"Ha kormányra kerülünk, nem kell majd félni utcai randalírozóktól"

A méltányosság kedvéért szó szerint idézzük sokat emlegetett mondatait a Magyar Szemlében közölt interjújából: „Látok ugyan a kormánypártok, különösen az MSZP részéről egyfajta igyekezetet egy olyan offenzívára, mely szerint úgymond, legalábbis propagandaszinten, rendes baloldali is lehet jó keresztény, és jó keresztény is lehet rendes baloldali. Ami elvben természetesen igaz, csak éppen a mai Magyarországon ennek nem igazán látszik az igazi lehetősége.” Az a baloldali tehát, aki nem szereti az MSZP-t, mert utódpártnak tartja, vagy csak elege van belőle, szavazzon a Fideszre?

Szerintem a több mint húszoldalas interjú csak ürügy volt. Vihart a 2006. ősz eseményeivel kapcsolatos tevékenységem kavar. Az interjúban nem arról beszéltem, kire szavazzanak a keresztények, hanem baloldaliság és kereszténység magyarországi összefüggéseiről. Egyébként fenntartások nélkül egyik pártra sem szabad szavazni. Sőt. Csak fenntartásokkal szabad. S ha az ember eldönti, kit támogat, akkor is akadhatnak problémái a választott párttal, amelyeket vagy lenyel, vagy nem, s akkor másik pártot választ. A Fideszben is számos dolog van, amivel nem értek egyet, de lenyelem, hogy támogathassam azt, ami számomra nagyon fontos: a valódi parlamenti váltógazdálkodás megteremtését. Nem az életem közepe a párt: választásom politikai állásfoglalás, ami normális körülmények között egy ember fontossági sorrendjében talán a harmadik-negyedik-ötödik helyen áll. Az említett interjúban is arról beszéltem: olyan országban szeretnék élni, ahol az emberek nyugodtan vállalhatják meggyőződésüket, önazonosságukat.

Ám jó keresztény a Fideszre szavaz?

Abszurd lenne, ha én bárkit személyében értékelnék a hitére nézve, hogy jó keresztény-e vagy nem. Egy közéleti jelenségről szóltam: meg tud-e jelenni társadalmi szinten ma Magyarországon a baloldali kereszténység vagy egy keresztény baloldaliság? Azt gondolom, az MSZP még nem rendes baloldali párt. Jó volna, ha azzá válna, de nem az.

Rendes baloldali tehát nem szavaz rá?

De, lehet, hogy igen. Csak éppen közben azért küzd, hogy legyen végre igazi szociáldemokrácia nálunk. Nekem sok baloldali barátom van. Úgy vélem, bizonyos szempontból megtévesztett emberek.

Jó keresztény szavazhat-e a Fideszre, ha szimpatizánsainak egy része árpádsávos zászlóval graszszál?

Az Orbán-kormány idején alig voltak árpádsávos zászlók. Úgy gondolom, nem véletlenül.

Talán az sem véletlen, hogy aztán szalonképessé nyilvánította e zászlókat a Fidesz néhány meghatározó politikusa, például Orbán Viktor vagy Navracsics Tibor.

Akik azt akarják, hogy ne legyen ott az utcán az úgynevezett szélsőséges jobboldal avagy a szélsőjobb – amely nem azonos a nemzeti radikalizmussal! –, nyugodtan szavazzanak ránk. Nem fogjuk engedni, hogy bárki fenyegessen bárkit. Nem kell majd félni utcai randalírozóktól.

Ez nem félelem kérdése. A nyilaskeresztet sem azért tiltják, mert félelmet kelt. Hanem mert az ország, a magyarság egészét érintő, pusztító múltat idéz. Miért nem lehet kimondani, hogy nem olyan fontos az árpádsávos
zászló?

Nekem mint aktuális politikai szimbólum nem olyan fontos. De szeretem a történelmi zászlókat, s nem szeretem a vitát, ami körülötte kibontakozott. Elsősorban azoké a felelősség, akik politikai haszonszerzésből megpróbálták ezt a történetet fölnagyítani, manipulálni, miáltal ellenreakcióként egyre több lesz belőlük.

Nem lehetséges, hogy ellenkezőleg: azok felelőssége, akik ilyen típusú vita tárgyává tették? Látott már árpádsávos zászlót balos demonstráción?

