Hangnemet vált a Magyar Tudományos Akadémia, határozottan kiáll az Orbán-kormány oktatáspolitikájával szemben

A ma tartott közgyűlésen a tagok nagy többséggel elfogadtak két határozatot arról, hogy változásra van szükség.

2018. május 7., 20:04

Szerző:

A Magyar Tudományos Akadémia Lovász László elnök vezetésével hangnemet váltott, az Orbán-kormány eddigi oktatáspolitikai döntéseivel kapcsolatban megfogalmazott szelíd jelzéseit most határozottabb fellépésre módosította. Lovász László eddig óvatos, de egyértelmű nyilatkozatokban üzent a kormánynak azzal kapcsolatban, hogy a tudományos közösség aggódik az oktatásban tapasztalható folyamatok miatt. Néhány konkrét döntés kapcsán pedig az Akadémia tagjai közül már többen is kifejezték ellenérzésüket a tényeket, tudományos evidenciákat, a  nemzetközi és hazai tapasztalatokat nélkülöző folyamattal kapcsolatban. Mivel azonban a finom jelzésekre a kormány a füle botját sem mozdította, az Akadémia most bekeményített. Legalábbis mi így értékeljük, hogy a ma tartott 189. közgyűlésen a tagok nagy többséggel elfogadtak két aktuálpolitikai határozatot, jelesül az „Állásfoglalás az oktatásügy témakörében”, illetve az áltudományok terjedését megfékezendő, „a tudomány integritásának védelmében és a tudományos eredmények felelős közvetítésének elősegítésére” született dokumentumot.

Az oktatással kapcsolatos határozatról az MTA Közoktatási Elnöki Bizottságának elnöke beszélt a szavazás előtt a közgyűlés tagjainak. Pléh Csaba elmondta, hogy az állásfoglalással nem az a szándékuk, hogy az MTA az oktatás ügyeibe beavatkozó szereplőként tűnjön föl, de mint egy olyan testület, amelynek kutatói hálózata van és része az oktatás bonyolult rendszerének, felelősséget érez az oktatás tudományos tartalmával és célrendszerével kapcsolatban.

– Az oktatás célja nem pusztán a munkára való felkészítés

– szögezte le, hozzátéve, ugyanennyire fontos, hogy az emberek az oktatás segítségével képesek legyenek saját életük, boldogulásuk tervezésére, a műveltség megszerzésével együtt.

Ez a gondolat élesen szemben áll az Orbán Viktor miniszterelnök által évek óta sulykolt és a közpolitikai döntéseiben is érvényesített elvvel, amely szerint az oktatás kizárólagos célja, hogy a munkaerőpiacra munkaerőt termeljen egy munkaalapú társadalom számára, ahol teljes a foglalkoztatottság.

Az MTA közgyűlése az állásfoglalás megszavazásával kifejezte bizakodását: a miniszterelnök talán változtat politikáján az oktatás folyamatosan romló tendenciáival, egyre aggasztóbb eredménytelenségével szembesülve.

Lovász László
Fotó: Kovalovszky Dániel

Pléh Csaba arra is magyarázatot adott a szavazás előtt a közgyűlés ragjainak, miért éppen most állt elő az Elnöki Bizottság az állásfoglalással. Úgy véli, mindenki érzi a kulturális digitalizáció hatásait, vagyis azt a 10-15 éve tartó változást, ami átformálta a tudástartalmakat, illetve a tartalmakhoz való hozzáférést. Ebben a megváltozott környezetben az országok oktatási rendszerei újfajta versenyhelyzetbe kerültek.

– Ez – hangsúlyozta – nem fenyegetés, hanem lehetőség. Hozzátette: a dokumentum megszületését az is inspirálta, hogy az év elején az Európai Bizottság kiadott egy állásfoglalást, ami önmagában is növeli a tudósközösség felelősségét. Ebben a Bizottság az oktatást érő új kihívásokról ír, és konkrét intézkedéseket ajánl annak érdekében, hogy miként fejlesszék az európai polgárok kulcskompetenciáit és digitális készségeit. (Az MTA KEB már akkor is jelezte a kormánynak, hogy az uniós ajánlásokkal és célokkal nincsenek összhangban a magyar középfokú szakképzésben bevezetett változtatások.) Pléh Csaba annak a reményének is hangot adott, hogy az MTA mostani állásfoglalása új utat nyithat a minisztérium és az MTA közötti kapcsolatokban. Erre azért is esély nyílhat, mert az oktatást is magában foglaló gigatárca, az EMMI új miniszter kap: Balog Zoltánt Kásler Miklós követi e poszton.

A közgyűlésen az állásfoglalás ellen egyetlen tag sem emelt szót, a dokumentumot óriási többséggel fogadták el.

„A Közgyűlés kinyilvánítja, hogy az oktatásügyet a magyar állam legfontosabb feladatai között tartja számon. Az oktatás költségvetési forrásokból való részesülésének – oktatási szintenként is – minél előbb, és tartósan el kell érnie legalább az EU-28 országok átlagát, de az érzékelhető javuláshoz meg is kellene haladnia azt. Az oktatásügyben olyan változásoknak kell bekövetkezniük, amelyek egyrészt hatékonyan javítják a jövő kihívásaival való szembenézés lehetőségét, fejlesztve a hajlékony tanulási készségeket, másrészt hathatósan növelik az esélyegyenlőséget, csökkentve a családi és regionális helyzetből adódó hátrányokat”, olvasható a határozatban.

Térjünk ki a másik állásfoglalásra is, amelyet az áltudományos botorságok megfékezése érdekében fogadott el az MTA. Az előterjesztő Bálint Csanád szerint „a tudományba vetett bizalom megrendülése, az alternatívként megjelölt, ám a tudomány alapelveinek nem megfelelő, tudománytalannak tekinthető megnyilatkozások terjedése világjelenség”, ami miatt a kutatói közösségre, a legnagyobb közbizalmat élvező köztestületre, azaz az MTA-ra óriási felelősség hárul. 

Az állásfoglalás felhívja az MTA köztestületének valamennyi tagját „a tudomány alapelveinek aktív, következetes képviseletére a kutatói közösségek, a nagyközönség, a média, a politikai döntéshozók és a szakpolitikusok számára készülő közléseiben és javaslataiban, továbbá a tudományos érvelés, szükség esetén a közös fellépés erősítésére a megalapozatlan tanokkal szemben”, emellett „felhívja Magyarország valamennyi kutatói közösségét, hogy a tudomány közvetítése a társadalom felé hiteles és közérthető legyen, és az a tudomány természetének, céljainak és módszereinek mély, aktív ismeretén és használatán alapuljon”. A határozat kitér arra is, hogy az Akadémia elvárja: „minden közpénzből finanszírozott kutatóintézmény működése nyilvános legyen, az a tudomány módszereinek és etikájának megfelelően folyjék, és érvényesüljön a kutatások független értékelésére támaszkodó minőségbiztosítás”.

Nem tudjuk nem „kihallani” a szövegből, hogy ez az állásfoglalás a kormány házi „tudományos műhelyeinek” tevékenységével helyezkedik szembe, illetve némi összefüggést érzünk Kásler Miklós néhány botrányos, áltudományos megszólalásával is.