Ellenzéki Kerekasztal 2.0 – Holoda szerint alapos munkát végzett a V21
A szervezet tagjai sokféle világnézetet képviselnek. Vannak köztük konzervatívok, liberálisok és szociáldemokraták. Ezt a sokszínű társaságot a közös meggyőződésük fogja össze, hisznek a jogállamiságban, a demokráciában, a szolidaritásban, a választás szabadságában és abban, hogy az ország jövőjét az állampolgárok a szabadon leadott szavazataikkal határozhatják meg. A hazai belpolitikai viszonyokat ismerve joggal gondolhatná bárki, hogy aki így gondolkodik, az a szélmalmokkal harcba szálló lovaghoz hasonlatos.
– Gyakorlatilag három év telt el azóta, hogy összeültünk az első megbeszélésre, akkor még csak V18 néven – idézi az első találkozásokat Holoda Attila, korábbi energetikai államtitkár. – Mindenki kissé gyanakodott, mire számíthat a másiktól, hogyan tud majd szót érteni egymással az egykori szocialista külügyminiszter Antall egykori külügyminiszterével, vagy a szocialisták által delegált EU-biztos az MDF volt államtitkáraival. Aztán kiderült, hogy ilyen körben, ahol egymás tisztelete az elsődleges, az értelmes vita nem okoz problémát.
Számára ez volt a bizonyság, hogy felül lehet emelkedni a hazai politikai életben elharapódzott acsarkodó stíluson. És ha meg lehet tenni a V21 körein belül, miért ne lehetne elérni az ellenzéki pártok egymás közti kapcsolatában is? Az ellenzéki politikusok azt már a 2014-es és a 2018-as választási kudarcokból is megértették, hogy ha egymást akarják legyőzni, akkor mindannyian vesztenek a közös ellenféllel szemben.
– Amikor a Fidesz megalkotta a maga „csavaros eszű” választási törvényét, pontosan tisztában volt azzal, hogy ha önmaga egységesen lép fel, esélyük sem lehet azoknak, akik külön-külön akarják felvenni ellene harcot – mondja Holoda Attila. Hozzáteszi: két súlyos vereség kellett ehhez, és annak a felismerése, hogy a politikában nincsenek csalhatatlan igazságok, egyetlen párt sincs birtokában a bölcsek kövének. Ha a V21 is ebben a szellemben kereste volna annak idején a megoldást, le sem ültek volna egymással, vagy rosszabb esetben kimondták volna, hogy itt a program, ehhez lehet csatlakozni, és punktum.
Más utat választottak: egymás nézeteit tisztelve azt keresték, miben értenek egyet. Persze, nekik könnyű, hiszen korábban, vezető politikusként is így működtek. Balázs Péter hivatalban lévő külügyminiszterként bizonyos témákban nem restellte kikérni elődje, Jeszenszky Géza véleményét.Ma viszont elképzelhetetlen, hogy Szijjártó kikérje bármelyik elődje tanácsát, mielőtt egy tapintatlan nyilatkozattal beletapos valamelyik uniós kollégája becsületébe.
– Miért gondolták, hogy a jelenlegi ellenzékiek képesek lehetnek másként gondolkodni? Kikéri az önök véleményét bármelyik ellenzéki politikai erő, mielőtt megszólalna?
– Az utóbbi időben sok minden megváltozott e téren. Amikor kiderült, hogy a V21 tagjai nem akarnak újabb politikai konkurenciát teremteni, nem alakítanak újabb pártot, semmilyen kormányzati szerepre sem tartanak igényt egy kormányváltás után, eloszlott bizonyos gyanakvás, és oldódott a légkör. Sikerült elfogadtatni magunkat mediátorként, közvetítőként. Megértették, nem ellenük, hanem értük dolgozunk.
Holoda Attila szellemes hasonlattal folytatja. Olyan a helyzetük, mint amikor néhány öreg ücsörög egy parkban, és beszélget. Ám mivel nem sakkoznak, nem kártyáznak, ezért nem zavarják el az érdeklődő kibiceket, sőt, azt kérik, üljenek le ők is, és kapcsolódjanak be a beszélgetésbe. Ilyen invitálást kapott minden parlamenti és a parlament közeli párt. Hamar kiderült, hogy a beszélgetések nem tartanának sokáig, ha rögtön az elején az egyik fél rasszistának bélyegezné a másikat, vagy egyikük azt követelné a másiktól, hogy azonnal takarodjon a közéletből. Tudomásul kell venni, hogy nem lehet sértő módon üzengetni egymásnak, miközben mindenki összefogásról papol, és azt sem szabad elvárni, hogy aki össze akar fogni, az kizárólag egy mögé álljon be.
