háttérműsor. Kik is kezdték?

Sugár András, Chrudinák Alajos. És Benda László, aki most is szerepel.

Ők jelentik egyben a követendő hagyományt?

Számomra új munkámban Pálfy József jelenti a követendő hagyományt.

Átalakul-e a Panoráma szerkezete, stílusa?

Ezek a típusú háttérműsorok mindig ilyenek voltak, és mindig ilyenek is lesznek. Korrekt, aktuális anyagokra van szükség a helyszínekről, s olyan műsorvezetőre, aki ezt jól eladja. Semmiféleképp nincs szükség „látványpékségre”.

Ön is készít majd riportokat?

Igen, ez is a feladataim közé tartozik. Sőt, egy-egy nemzetközi együttműködés, koprodukciós munka megszervezésével is foglalkozhatom.

Készül-e arra, hogy – mint az egyik legnépszerűbb televíziós – a Híradó képernyőjére is visszatérjen?

Nem készülök rá, de nem utasítanám vissza, ha esetleg hétvégén egy-egy adásra felkérnének.

A londoni tudósítói poszt lehetőségéről végleg lemondott?

Nem, sőt abban bízom, hogy a Magyar Televízió előbb-utóbb olyan anyagi helyzetbe kerül, hogy ismét kiterjedt nemzetközi tudósítói hálózatot tud kialakítani. Akkor én is újra pályázni fogok.