Hogy mi van?

Azt állítja Orbán Viktor
(Varsóban, a V4 tagállamok és Japán kormányfőinek találkozója után), hogy Magyarország éppen a legjobb pillanatban veszi át a visegrádi négyek elnökségét, mert az ország éppen kilép a recesszióból.

Ezzel szemben a tény az,
hogy a recessziónak és az elnökségnek az égvilágon semmi köze sincs egymáshoz. Ezen az alapon Lengyelország a legrosszabb pillanatban adta át a visegrádi négyek elnökségét, ugyanis eleve nem is volt recesszióban, legjobb lett volna, ha marad továbbra is a V4 elnöke. Ugyancsak nem volt visszaesés Szlovákiában sem, a magyaron kívül csak a cseh gazdaság teljesítménye csökkent 2012-ben. Igaz, ott most a miniszterelnök is kénytelen volt lemondani, míg Magyarországon még mindig csak egy legény van a gáton. És neki minden pillanat a legjobb.

Azt állítja Hoppál Péter,
a Fidesz egyik szóvivője, hogy a tőkebeáramlás rekordokat dönt.

Ezzel szemben a tény az,
hogy a tőkebeáramlás nem döntött rekordokat, viszont az erről szóló hazugságok valóban rekordméretűek voltak. A Nemzetgazdasági Minisztérium ugyan először olyan közleményt adott ki, hogy tavaly minden eddiginél több, 10,5 milliárd eurónyi külföldi tőke érkezett az országba, de a média pillanatok alatt megcáfolta a „hírt”, és kiderült, hogy ennek a nagy része azonnal tovább is ment az országból, és valójában csak az összeg harmincadrésze, mintegy 330 millió euró volt a beruházott működő tőke. A szóvivő nyilatkozatából azonban látszik, hogy miért vállalták még a lebukás kockázatát is. Azért, hogy utána folyamatosan hivatkozhassanak a rekordra, miközben a hazugságot már mindenki lusta újra és újra a szemükre vetni. Pofátlansági világrekord.

Azt állítja Varga Mihály
nemzetgazdasági miniszter (a Magyarország talpra áll című konferencián), hogy legkésőbb 2014-ben visszafizetjük a Nemzetközi Valutaalapnak azt a hitelt, amelyet 2008-ban a Gyurcsány–Bajnai-
féle vezetés vett fel.

Ezzel szemben a tény az,
hogy egyrészt nem a Gyurcsány–Bajnai-féle vezetés vette fel a hitelt, hanem a Gyurcsány–Veres–Simor-féle vezetés, másrészt 2014-ben a szerződés szerint mindenképpen vissza kell fizetnünk a kölcsönt. Ráadásul jövőre már alig marad törlesztenivaló, mert csupán a hatodrészét kell fizetnünk az idén esedékes törlesztésnek, úgyhogy akár még az is belefér, ha ebben az évben végzünk a visszafizetéssel. Mindenesetre kész szerencse, hogy az Orbán-kormány ebben az évben 3,5 milliárd dollárnyi hitelt vett föl kötvénykibocsátás formájában, így aztán lesz miből.

Azt állítja Kövér László,
az Országgyűlés elnöke (a Mindszenty-szobor avatásán mondott beszédében), hogy Mindszenty bíborost másfél évtized házi rabság után „a szabadnak mondott nyugati világ és a Kádár-rendszer elvtelen alkuja” kényszerítette Magyarország elhagyására.

Ezzel szemben a tény az,
hogy nem a szabadnak mondott nyugati világ, hanem a Vatikán, az amerikai és a magyar kormány alkujáról volt szó, márpedig a Vatikán és az Egyesült Államok szabadságát sem akkor, sem most nem szokták kétségbe vonni, pláne nem a Fideszben. Mindszenty az amerikai követségen kapott menedéket egészen 1971-ig, és onnan nem is annyira a szabadnak mondott amerikaiak közvetlen nyomására, hanem inkább a szabadnak mondott pápa többszöri sürgetésére önszántából távozott külföldre. Kövér szerint elvtelen alkuval. De vajon mi lett volna az elvi alku? Hogy marad bezárva a követségen?

Azt állítja Selmeczi Gabriella,
a Fidesz másik szóvivője, hogy öt éve nem volt olyan alacsony a regisztrált álláskeresők száma, mint most.

Ezzel szemben a tény az,
hogy az 552 ezer nyilvántartott álláskereső száma egyrészt megegyezik az egy évvel ezelőttivel, vagyis a helyzet tavalyhoz képest sem javult, ugyanakkor 110 ezerrel magasabb, mint öt éve volt. Ráadásul az átlagos regisztrációs idő is egyre nyúlik, és mostanra már elérte az egy évet, vagyis átlagosan ennyi ideig nem talál munkát az álláskereső. Még szerencse, hogy Selmeczinek van állása. Minden egyes sajtótájékoztatóval egyre stabilabb.