Hogyan segíthetnénk?
A migrációs krízis megmozgatta a társadalom jobbik felét. Most, hogy a bevándorlók száma csökkenőben van (részben az egymás után épülő kerítések, részben az Európai Unió szervezettségének remélhető javulása miatt), ez a fajta öntevékenység lassan elveszíti aktualitását. De a segítők nem széledhetnek szét, az aktivitás nem szűnhet meg. Hiszen Magyarországon belül is sok a segítségre szoruló ember, egész családok élnek mélyszegénységben.
Több formában is el tudom képzelni a tevékenység folytatását.
A legegyszerűbb az lenne, ha a migránsok megsegítésére spontán módon megalakult szervezetek bővítenék a profiljukat, tevékenységükben egyre nagyobb szerepet kapna a hazai szegények ellátása. Esetleg ezek az önkéntes csoportok csatlakozhatnának a már meglévő, rutinosan dolgozó szervezetekhez. De új formákkal is kísérletezhetnénk.
Ilyen új forma lehetne az adományozók és adományozottak közvetlen kapcsolattartása. Akár úgy is össze lehetne hozni őket, mint ahogy a párkereső szolgáltatások működnek. Fontos szempont lehet a közös érdeklődés, az alapvető kérdésekben való egyetértés, az életszervező elvek rokonsága. Aki hasonlít hozzánk, de bajban van, azon szívesebben segítünk, mint egy minden szempontból ismeretlen embernek.
Sok hozzánk hasonló ember élhet szegénységben, akin ugyanúgy lehetne segíteni, mintha a távoli rokonaink lennének.
Végső soron azok is.
Mándy Gábor
Budapest
