"Ha nem akarunk pórul járni, a fékeket még nem engedhetjük fel"

Mintha egyre több bírálatot fogalmaznának meg az állam működéséről.

Mi tényeket írunk le, s azok alapján következtetünk. De nem hiszem, hogy jelentéseink „hangneme” változott volna. Csak tükröt tartunk az állam elé.

Vagyis: nem az ÁSZ „keményített be”, hanem a helyzet romlott?

Így is vehetjük. Noha nyilván a számvevőszék felelőssége is, milyen az államháztartási gazdálkodás. Szóvá kell tennünk, ha a gazdálkodás rosszul tervezett vagy átláthatatlan, s változásra szorul még az elszámoltathatóság is. Furcsa államháztartási problémákkal küzdő országban „cinkos, aki néma”.

Mit ért furcsa problémákon?

Például azt: késve indulnak az érdekegyeztetések, vagy végig sem viszik őket. Az értékek és az érdekek harmonizációja során sokszor csak az utóbbi érvényesül. Vagy: gyakorta nincsenek összhangban a rövid és a hosszú távú elképzelések. Egyebek mellett a tervezéskor.

Mondjuk épp a költségvetés esetében?

Nyilván ott is. De ez vonatkozik az autópálya-építésekre éppúgy, mint akár a szervezeti változtatásokra. Vegyünk konkrét példát: a közigazgatás „piacosításakor” az állami feladatstruktúrában – törvényszerűen – magánjogi felelősség is megjelenik. Eleve úgy gondolom: egyes területeken – ilyen a közigazgatás is – különösen kockázatos magánkézbe adni az állami jogosítványokat. Tegyük föl: csődbe megy a vállalkozó. A felelősség akkor is az államé: tovább kell működtetnie – adott esetben – a kórházat, az orvosi műszereket vagy épp a sportpályát. Garanciák kellenének.

Nemrég az uniós pénzek honi elosztási rendszerét is véleményezték: sokszor késtek a döntések, így a kifizetések is, ezért hitelre kényszerültek a támogatottak. Aztán az Orbán-kormány által elindított fürdőfejlesztésekről fogalmaztak meg negatív észrevételeket. Adtak egyet a jobboldalnak, egyet a balnak?

Nem így működik nálunk a minősítés. Mi azt látjuk: Magyarországon az európai közösség szabályainak megfelelően kialakult az uniós – hasznosítási és fejlesztési – intézményrendszer. Ami feltétele a pénz befogadásának. Viszont túlságosan hosszú a pályázatok átfutási ideje, és gondok vannak a pályázók felkészültségével is. Fontos: Bajnai Gordon miniszter úr elfogadta az észrevételeinket, s ígéretet tett korrekciókra. Ami pedig a fürdőket illeti: nem biztos, hogy a hiba magában a programban keresendő.

Mégis „lecsaptak” az ÁSZ-jelentésre a szocialisták: a Fidesz „elsumákolta” a fürdőberuházások negyven százalékát.

Csak szakmai állásfoglalást tehetek. A fürdőberuházások többségénél nem volt megfelelő az előkészítés, nem mérték fel, mennyi vendéggel számolhatnak majd, s problémák adódtak a „beüzemeléseknél” is. Korábban is hangsúlyoztuk: a legdrágább terv – a félbemaradt terv. Máshonnan hozva a hasonlatot: az Európából Amerikába tartó repülőgép bizonyos távolság után már nem térhet vissza oda, ahonnan elindult. Mert az üzemanyag arra már nem elegendő. El kell repülnie Amerikáig. A fejlesztések esetében nemegyszer az hajtja a kivitelezőt: ha már eljutott egy pontig, csak lesz valahogy, hiszen nem „zuhanhat le”.

Nyilatkozta azt is: a költségvetési kiigazítás mindeddig az állami újraelosztás növekedése mellett valósult meg.

Így van. A mostani zárszámadási jelentés azt mutatja: például az adóhivatalnál, a VPOP-nál a belső ellenőrzési apparátusok szakmai szempontból kiegyensúlyozottan, jól működnek, ami látszik a szervezetek teljesítményén is. Ez a költségvetés bevételi oldala. De a kiadási oldalon egyre rosszabb a helyzet – a folyamatos átszervezések miatt. Csak egy példa: a dunaújvárosi híddal kapcsolatban nem azt „róttuk föl”, hogy megépült. Hanem hogy egyrészt óriási forrásokat vont el más, lényegesebb fejlesztésektől. Másrészt nem átfogó elképzelés részeként valósult meg, s egyelőre csak igen távlati elképzelések vannak arra, mikor készül el köré az infrastrukturális hálózat. Rendre előfordul: akik megrendelték az előkészítő tanulmányokat, azokat már áthelyezték máshova. Hiányzik az előrelátó, összetett gondolkodás.

Visszatérő fordulat az ÁSZ jelentéseiben az is: átláthatatlan a költségvetési tervezés folyamata.