A volt államtitkár végül is üzletember, ezért üzleti példával erősíti a mondandóját. Nem gazdasági verseny az, amikor a konkurenciát felvásárolják, megfenyegetik, ráküldik a NAV embereit, míg a másiktól megkérdik, hogyan szóljon a neki tetsző versenykiírás. Ezzel szemben az a jó tárgyaló, aki felméri, mi a fontos a partnerének, és mi az, amit maga is el szeretne érni az üzlettel. Ha mindkét oldalnak ugyanazok a prioritásai, ha mindketten görcsösen ugyanahhoz a ponthoz ragaszkodnak, abból nem lesz üzlet. A politikában ugyanez a helyzet: ha van olyan, ami az egyik pártnak nagyon fontos, a másiknak kevésbé és fordítva, akkor a kölcsönös érdekek alapján meg lehet állapodni az együttműködésben.
– A V21 minden tárgyalásán olyan ajánlattal állt elő a pártoknak, amelyet lehetett formálni – avat be a szervezet tárgyalási stratégiájába. – Arra törekedtünk, hogy olyan tárgyalási „csontváz” készüljön, amelyet fel lehet tölteni „hússal”, „izmokkal”, de csak addig menjünk el, amíg az így létrejövő „bábu” mindenkinek tetszik.
– Olyan helyzetet el tudna képzelni, amikor a Jobbik mindenben egyetért a DK-val?
– Persze, hogy nem. De az nem elképzelhetetlen, hogy olyan választ adjanak a hazai kisebbségek, közülük a cigányság helyzetének javítására, amiben nagy vonalakban egyet tudnak érteni. Mert ha eljutunk oda, hogy ez nem csak cigányprobléma, akkor kell is, és érdemes is, lehet is beszélni a társadalmi megoldásról.
Egy másik példaként a határon túli magyarokkal kapcsolatos álláspontot említi. Nem kizárt, hogy ezt ki-ki másképpen látja, de vitathatatlan, hogy ebben a kérdésben az ellenzéknek közös álláspontra kell jutnia. Valami közös nevező szükséges, mert nem kizárólag az lehet nemzeti, aki a Fidesszel egy követ fúj ebben a kérdésben. De ilyen kiemelten fontos téma például az oktatás is. Nem az a kérdés, ki irányítson, a KLIK vagy az önkormányzatok, mert a sok bába között szó szerint elvesznek a gyerekek, és ez egyre tarthatatlanabb állapotot eredményez. Jelenleg országszerte hozzá nem értő, tehetségtelen, csupán a feltétlen lojalitásuk alapján kinevezett emberek kezében vannak a döntések. De a fő probléma az, hogy ráadásul nem is végzik jól a feladatukat. Ebben a pártok álláspontja nem áll messze egymástól, és máris lehet egy közös megoldásról tárgyalni.
Beszélgetésünkben így eljutunk oda, ami a NER lényege: a korrupcióhoz. Orbán felépítette ezt a korrupt társadalmat, de addig nem jutott el, hogy megkövetelje az embereitől, ha már korruptak, legalább működtessék jól az országot. Miből gondolja a V21, hogy ebben a társadalmi légkörben az ellenzék majd más lesz?
– Tegyük fel, hogy a ma fiataljai már mások lesznek, mint akár mi is voltunk a rendszerváltás idején – hangzik a válasz. – Ők elmehetnek Svájcba, ahol a kutyát nem érdekli, ki a miniszterelnök, csak végezze jól a feladatát, vagy Németországba, az USA-ba, ahol a mieinknél nagyobb hatalmú politikusok kezében van a kormány rúdja, de ők sem tehetnek meg akármit, mert működnek a fékek, az ellensúlyok. Orbán nem véletlenül irtotta ki elsőként ezeket az eszközöket és garanciákat. De ezek a világot járt fiatalok ráébredhetnek, hogy ez nem jól van nálunk. Ha a hatalomváltás – reményeink szerint – szemléletváltást is hoz, akkor ha nem is azonnal, de vissza lehet térni a normális és demokratikus társadalmi közélet normáihoz.
A koalícióra kényszerülő pártok vezetői nem szólnak majd be durván egymásnak, nem üzengetnek, és nem hülyézik le a másikat. Az állam majd minden gazdasági szereplőnek egyforma és átlátható feltételeket, törvényi hátteret biztosít, a szakszervezeteket senki nem tekinti mumusnak, hanem a munkavállalói érdekvédelem letéteményesének, amellyel tárgyalni kell. És aztán ki lehet szorítani a korrupciót is. A V21 szerint többek között ezek lennének egy hatalomváltás hozadékai. Azt gondolná az ember, csak álmot kergetnek, de Holoda Attila ezt azonnal cáfolja. Elmeséli, hogy amikor előkészítenek egy-egy javaslatot, minden mondaton, minden kifejezésen sokáig rágódnak, nehogy olyan íze legyen a kezükből kikerülő szövegnek, amit bármelyik fél a maga részéről elfogadhatatlannak érezhet. Egy példa: hirdetheti valaki, hogy ő az Európai Egyesült Államok híve, de ha az ellenzéki pártok egyike sem törekszik az Európai Unióval való szakításra, ha nem a keleti diktátoroknál, hanem a demokratikus nyugati társadalmakban látja az ország követendő célját, akkor máris van egy közös nevező, amely alapján az unióhoz való viszonyt illetően a pártok képesek lehetnek egymással szóba állni és egyeztetni is. Sok ilyen és hasonló kérdésben fogalmaztak meg javaslatokat, s egyik párt sem érezte úgy, hogy ezek diktátumok.
