Hogy mi van?

Bolgár György sorozata

Azt állítja Orbán Viktor miniszterelnök
(a Szovjetunióba hurcolt politikai foglyok és kényszermunkások emléknapján mondott beszédében), hogy „az 1944 őszétől 1948-ig elhurcoltaknak csak mintegy ötöde élte túl a megpróbáltatásokat”.

Ezzel szemben a tény az,
hogy – bár pontos adatok nem léteznek – a megbízhatónak látszó becslések és a dokumentumok alapján az elhurcolt magyarok egyharmada vesztette életét, a kétharmaduk túlélte. A szovjet csapatok összesen mintegy 550-600 ezer magyar foglyot ejtettek, nemcsak harcoló katonákat, hanem olyan, katonaköteles korban lévő férfiakat, akiket aztán munkatáborokba vittek. A 600 ezerből végül körülbelül 400 ezer került ki a Szovjetunióba, közülük azonban 1945 végére már legalább 200 ezret repatriáltak, ’47–’48-ban pedig újabb 110 ezret küldtek vissza. A hadifogolytáborokban meghaltak aránya 15, az internálótáborokban, munkatáborokban 20-30 százalék volt. A Szovjetunióban 65 ezer magyar fogoly halálát regisztrálták, a többiek útközben, járványokban vagy romániai tranzittáborokban haltak meg, egyes történészi becslések szerint összesen mintegy 200 ezren. Borzasztó, de nem úgy, ahogy a miniszterelnök előadta.

Azt állítja a kormányfő
(a Politico című amerikai lapnak adott interjújában), hogy „minden terrorista migráns. Csak az a kérdés, hogy mikor vándoroltak be Európába.”

Ezzel szemben a tény az,
hogy az elmúlt években elkövetett európai terrorcselekmények döntő részét ugyan valóban muszlim bevándorlók követték el, de az északír vagy a baszk terrorizmus nyilvánvalóan nem migránsok műve, és a norvég tömeggyilkos sem volt bevándorló. A legsúlyosabb modernkori terrormerényleteket 2001-ben az Egyesült Államokban szintén nem bevándorlók, hanem turista- vagy egyéb vízummal beutazó iszlám szélsőségesek hajtották végre. Szerencsére azonban van egy olyan európai politikus, aki mindent jobban tud.

Azt is állítja a miniszterelnök
(ugyancsak a Politicónak), hogy „nem szeretnénk a németektől függeni”.

Ezzel szemben a tény az,
hogy pár éve ugyanez az Orbán Viktor még a következőket mondta: „Magyarország a gazdasági térképet nézve Bajorországhoz tartozik, és ez nekünk jó hír. A magyar és a német ipar lassan, de biztosan összenő.” Még jó, hogy közben nem szeretnénk a németektől függeni.

Azt állítja Szijjártó Péter külügyminiszter,
hogy az osztrák kancellár „azt a hamis látszatot kelti, mintha Magyarország nem látta volna el megfelelően a bevándorlókat”.

Ezzel szemben a tény az,
hogy tényleg nem látta el. Elég csak a Keleti pályaudvari jelenetekre emlékeztetni, arra, hogy civil önkéntesek adtak ennivalót, takarókat és egyéb segítséget a menekülteknek, és ugyancsak önkéntes orvosok látták el a rászorulókat a határnál, de a fővárosban is. Mint ahogy arra a videofelvételre is emlékezhetünk, amelyen az látható, hogy a röszkei táborban rendőrök dobálnak szendvicseket a menekültek közé. Ha ez „megfelelő”, akkor persze Szijjártónak van igaza.

Azt állítja Rogán Antal, a miniszterelnök kabinetfőnöke
(a Magyarul Balóval című RTL Klub-műsorban), hogy az Európába érkező szírek fele írástudatlan, ezért nehezen tudnak majd integrálódni.

Ezzel szemben a tény az,
hogy 2014-es adatok szerint a 15 évnél idősebb szírek 84 százaléka tud írni és olvasni. Csak azért írom, mert biztos vagyok benne, hogy Rogán tud olvasni.

Azt is állítja Rogán
(ugyanott), hogy azért fordulunk az Európai Unió Bíróságához a menekültkvóták ügyében, mert erről a tervről nem kérdezték meg az érintett államok kormányait.

Ezzel szemben a tény az,
hogy megkérdezték, és az unió belügyminiszterei többségi szavazással döntöttek is róla. Igaz, Magyarország nemmel szavazott. A kérdésre, amit állítólag nem tettek föl.