Hová hordják a csődbe dőlt önkormányzatok vagyonát?

A neszmélyi polgármesteri hivatalban egymásnak adják a kilincset a forgatócsoportok. Miért jutott csődbe az önkormányzat, hova lett a pénz – kérdezzük másokkal együtt mi is, hiszen nem voltak itt beruházások, látványos fejlődés nyomai sem látszanak a községen.

Hat évig vezette a települést Benkő Ferenc. Nemrég kénytelen volt lemondani posztjáról. Helyére Horváth Bélát választották polgármesternek, aki azonnal szembesült a tényekkel: az 1500 lelkes Neszmély közüzemi és beszállítói tartozásai meghaladják a 30 millió forintot, további 35 milliót pedig a környékbeli takarékszövetkezet követel tőlük. Ráadásul az utóbbi időben az önkormányzat több munkatársa is felmondott, mivel csak késve kapták meg a fizetésüket. Nekik dupla végkielégítés jár, s ez szintén növeli a kiadásokat.

Ruzsa Anna öt év alatt a nyolcadik jegyző a faluban. Elődjei önként távoztak.

Ahogy munkába állt, fizetési felszólítás jött a takarékszövetkezettől: rendezni kell a tartozást. „Miféle tartozást?” – kérdezte döbbenten munkatársaitól az új jegyző. Aztán kiderítette: a pénzintézet két részletben 35 millió forint hitelt adott a falunak, az önkormányzat két kht.-jának. De még ma sem tudja senki, mire ment el a pénz.

– Nincs olyan testületi határozat, amely engedélyezte a hitel felvételét – jelenti ki Ruzsa Anna.

Nem vádol senkit, csak megjegyzi: valaki hamis papírokkal igényelte a hitelt, amelyet azután „elfelejtett” törleszteni.

Mostanában állítólag egyre többen jelentkeznek a neszmélyi polgármesteri hivatalban azzal: tartozik nekik a régi polgármester. A település új vezetője is csak hüledezett, amikor addig ismeretlen szerződésekre, kifizetetlen számlákra bukkant.

Benkő Ferenc expolgármestert ma okirat-hamisítással, sikkasztással gyanúsítják. Természetesen kerestük őt is, de csak annyit mondott: családi okokból nem nyilatkozik.

Neszmélyre időközben pénzügyi gondnok került.

– Az ő ellenjegyzése nélkül egy fillért sem utalhatunk, igaz, egyelőre nincs is miből. Hitelből tudnánk rendezni a tartozásokat, csakhogy azt már nem vehetünk föl. Jelenleg válságköltségvetést készítünk, összeírjuk a forgalomképes vagyont. Nem sok ilyen van, de pénzzé kell tenni mindent – vázolja Ruzsa Anna kilátástalannak tűnő helyzetüket.

Persze az új polgármester addig is hozzáfogott a spóroláshoz. Meg kell szüntetnie az iskolai szakképzéseket.

– Nem győzöm kérlelni a szülőket, hogy ezért még ne vigyék a gyerekeket ősztől más iskolába, mert akkor megszűnik a neszmélyi. S úgy jövőnk sem lesz – fakad ki Horváth Béla.

Csődgondnokság alá került Tiszaderzs is. Az 1300 lelkes Jász-Nagykun-Szolnok megyei faluban néhány éve nagyszabású tervekbe kezdett a képviselő-testület. Csaknem százmilliót költöttek fejlesztésekre. A vadonatúj sportcsarnok negyvenmillióba került. Építését, ahogy a fejlesztések többségét, pályázati pénzekből és hitelekből fedezték. Ám a pénz elfogyott, s végül már itt sem futotta az önkormányzati dolgozók bérére. A derzsiek is csődöt jelentettek, és ők is az iskola költségvetésén kezdtek el spórolni.

– Az itt élő gyerekek közül ma már sokan másik település iskolájába járnak. Pedig az arénát azért húzták fel, hogy legyen végre sportterme a tiszaderzsi iskolának. Korábban a kultúrházban tartották a tornaórákat – említi a jegyző, Bóta Mihály.

A csődbejelentést követően Tiszaderzsen is válságköltségvetés készült. Azóta stabilizálódott az önkormányzat működése. Miniszteri gyorssegély rendezte az elmaradt közüzemi díjakat és a munkabéreket, bár a hitelezőkkel még az adósságrendezés utolsó fázisánál, az egyezkedésnél tartanak. A község vezetőinek nagyra törő fejlesztéseit alighanem veszteségként könyveli el a hitelező bank. Vagy megkapja cserébe az arénát.

Hogy a Vas megyei Boba is válságba kerül-e, az már csak bírósági döntésen múlik. A település szennyvizét a hatvanas évek óta egy nagy gödörben gyűjtik. A környezetvédelmi felügyelőség csak nemrég észlelte ezt: negyvenmilliós bírságot rótt az önkormányzatra.

