Hogy mi van?

Azt állítja Rogán Antal,
a Fidesz parlamenti frakcióvezetője (a HírTv P8 című műsorában), hogy a szocialisták azért vonultak ki a frissen miniszterelnökké választott Orbán Viktor beszédéről, mert nem bírják elviselni a vereséget, és ezzel egy több mint két évtizedes országgyűlési gyakorlatot rúgtak fel.

Ezzel szemben a tény az,
hogy az MSZP-s képviselők nem azért vonultak ki, mert nem bírják elviselni a vereséget, hanem azért, mert Orbán Viktor miniszterelnök nem terjesztett be kormányprogramot, és ezzel egy több mint két évtizedes országgyűlési gyakorlatot rúgott fel. Felrúgásban Orbán kétségtelenül jobban teljesít. Hiába, a futballistamúlt.

Azt állítja Gál Kinga,
a Fidesz európai parlamenti képviselője (az M1 A Lényeg című műsorában), hogy az unióban kettős mérce érvényesül a nemzeti kisebbségek kérdésében, mert amikor konkrét jogsérelmek történnek, akkor Brüsszel azzal hárítja el a beavatkozást, hogy ez tagállami hatáskör, „ugyanezt a problémát viszont nem látták, amikor Magyarország volt terítéken”.

Ezzel szemben a tény az,
hogy Magyarország sosem azért volt „terítéken”, mert megsértette a nemzeti kisebbségek jogait, hanem azért, mert az Orbán-kormány sorozatosan korlátozta különböző egyének, csoportok, szervezetek, intézmények, például egyházak vagy a média jogait. Ezekbe ugyanis az uniónak van beleszólása, a nemzeti kisebbségek ügye viszont valóban tagállami hatáskör. Hogy ez jó-e vagy sem, azon lehet vitatkozni, de mintha éppen az Orbán-kormány kifogásolná, hogy az unió túl sok mindenbe szól bele. Most akkor a nemzeti kisebbségek ügyében mégis az unióé legyen a döntő szó, és ne a szuverén államoké? Ki mér itt kettős mércével?

Azt állítja Semjén Zsolt
miniszterelnök-helyettes (az Orbán Viktor megválasztása után tartott Kossuth téri gyűlésen), hogy a szocialisták Brüsszelben nem átallottak Magyarország ellen szavazni, hogy forrásokat vegyenek el hazánktól.

Ezzel szemben a tény az,
hogy a szocialisták sosem szavaztak semmiféle Magyarországnak szánt pénzügyi támogatás elvonására, éppen ellenkezőleg. Amikor például a magyar kormány antidemokratikus lépéseit elítélő Tavares-jelentés elfogadásáról vitáztak az Európai Parlamentben, a szocialisták külön kérték, hogy a parlamenti határozat ne tartalmazzon szankciókat Magyarország ellen. És lőn. De úgy látszik, hiába, mert Semjén másképp emlékszik. Csak nem vontak el tőle forrásokat?

Azt állítja Pelczné Gáll Ildikó,
a Fidesz európai választási listájának vezetője (egy karcagi választási nagygyűlésen), hogy az elmúlt négy évben csak a Fidesz–KDNP brüsszeli képviselői álltak ki a nemzeti érdekek mellett az Európai Parlamentben.

Ezzel szemben a tény az,
hogy a Fidesz–KDNP képviselői a kormány érdekei és antidemokratikus intézkedései mellett álltak ki Brüsszelben, nem pedig a nemzeti érdekek mellett. Nem mindegy. A nemzetnek főleg nem.

Azt állítja Szájer József,
a Fidesz európai parlamenti képviselője (a Parlament előtti ünneplésen), hogy a kormány felhagyott a baloldal által követett politikával, amely az EU-t nem partnernek tekintette, hanem olyan szervnek, amely utasításokat ad, és amelyhez „szolgaian igazodhat”.

Ezzel szemben a tény az,
hogy a baloldal annak idején nem várt semmiféle utasításokat, igaz, nem is osztott kokit és sallerokat. De ha Szájer szerint a baloldali kormányok szolgaian igazodtak Brüsszelhez, akkor hogyhogy folyamatosan téves adatokkal vezették félre az uniót, amiként azt a Fidesz állítja évek óta? Tessék már végre eldönteni, hogy mit csináltak a baloldali gonoszok: kiszolgálták az uniót, vagy átverték? Vagy egyszerűen csak rárontottak nemzetükre.