Hogy mi van?

Bolgár György sorozata

Azt állítja Giró-Szász András,
a kormányzati kommunikációért felelős államtitkár, hogy a menekültekkel kapcsolatban Magyarország betartja az uniós szabályokat, viszont Németország megengedőbb magatartást tanúsít, és emiatt alakultak ki nehezen kezelhető állapotok a budapesti pályaudvarokon. Az uniós jogszabályok ugyanis kimondják, hogy az unión kívüli országokból érkezettek csak érvényes úti okmányokkal és a célország által kibocsátott vízummal hagyhatják el az országot.

Ezzel szemben a tény az,
hogy nem a szabályok betartása okoz fennakadást, hanem az, hogy mind ez idáig Magyarország nemigen törődött a szabályok betartásával, és egyáltalán nem akadályozta, hogy a hozzánk érkezett menekültek 90-95 százaléka napokon belül elhagyja az országot Nyugat felé. Hogy ez a gyakorlat most miért változott meg, vajon a magyar hatóságok elolvasták-e az uniós jogszabályokat, vagy inkább az osztrákok szedték le a vonatokról a migránsokat, az tulajdonképpen mindegy. A lényeg, hogy nem a németek meghirdetett politikája (minden szíriainak menekültstátust ígértek), hanem a hirtelen megvilágosodott magyar politika váltotta ki a menekültek tiltakozását. Talán Giró-Szásznak is ezt a változást kellene megindokolnia, nem pedig a németet megkérdőjeleznie. Vagy rettegjenek csak a németek a magyarok nyilaitól?

Azt állítja Lázár János,
a Miniszterelnökséget vezető miniszter (szokásos heti sajtótájékoztatóján), hogy az Európai Unió lényegében nem ad segítséget Magyarországnak a schengeni határ védelmének ellátásához. Szégyenletes, hogy az Európai Bizottság kihagyja hazánkat a más országoknak járó támogatásokból, mondta Lázár.
Ezzel szemben a tény az,
hogy nem hagyja ki. Két héttel ezelőtt 62 millió eurót ítéltek meg nekünk, egy további nyolcmillió eurós segítségről pedig már egyeztetnek. De a miniszter megkérdezhetné az országos rendőrfőkapitányt is, aki a héten elmondta, hogy az unió határvédelmi szervezete, a Frontex 52 emberrel erősíti a magyar határ védelmét. És csak úgy mellesleg: pár hete a magyar hatóságok utasították vissza 20 cseh rendőr és cseh határvédelmi berendezések ideküldését. Miért is?

Azt állítja Latorcai Csaba,
a Miniszterelnökség helyettes államtitkára (a Zsidó Kulturális Fesztivál megnyitása alkalmából mondott beszédében, Petrás Mária elmaradt fellépésére utalva és a megnyitó kétharmadát ennek az ügynek szentelve), hogy „az antiszemitizmus bélyege súlyos vád, büntetőjogi kategória. Nyíltan vagy burkoltan valakit ezzel vádolni csak abban az esetben szabad, ha az minden kétséget kizáróan bizonyított.”
Ezzel szemben a tény az,
hogy az antiszemitizmus nem büntetőjogi kategória, csak a holokauszt tagadása számít annak. Jó adag antiszemitizmussal akár a parlamentbe vagy a Nemzeti Alaptantervbe is be lehet kerülni. Sőt a bizonyítottan antiszemita, aki a holokauszthoz vezető útra letette a saját alapköveit, hamarosan szobrot is kaphat az orbáni Magyarországon. Az ám, hazám!

Azt állítja Balog Zoltán,
az emberi erőforrások minisztere (a német Deutschlandfunk rádiónak adott interjújában a menekültkérdésről), hogy „a felebaráti szeretet parancsa” a bajban lévők megsegítését írja elő, ami „individuális kötelesség”, de az állampolgárok egyben elvárják az államtól, hogy gondoskodjon a határok védelméről, és ezt a két szempontot össze kell egyeztetni.
Ezzel szemben a tény az,
hogy a bajban lévők megsegítése nemcsak individuális kötelesség, hanem állami is. Többek között azért tartjuk az államot, hogy a bajban a mi pénzünkből és felhatalmazásunkkal hatékonyabban segítsen, mint ahogy mi egyenként tudnánk. Ha az állam ezt az egyénekre bízza, akkor nem végzi el a dolgát. És ha ezt Balog Zoltán miniszter nem tudja, vagy úgy tesz, mintha nem tudná, akkor ő sem végzi. Vagy rosszul.

Azt állítja Kontrát Károly,
a Belügyminisztérium államtitkára (A magyar reformok működnek – Több bűnöző a börtönökben című sajtótájékoztatóján), hogy amíg a szocialisták idején a börtönöket, addig most a bűnözőket zárják be. A büntetés-végrehajtási intézetekben fogva tartottak száma másfélszeresére nőtt 2008-hoz képest, tette hozzá.

Ezzel szemben a tény az,
hogy majdnem száz év után először éppen a szocialisták kormányzása alatt épült két új börtön Magyarországon: Tiszalökön és Szombathelyen. Az Orbán-kormány elmúlt öt évében egy sem, miközben a börtönbe küldött elítéltek száma nőtt. Igaz, nem a másfélszeresére, ahogy Kontrát államtitkár meglehetősen nagyvonalúan megállapította, hanem a 2008-as 14 700-ról jelenleg mintegy 17 700-ra, ami körülbelül 20 százalékos emelkedés. Hogy erre büszkének kell-e lenni, az kérdés, de közben az sem árt, ha az illetékes elvtárs tudja, miről beszél olyan büszkén.