– Nem tudunk több száz millió forintot felvenni, hogy kiépítsük a csatornahálózatot. A környező települések hivatalos lerakóhelyei pedig nem „fogadják be” a bobai szennyvizet – panaszolja Szabó Ferenc polgármester. – Ha bírságot kell fizetnünk, köztartozásunk lesz, úgy pedig nem pályázhatunk sehova. Ördögi kör. Pénzzé tenni már semmit nem tudunk.

Nem mellesleg: akkor ők is kénytelenek lennének az iskola költségvetéséből lefaragni. A bobai polgármester szándékosságot sejt a bírságuk mögött.
Az önkormányzatok adósságrendezését szabályozó törvény 1996-ban lépett életbe. Azóta körülbelül harminc település vált fizetésképtelenné. Szakértők szerint ez nem sok, ugyanakkor a csődbe jutott községek nagyobb válság közeledtét jelzik. A hazai önkormányzatok csődlistáján egy kivétellel olyan települések szerepelnek, amelyekben kevesebb mint kétezer lakos van, s a 3200 önkormányzatból csaknem 3000 ilyen. Vagyis: aligha van fedezetük arra, hogy többmilliós beruházásokra hitelt vegyenek fel.

– A kockázat abból fakad, hogy az önkormányzati rendszer elaprózódott. A kistelepülések alulfinanszírozottak, már az alapfeladatok ellátása is gondot jelent számukra. Ám az uniós pályázatokhoz önerő, a fejlesztésekhez pedig pénz kell – állapítja meg Jókay Károly, az önkormányzatok gazdálkodásával foglalkozó tanácsadó.

Szakértőtársa, Kovács Róbert szerint majdnem mindegyik bank helyezett ki hitelt oda, ahova nem lett volna szabad: az önkormányzati szektor hitelállománya ma 800 milliárd forint.

A tapasztalatok alapján a tartozások felhalmozásához megalapozatlan, átgondolatlan hitelfelvételek, jogsértések (a pénzügyi, a számviteli és egyéb törvények megszegése), ritkábban a beszállítókkal való viták vezetnek. Mindkét szakember úgy véli: sok az olyan település, amelyiknek fizetési elmaradása van. Amelyik nem banknak, az beszállítónak – közlekedési vállalatnak, beruházást végző cégnek, közműveknek – tartozik. De sem a bankok, sem a beszállítók nem indítanak adósságrendezői eljárást az adós önkormányzatok ellen. Sőt, megesik, azért nyújt újabb hitelt a bank, hogy az önkormányzat törleszteni tudja az előző hitelét.

Csak összevetésül: míg Szlovákiában az állam, Ausztriában a tartományok vállalják a felelősséget az önkormányzatok gazdálkodásáért, nálunk azé a kockázat, aki a hitelt adta.

– Itthon a vállalkozók attól tartanak, ha csődeljárást kezdeményeznek, elesnek az újabb önkormányzati megbízásoktól. „Jó ügyfelek” az önkormányzatok a bankoknál is: náluk „landolnak” a helyi adók és az állami normatívák. A hitelezőkben él a remény, hogy az önkormányzatok előbb-utóbb megadják a tartozást, a fejlesztések pedig kifizetődőek lesznek – magyarázza Jókay és Kovács.

Eddig csupán egyszer fordult elő, hogy beszállító indított csődeljárást az adós önkormányzat ellen. Általában a települések kezdeményezik a hosszadalmas procedúrát, ami nekik nyújt védelmet. Az adósságrendezés egyezséggel vagy vagyonfelosztással végződik, de a normatívákat és az adókat továbbra is megkapják a bajbajutottak.

– Nem mindig bukik az üzleten a hitelező. A bankok sok szolgáltatást nyújtanak az önkormányzatoknak, például vezetik a dolgozói folyószámlákat. A kamattámogatásokat megkapják. Legtöbbjük bebiztosítja magát. Végül az egyezkedés vagy a bírósági vagyonfelosztás során földterülethez, forgalomképes épülethez juthatnak. A bank összesített mérlege pozitív is lehet – állítják a szakemberek.

Pátyon például a beruházó cég hitelből építette meg a gázvezetéket. A vállalkozás hiteléért az önkormányzat vállalt garanciát. Csakhogy a település nem fizetett. Végül a hitelező bank kapta meg a gázvezetéket.

– Nagyobb önkormányzatoknál több a pénz, profibb a gépezet, ezért nem sodródtak eddig válságközeli helyzetbe – mondják a szakértők.
Bár hozzáteszik: az utóbbi években felvett hosszú lejáratú fejlesztési hitelek már most időzített bombaként ketyegnek az önkormányzatok alatt. Bankszakmai körökben úgy tartják: ez a bomba tizenöt-húsz év múlva robbanhat.

Na de hol lesznek addigra azok a településvezetők, akik ma a hiteleket veszik fel?