Hatástalan figyelmeztetések - Politikai akarat nélkül nem lehet megmenteni a Földet
Az újabb kutatások alapján a Föld 6-8 fokkal lesz melegebb a jelenleginél, ha az emberiség nem tesz semmit ennek elkerüléséért. Emiatt pedig gyakoribbá válhatnak a szélsőséges időjárási jelenségek. Egyre nagyobb árvizek, erősebb viharok várhatók. Már ezekben a hetekben is példát kaphatunk a fenyegető és mind pusztítóbb járványokból, de számíthatunk kártevőinvázióra vagy akár a mezőgazdaság összeomlására is. Mindezek a hatások olyan társadalmi feszültségeket okoznak, amelyeket nem is lehet előre megjósolni.
De mindez csak olaj lesz a tűzre: élelmiszerválságok keletkeznek, küzdelem alakul ki az ivóvízért, bizonyos országokban gyakorlatilag elviselhetetlenné válik a hőség. Mindezek következtében hatalmas migrációs hullámokra lehet számítani, ami – a jelenlegi politikai viszonyokat elnézve – nem lenne egyszerű helyzet.
Ezt az egyáltalán nem biztató képet festette fel a Klubrádió Lég-Kondi című műsorának két vendége. Ürge-Vorsatz Diána, az Éghajlatváltozási Kormányközi Testület (IPCC) alelnöke, aki arról beszélt, hogy ilyen klíma mellett emlősök még nem éltek ezen a bolygón. Napjainkban tehát egy olyan kísérletnek vetjük alá a gyerekeinket és unokáinkat, amire még nem volt precedens. Mindez nem azt jelenti, hogy a remény elúszott, bár az országok többsége által tett vállalások jellemzően nem elégségesek. Csakhogy a jelek szerint hiába jönnek ki az IPCC, az ENSZ, a Meteorológiai Világszervezet jelentései, ezeket szinte lehetetlen követni. Ráadásul a legtöbb ország még egyáltalán nem mérte fel azokat a veszélyeket, amelyeket a kutatások már most előrevetítenek. Ezekből ugyanis egyre borúsabb kép alakulhat ki. Ürge-Vorsatz szerint a legnagyobb baj, hogy bizonyos mamutcégek továbbra is hihetetlen mértékben fektetnek fosszilis energiaforrásokba.
Bart István, az Energiaklub elnökségi tagja a műsorban arra hívta fel a figyelmet, hogy a politikusok nagyon gyakran tisztában vannak a helyzettel és azzal is, mit kellene tenni. Ennél a pontnál azonban meg is állnak. Fontosabb számukra, hogy újraválasszák őket, mint az, hogy drasztikus klímavédelmi intézkedéseket vezessenek be. A szakember szerint ezen a dilemmán segítene, ha a társadalom minél hangosabban kifejezné: támogatják az erőteljes intézkedéseket, és ezért cserében akár hajlandók lennének lemondani bizonyos dolgokról is.
Vajon az IPCC miért nézi el, hogy a politikusok gyakran nem tesznek semmit? Ürge-Vorsatz Diána szerint a szervezet működésének éppen az a lényege: együtt ülnek a politikusokkal, s ebben a helyzetben a szervezet küldetése éppen az, hogy hidat építsen a politika és a tudomány között. Igyekeznek nemcsak áthidalni a különbségeket, hanem próbálják a politikát is a tudományhoz kötni.
A legfontosabb kérdés azonban az, mi szükséges ahhoz, hogy elinduljon a változás. Csak hatalmas katasztrófák bekövetkezése ösztönöz cselekvésre? Bart szerint – természetesen átvitt értelemben – a katasztrófák hasznosak lehetnek, mivel kikényszeríthetik a tetteket. Ahhoz hasonlította ezt az állapotot, mint amikor a dohányos csak azután kezd leszokni káros szenvedélyéről, miután túl van az első infarktuson, vagy tüdőrákot diagnosztizálnak nála. A cselekvéshez nemcsak kiváltó okok kellenek, hanem megoldási lehetőségek is. Ami azt jelenti, hogy szigorúan csak megújuló energiaforrásokba, a nap- és szélenergiába kellene pénzt fektetni.
A beszélgetés végső következtetése az volt, hogy a helyzet ugyan egyre súlyosabb, de mind tisztábban látszik a megoldás is. A harc nem reménytelen, tudjuk, mit kellene tenni – már csak a politikai akarat hiányzik hozzá.
