Hol van az ígért tehercsökkenés?
Vagy a PM nem olvasta a kormányfő dolgozatát az adócsökkentési programról, vagy mi értettük félre azt, de a kabinet elé terjesztendő 2009-es adójavaslat több napilap számára is kiszivárogtatott változatából nem köszön vissza az ígért 300 milliárdos csökkentés, sőt több olyan elemet tartalmaz, amelyek növelik a terheket. Az eddig tehermentes juttatások megadóztatása különösen érzékenyen fog érinteni sokakat.
A kormány által még nem tárgyalt előterjesztés először is megnyirbálná az adóalap-csökkentő tételeket. A vállalkozások eszerint nem írhatnák le az iparűzési adót, és megszünne a munkanélküli és csökkent munkaképességű dolgozófoglalkoztatása alapján érvényesíthető kedvezmény is. A céges gépkocsikra hat százalékos vagyoni adót vetnének ki, amelyet ráadásul a magánszemély azon járműve után is le kellene róni, amelyre költséget számoltak el. Az adó alapja a gépkocsi értéke: a gyártás évében a bekerülési érték, amelyet az ezt követő első és második évben 10-10, utána pedig évente 5-5 százalékkal kellene csökkenteni. Az új adót negyedévente önadózással kell teljesíteni.
Tehernövekedés az is, hogy az adómentes természetbeni juttatások széles köre után 11 százalékos egészségügyi hozzájárulást (eho) kellene fizetni. Ezek közé tartozik az üdülési csekk, az étkezési jegy, az iskolakezdési támogatás, a helyi utazási bérlet, a képzési költségek munkáltató általi átvállalása, a lakáscélú támogatás, valamint a munkáltató hozzájárulása az önkéntes-kölcsönös nyugdíj- és egészségpénztári tagdíjhoz. Ezzel párhuzamosan megszűnne az adómentes béren kívüli juttatások négyszázezer forintos korlátozása. A vállalkozások által fizetendő rehabilitációs hozzájárulás a háromszorosára emelkedne, egy fő után évente az eddigi 177 600 helyett 532 800 forintot kell fizetni.
Kis öröm az ürömben, hogy a négyszázalékos különadó a társas vállalkozásoknál megszünne, viszont 18 százalékosra nőne a társasági adó. Ami a személyi jövedelem-adót illeti, kétmillió forintra nő a 18 százalékos sávhatár, ami önmagában 4500 forinttal emeli a legalább ekkora keresetűek a nettó jövedelmét. Az eredeti ígéret szerint a munkáltatói terhek csökkennek azzal, hogy a most 32 százalékos járulékteher 27 százalékra módosul, igaz, csak április 1-jétől, ráadásul a minimálbér kétszerese feletti részre maradna a jelenlegi mérték.
Az érintett termékeket gyártókat és forgalmazókat érinti majd kellemetlenül, hogy az üzemanyagokat kivéve a jövedéki adó mértéke százalékkal nőne. Igaz, ezt minden bizonnyal továbbhárítják majd a fogyasztókra.
Összességében a kiszivárgott adócsomag korántsem tükrözi azt, amit anyagában a kormányfő ígért. Első ránézére a tehernövelő tételek száma meghaladja a csökkentőékét. Ráadásul több konkrét javaslat logikájában is ellentmond az eredeti szándéknak. Aligha fognak fehéredést elérni azzal, ha az eddig adómentes juttatásokra járulékot vetnek ki. Teljesen abszurd továbbá azokra a magánautókra vagyonadót kivetni, amelyek használatára költségtérítést fizetnek. Ha például valakinek egy átlagos, három-négymillió forint értékű autója van és mondjuk havi ezer kilométert használja üzleti célból, erre jelenleg kb. négy-ötszázezer forintot kap évente. A hat százalékos vagyonadó ennek a felét elviszi, miközben a teljes térítés legalább 80 százaléka a benzinköltség!
Ha a lapértesülések igaznak bizonyulnak, nem látszik, hogy mindezt az előterjesztők végiggondolták volna. Ha a kormány az adócsomagot a fentiek szerint fogadja el, nem csupán a fehérítés célját nem éri el, de a legális szférában dolgozók többsége számára nem csökkenti, hanem növeli a terheket. Ha ez számára az adóreform, ne csodálkozzon, ha nem lesz meg hozzá a társadalmi támogatás.
