Hol vagyunk, hazám?

Én ugyanis momentán ezt tartom legújabb kori demokráciaállapotunk legdelikátabb kérdésének. Merthogy mi is történt, sőt történik – ma már úgy tetszik, „iparszerűen” – kis hazánk serdülődő demokráciájában?

Csak az és annyi, hogy a demokratikusra festett cégtábla mögötti boltajtón belül olyan játék folyik, ami semmiféle cégtáblásított játékszabálynak nem felel meg.
A fenti jelzővel ellátott szabály egyik kulcsmondatát a választott képviselői (nemcsak parlamenti) eskü ekképpen vizionálja: „...megtartom és megtartatom...”, mármint a törvényt. Vizionálja, mert ehelyett mi tapasztalható? Az, hogy betartom. Pardon: betartok! A törvénynek! Meg nektek is, magyarok.

Az történt, és történik manapság, mint fentebb jeleztem, úgyszólván „iparszerűen”, hogy a törvényt nem tartják (tartjuk) be. Nemcsak a képviselők, de mások sem, például a fővállalkozók. Meg még sokan. A legnagyobb baj azonban az, hogy azok, akik erre fölesküdtek, szóval azok járnak ebben szinte példamutatóan elöl. Meg aztán azt is nagy bajnak tartom, hogy észlelésem szerint a törvényalkotó, a törvényt alkalmazó és a törvényt végrehajtó hatalmi ágak mintha egymástól (és talán a való világtól is) függetlenek lennének. Nemcsak amúgy, ahogyan kell.

Egyszóval mintha demokratikusan megszabott, öszszehangoltságában sértő disszonancia volna érzékelhető. Demokratikus érzelemsértő, sőt netán törvénysértő. (Ha mégsem lenne törvénysértő, akkor talán a törvény rossz.)

Mire alapozom mindezt? Parlamenti képviselők nyilvánosan, azaz példamutatóan szétbontják a kordont. A végrehajtó ágazat nem avatkozik be, az alkalmazó ágazat gyakorlatilag szankció nélkül hagyja, az alkotó ágazat hallgat.

Engedély nélkül felépített építmény elbontását rendeli el az alkalmazó ágazat (jó sokára), amit az illetékes polgármester (képviselő) úgy aposztrofál: „Amíg én vagyok a polgármester, a szobor marad.” A végrehajtó ágazat tétlen, az alkotó ágazat hallgat.

Az alkalmazó ágazat jogerősen elrendeli a feloszlatást. Az alapító ezt vonakodik végrehajtani, ügyvédi esküt tett jogi képviselője legnagyobb gaudiumára, majd tüntetést szervez engedély nélkül. Az alkotó ágazat hallgat, az alkalmazó ágazat hallgat.

Képviselő éveken át csalárd módon nyúlja le a pályázati közpénzeket, a másik hasonló módon az önkormányzati közvagyont. Az alkotó ágazat hallgat.
Alvállalkozók szétszedik a szállodát, mert a fővállalkozó nem fizetett. A hidat lezárják a tüntető alvállalkozók, mert a fővállalkozó nem fizetett. Emiatt többen tönkremennek. Az alkotó ágazat hallgat, az alkalmazó ágazat hallgat.

Mi is hallgatunk. És figyelünk!

Anekdota: Casaroli bíboros, a Vatikán keleti politikájának képviselője egyszer megkérdezte az egyik magyar püspököt arról, hogy miként tudja lelkiismeretét összeegyeztetni a kommunista állam szolgálatára tett esküvel. Az illető – állítólag – azt felelte: „Eminenciás uram, Magyarországon senki nem szokta az esküt betartani.”
Hát itt vagyunk, hazám?

Kuthi Csaba
Tállya