Igen. Változást talán az hozhatna, ha a költségvetés készítéséhez már kora tavasszal hozzáfognának. Így a szakmai, politikai viták nem nyár végén, ősz elején kulminálódnának. Nem tartom jónak, hogy még mindig nem tudjuk: pontosan milyen adó- és költségvetési törvényt fog benyújtani a kormány szeptember 15-én az Országgyűlésnek. Miközben az ÁSZ-nak is véleményeznie kell a javaslatokat. A „rohammunka” az elemzések mélységére is hatással van.

Nem gondolja, „furcsa” az is: mindezt nem először kifogásolja, és a kormány mégsem változtat a büdzsé tervezésének menetén?

Az ÁSZ által kezdeményezett mintegy évi ezer javaslat kilencven százalékát elfogadják. Csakhogy a fennmaradó tíz százalékban vannak az igazán nagy kérdések. Közéjük tartozik a költségvetési tervezés is. Ez kicsit olyan, mint amikor a férj dicsekszik: a nagy kérdésekben mindig ő dönt, a kisebbekben a felesége. De eddig nem voltak nagy kérdések.

Mit tehet a nagy kérdésekben a számvevőszék?

Ismételgeti önmagát, újra és újra elmondja...

Korábbi jelentésük szerint a 2006-os költségvetés 139 százalékkal „szállt el”. Elemzésüket a tavalyi költségvetésről most hozták nyilvánosságra. Vajon eredményes volt a megszorítás?

A 2007-es költségvetés legalábbis egyensúlyban maradt: a hiányszámokat teljesítették. Ami a bevételi oldalt illeti: a „markáns többlet” nagyrészt a járulék- és adóemelésekből, illetve a gazdaság nagyobb fegyelmű befizetéseiből származott. Ám kiadási oldalon is volt – még ha nem is olyan jelentős – növekedés.

Ön hol faragna az állami kiadásokból?

Egy biztos: a fűnyíróelvet nem szeretem. Persze ennél árnyaltabb a kérdés. Nyilvánvaló: az egészségügyi reformot tovább kell vinni. De ha az orvostársadalom maga sem tudja, milyen egészségügyet akar, ne csodálkozzunk, hogy tehetetlenek a közgazdászok is. Márpedig bármilyen költségvetési megtakarításhoz – az érdemi szerkezeti átalakításon kívül – társadalmi-szakmai konszenzus is kell. Ennél tovább nem mennék.

Miért?

Szerepzavar lenne, ha az ÁSZ elnökeként – ilyen jellegű felelősség nélkül – kiadáscsökkentő javaslatokat tennék.
A számvevőszék feladata addig terjed, hogy felhívja a figyelmet az említett gazdálkodási ellentmondásokra.

Pedig egy számvevőszéki dokumentumból az derül ki: az adócsökkentéshez a költségvetési kiadásokból szükséges faragni, s meg kell szüntetni a felelőtlen közpénz-gazdálkodási „gyakorlatot”. Ezzel az állam sok száz milliárdot spórolhat.

Ön az ÁSZ kutatóintézetének tanulmányvázlatából idéz. Tudjuk, abban már konszenzus született: ha előrébb akarunk jutni, csökkenteni kell az adókat. Ebből indultunk ki, amikor a költségvetési tervezéshez kapcsolódó kutatási javaslatunkat elküldtük a parlamenti pártoknak. De ismétlem: mi legfeljebb véleményt fogalmazhatunk meg. Ilyen az is: az adócsökkentés – az állami kiadások strukturális megváltoztatása híján – csak úgy valósítható meg, ha az államháztartás bizonyos fejezeteihez hozzányúlunk.

Liberálisok még mindig a szociális ellátórendszer átalakítását szorgalmazzák.

Igaz: a legnagyobb „pénzfogyasztó” a szociális ellátórendszer. Ráadásul a struktúra sem megfelelő: a kórházak olykor máshol épülnek, mint ahol valóban szükség lenne rájuk, vagy mentális betegek kerülnek az utcára, mert „kiszervezik” alóluk az ellátást. De egy másik szociális rendszer kiépítéséhez pénzre van szükség. Hétköznapi hasonlattal élve: ha költözni akarok, először lakást veszek. S nem úgy gondolkodom: eladom fejem felül a meglévő ingatlanomat, hátha megoldódik magától a lakhatásom problémája.

Mindez abból a szempontból is lényeges: a kisebbségi kormányzás léte múlik a jövő évi költségvetésen, adómódosításokon.

Szerintem fiskálisan összerakható a 2009-es esztendő. De komolyabb áttörés – a korábbi tervekkel ellentétben – nem várható a 2007–2008-as megszorításoktól. Ha viszont nem akarunk pórul járni, a fékeket még nem engedhetjük fel.

Mindenesetre a kormány úgy véli: ha a parlamentben nem sikerül többséget szerezni a jövő évi költségvetéshez, a 2008-as büdzsé marad érvényben. Helytálló következtetés?

A választ bízzuk az alkotmányra.

Számíthat az ÁSZ véleménye is.

Erre azt tudom mondani: ha nincs költségvetés, köddé válnának az új törvényjavaslatokban előírt intézkedések anyagi alapjai. Például nem lenne nyugdíjemelés. Röviden: az ország készenléti üzemmódra kapcsolna. Lehet, hogy ez elég az életben maradáshoz, de a fejlődéshez nem.