Hogy mi van?

Bolgár György sorozata

Azt állítja Orbán Viktor
(a bajor miniszterelnökkel folytatott tárgyalásai után tartott sajtótájékoztatóján), hogy a kis nemzeteket általában nem értik a világban, nem beszélik a nyelvüket, és keveset tudnak róluk, „ezért nagyon fontosak azok a nagy és erős szomszédok, mint Bajorország vagy maga Németország, amelyek pontosan ismerik és értik a magyarokat”.

Ezzel szemben a tény az,
hogy nagyon sok kis nemzetet nagyon jól értenek a világban, elég sokat is tudnak róluk, még akkor is, ha kicsik és a nyelvüket nem beszélik. Svédország, Dánia, Norvégia, Finnország vagy Hollandia csupán néhány példa arra, hogy a kis nemzetek az élen járhatnak, a nagyok pedig sok mindenben követik őket. Ehhez nem kell a finneknek a nagy, erős és megértő orosz szomszéd, a hollandoknak és a dánoknak meg nem kell a német, nekünk, pontosabban Orbánnak viszont, úgy látszik, szüksége van egy Nagy Testvérre, akit még szomszédnak is kinevez, bár egy Ausztria nevű ország még ott fekszik közöttünk. Ettől persze még a németek elég jól ismerik a magyarokat: elég csak olvasni a német sajtót, és kiderül, hogy mindent tudnak rólunk. Többnyire olyat, amiről Orbán Viktor hallani sem szeretne.

Azt is állítja a miniszterelnök
(müncheni előadásán, a magyar kormányt érintő nyugati bírálatokkal kapcsolatban), hogy „egyetlen nemzet és egyetlen ország létezik ma az Európai Unióban, amelyet a demokratikus értékek szempontjából egy arra feljogosított testület – méghozzá az Európai Bizottság, akinek az alapszerződés őrzője titulus jár ki – tetőtől talpig átvilágított, és ez Magyarország... Eurokonformmá tettük a teljes alkotmányos rendszerünket.”

Ezzel szemben a tény az,
hogy az Európai Bizottság nem világította át az Alaptörvényt, mint ahogy Magyarországot sem, csupán néhány konkrét törvényi szabályozás esetében emelt kifogást. Így aztán nem is tettük eurokonformmá az alkotmányos rendszert, ugyanis a kritikák többségét a magyar kormány elutasította, akár a bizottságtól, akár az Európai Parlamenttől, akár az Európa Tanács jogi szakértő testületétől, a Velencei Bizottságtól érkeztek. Így például nem vonta vissza az Alkotmánybíróság jogkörének korlátozását és nem csökkentette a kétharmados törvények aggasztóan magasnak minősített számát sem. A bírálatok félresöprése azonban nem elég: Orbán a legdemokratikusabb európai vezető címére pályázik. Ha más nem indul, nyerni fog.

Azt állítja továbbá Orbán Viktor
(a győri Audi-gyárban), hogy „Magyarország ma elképzelhetetlen az Audi nélkül”.

Ezzel szemben a tény az,
hogy bár nem örülnénk neki, de elképzelhető. Elvégre a Nokia 2008-ban még 1300 milliárd forint értékű terméket állított elő Magyarországon, akkori árfolyamon több mint 5 milliárd eurónyit, ma pedig már nem is létezik, ellentétben Magyarországgal. Az Audi jelenleg a második legnagyobb magyar vállalat, 1738 milliárdos árbevétellel, ami 5,6 milliárd eurónak felel meg. Nokiák és Audik jönnek-mennek, de ettől még Magyarország a helyén marad. Ne legyen kishitű, miniszterelnök úr!