– Meddig sikerült eljutni?
– Reményeink szerint legkésőbb szeptember közepére le tudunk tenni minden párt asztalára egy olyan vitaanyagot, amelyben kizárólag olyan javaslatok és megfogalmazások szerepelnek, amelyekkel eddig nagyjából mindenki egyetértett, s amelyek további finomítás után alkalmasak lehetnek egy közös ellenzék választási programjának – avat be a volt államtitkár. – Ennek négy sarokpontja lenne: 2022 után egyenlő esélyeket és méltányos megélhetést kell mindenkinek biztosítani; tisztességes piacgazdaságot és erős munkavállalói érdekvédelmet; jogbiztonságot és szólásszabadságot teremteni; s végül lefektetni nemzeti és európai létünk külpolitikai kereteit. E nemzeti minimumprogram négy fő csoportjának – jelképesen – mintegy 21 alpontja lehet. Ebből kiderülhet, milyen Magyarországot szeretnének vezetni a ma ellenzékben lévő pártok. Hogy személy szerint kikkel? Azt majd ráérnek eldönteni később. A közös programhoz keressünk személyeket és ne fordítva!
– Lesznek ebből még igazi konfliktusok…
– Persze, hogy lesznek, de csak később. A pártoknak nagy önfegyelemről és önmérsékletről kell majd bizonyságot adniuk. Most, az „Ellenzéki Kerekasztal 2.0” esetében is számítok éles hangú vitákra, de majd igyekszünk ezeket moderálni, keretek között tartani. Ez a demokrácia. Ami a későbbi posztokon történő osztozkodást illeti? Szeptemberben erről is szeretnénk majd beszélni a pártok vezetői-vel, meggyőzni őket, hogy gyakorolják addig is a kompromisszumkészséget, a párbeszédet. Ne okozzanak egymásnak olyan sérüléseket, amelyek nem gyógyulnak be. Ne kövessék az orbáni példát: ha az ellenfél a földön van, ne akarják megsemmisíteni, tönkretenni. Ne csábítsanak át prominenseket, hogy erősebb pozícióba kerüljenek a másiknál. Viharos víz ez, tudom. De viharos vízben születnek a legszebben csiszolt kavicsok.
– Bízik az ilyen önmérsékletben?
– Igen.
– A sikeres választással véget ér a V21 feladata?
– Nem tudom előre, de nem biztos.
– Egy ellenzéki győzelem esetén zökkenőmentes lehet az átállás? A Fidesz minden kulcspozícióba a maga embereit telepítette. Ha a helyükön maradnak – ahogyan ezt már megismertük –, Orbán hideg leheletét érzik majd a nyakukon.
– Nem lesz zökkenőmentes az átállás, ezt pontosan tudjuk, de az ország attól még működőképes maradhat. Lesznek olyan bizalmi pozíciók, ahol előre kell pontosan tudni, kikkel cserélik le azonnal a korábban kinevezett vezetőket, de a kormányzati és közigazgatási apparátus érzi, hogy egzisztenciális érdeke a közigazgatás, az ország működésének fenntartása. Több tízezer emberről beszélünk. Nem lesz könnyű, de a valóban hozzáértő közigazgatási és államigazgatási szakembereket – némi elvárásokat tisztázó beszélgetés után – a helyükön kell tartani. Ez így volt ’90-ben, ’94-ben és 2002-ben, sőt alapvetően még ’98-ban, az első Orbán-kormány idején is. A Fidesz vezette be 2010-ben a lojalitásalapú szelekciót, ami a szakértelem és a hozzáértés kárára történt.
– Mire számít biztosan a következő egyeztetéseken, és mire nem?
– Arra mindenképpen számítok, hogy a javasolt dokumentumunkat elfogadják a pártok, s talán arra is, hogy kicsit „gyomlálnak” még benne, hozzátesznek vagy éppen elvesznek belőle. De hogy ne legyen az ellenzéki, kormányváltó kerekasztal végén egy közösen elfogadott dokumentum? Na, arra tényleg nem számítanék.
