Hogy mi van?

Bolgár György sorozata

Azt állítja Orbán Viktor
(a bevándorlási válságról, Az idők jelei című dolgozat vitáján keresztény értelmiségiek előtt), hogy az európai vezetők mindenféle demokratikus felhatalmazás nélkül „nem beengedik, hanem beszállítják százezerszám az európai kultúrától különböző csoportokat az európai kontinensre”.

Ezzel szemben a tény az,
hogy Orbán elképesztő összeesküvés-elmélete, amely abból áll, hogy a baloldal, az emberi jogi aktivisták és Soros György alapítványai maguk alá gyűrték az európai nagyhatalmakat is, úgy hülyeség, ahogy van. A menekülteket természetesen már az első pillanattól kezdve szállították az embercsempészek, például az olasz partokhoz, majd amióta elindult az áradat Törökországból Görögország felé, szállítják a görögök, a macedónok, a szerbek és a többiek, méghozzá általában nem ingyen (például a magyar hatóságok is vonatjeggyel Münchenbe). Európa ugyanis nem azt a lehetőséget választotta, hogy határvédelmi egységei lelőnek mindenkit, aki megpróbál belépni az unió területére, bár a kontinens megvédéséhez az orbáni logikából ez következne. Meg a szégyen és a gyalázat.

Azt is állítja a miniszterelnök
(ugyanott), hogy a mai Alkotmánybíróság többsége „konzervatív, keresztény, nemzeti, polgári értékrendű”, bár „erről nem szokás beszélni, mert nem illendő valahogy”.

Ezzel szemben a tény az,
hogy de igen, szokás beszélni róla, az ellenzéki politikusok és az ellenzéki sajtó folyamatosan figyelmeztetett is arra, hogy a Fidesz a maga képére formálta és kizárólag a saját jelöltjeivel töltötte fel az Alkotmánybíróságot (is). Az viszont kétségtelen, hogy Orbán és emberei úgy tettek, mintha csupán törvényes lehetőségeikkel éltek volna, és szóra sem méltatták a hazai és külföldi bírálatok hosszú sorát. Valahogy nem volt „illendő” bevallani, hogy nagy ívben tettek a demokráciára. Mostanra már, úgy látszik, ez is illendő lett.

Azt is állítja Orbán
(szintén a keresztény értelmiségiek előtt), hogy „az osztrákok jóravaló népség (...) az osztrák egy decens fajta”.

Ezzel szemben a tény az,
hogy jóravaló népségek és decens fajták csakis rasszista megközelítésben léteznek. Annak alapján lehet egy „népséget” jóravalónak vagy alávalónak, decensnek vagy tisztességtelennek nevezni, származás alapján kollektívan megbélyegezni vagy éppen minden felelősség alól fölmenteni. Ha az osztrákok jóravalók, a magyarok meg pláne, akkor előfordulhat, hogy mások, mint például a szírek, afgánok, koszovóiak, cigányok vagy zsidók esetleg nem azok. Mi következik ebből? Tudjuk.

Azt állítja Szijjártó Péter
külgazdasági és külügyminiszter (az Amerikai Kereskedelmi Kamara által szervezett konferencián), hogy Magyarország bebizonyította: „Meg lehet haladni azt a régi típusú közgazdasági dogmát, amely szerint egyszerre nem lehet gazdasági növekedést elérni és fegyelmezett költségvetési politikát folytatni.”

Ezzel szemben a tény az,
hogy ilyen közgazdasági dogma nincs. De ha netán volna, nem Magyarország bizonyította be, hogy nem érvényes. Ott van példaként Nyugat-Európában mondjuk a német, az osztrák vagy a svéd gazdaság, Ázsiában pedig sok más. Szijjártó új típusú dogmáját a valóság már kimondásakor meghaladta.

Azt állítja továbbá Szijjártó külügyminiszter
(az MTI-nek adott nyilatkozatában, válaszul a budapesti amerikai nagykövet kritikájára), hogy „a nagykövet által fölvetett kérdéseket az Európai Unióval vitatjuk meg, sőt korábban már meg is vitattuk, és le is zártuk őket”.

Ezzel szemben a tény az,
hogy egyáltalán nem zártunk le semmit. Colleen Bell nagykövet többek között a paksi atomerőmű építésének körülményeit, a kiszámítható gazdasági környezet hiányát, a magyar menekültpolitikát, a nacionalista, intoleráns retorikát, a médiaszabadság korlátozását bírálta, és ezekben a kérdésekben az unió vagy most is vizsgálódik, vagy folyamatosan kritizálja a magyar kormányt. Helló, diktátor, üdvözölte néhány hónapja Orbán Viktort az Európai Bizottság elnöke, Jean-Claude Juncker. Ez az egyetlen dolog, ami le van zárva.

Azt állítja Földi László,
a magyar hírszerzés egykori műveleti igazgatója (a Magyar Idők című lapban), hogy azért nem védheti európai hadsereg Európa határait a görög partoknál, mert „a német bankok nem hajlandók részben vagy egészben elengedni a görögöknek adott hitelek és azok kamatainak visszafizetését”.

Ezzel szemben a tény az,
hogy először is európai hadsereg nem létezik, már csak ezért sem védhetné Görögországot. Másodszor a Ciprasz-kormány soha nem szabott olyan feltételt, hogy csak akkor enged be európai határvédelmi egységeket a területére, ha a németek cserébe elengedik az ország adósságát. Harmadszor a görögök összesen több mint 320 milliárd euróval tartoznak, de ennek csak egyhatodát hitelezték a németek. És negyedszer: akármilyen csapatok őriznék Görögország határait, az az igazi kérdés, hogy milyen eszközökkel. Tűzparanccsal?