Ha a baloldal baloldal lenne, akkor ötvenhatos, kivágott zászló alatt vonulna. Azért nem teszi, mert Havas Szófia ott ül a parlamentben, s szerinte 1956 börtönből szabadult nyilasok és géppisztolyos ifjak randalírozása volt? Mi a történelmi zászlóból indulunk ki. Szinte mindegyik nemzeti szimbólumunkhoz kötődik valami, amire nem mindig lehetünk büszkék. A nemzeti lobogót is el kellene hajítani, hiszen rajta volt a Rákosi-címer? És mi van a vörös csillaggal, amelynek rehabilitálását 2004-ben Gyurcsány Ferenc is kezdeményezte? Szerintem nem lehet hiteles antifasiszta, aki visszahozná a vörös csillagot.

Gyurcsány antifasizmusát azért nehéz elvitatni... Ön egyébként többször kifejtette: nem véletlen, hogy a tévészékházat ostromló, az utcán visszatérően balhézó embereket még mindig nem kapták el. Azt is mondta ezzel kapcsolatban a Népszabadságban, hogy hajlik az összeesküvés-elméletre.

Mécs Imre is megjegyezte: érdekes lenne tudni, kik fizették azokat, akik törtek-zúztak.

Mi érdeke fűződne a Gyurcsány-kormánynak ahhoz, hogy utcai cirkuszok legyenek?

A tévészékháznál halálfélelmet átélt rendőröknél és a bajtársaiknál – akik látták, hogy milyen kiszolgáltatott helyzetbe kerültek, mert nem védték meg őket, miközben ott állt a közelben a Rebisz egysége – beindult a dacreakció. Kialakult egy revánshangulat, hogy „megmutatjuk ezeknek”. A randalírozások alapvetően mindig a Gyurcsány-kormány pozícióit erősítették. Függetlenül attól, hogy ő ezt akarta-e vagy sem. Ebben a helyzetben a kormány abban tetszelgett, hogy „nem hagyjuk a randalírozást, megvédjük az embereket”.

És akkor a rendőrök parancsra elkezdtek önmagukra Molotov-koktélokat dobálni?

Az összesküvés-elméletemet szívesen föladnám. Egy dolgot kellene csinálni: létrehozni egy pártatlan testületet. A Gönczöl-bizottság nem volt az. Én – kilépve a pártfegyelemből – közöltem: ha Gyurcsány Ferenc felkérne tagnak egy ilyen bizottságba, dolgoznék benne, csak hogy kiderüljön sok minden, amit a mai napig nem tudunk. Elképesztő, hogy rendőrök durván bántalmazták Révész Máriuszt, megsértve mentelmi jogát is, és az ügyészség gyanúsított megnevezése nélkül zárta le a vizsgálatot. Ez elfogadhatatlan.

A 2006. október 23-án lezajlottakkal kapcsolatban ezt mondotta: „Számomra az, ami a forradalom ötvenedik évfordulóján történt, olyan »negatív fénycsóva«, ami rávilágít arra, hogy milyen sérülékeny is a mi demokráciánk, jogállamiságunk.” Mire az újságíró azt kérdezte: „Kicsiben olyasmi ez, mint amit az Egyesült Államoknak, illetve a nyugati világnak a 2001. szeptember 11. jelentett?” Erre felelte ön: „A magyar élet szempontjából feltétlenül. Ráirányítja a figyelmet arra, hogy nem vagyunk képesek az erőszak áldozatainak, elszenvedőinek megvédésére... Pedig azt hittük, hogy e kérdésben már nagyjából rendben vagyunk. És kiderült, hogy erről szó sincs.” Van némi aránytalanság a két esemény közt, nem?

Persze. Az újságíró felvetésére reagáltam. Ezt a legtöbb újság és az MTI elhallgatta. Nem én akartam párhuzamot vonni. Egyébként elsősorban nem a rendőrökkel van bajom. Hanem azzal, ami az ügyek mögött van. S akik mögöttük vannak. Akik kiadták a parancsot, s nem engedik a vizsgálatot. Az is rossz, ha rendőrök elveszítik a fejüket – de a probléma gyökere nem ez. Hanem az, hogy kik hatalmazták fel őket erre. Kik vetették le külön rendelkezéssel háromezer rendőrről az azonosítót, mielőtt utcára küldték őket, és miért?

A jogsértés, a szakszerűtlenség okkal bírálható. Ám volt előzménye a rendőri készültségnek...

Ön tudja, kik csinálják a balhét?

Sokan ismerik őket. Mégsem tudjuk, kik voltak.

Na ugye. Kik fizették ezeket az embereket?

A lelátók népének egy csoportja ingyen is szívesen balhézik. Ők rigmusaik alapján nem a szocialisták vagy a liberálisok feltétlen hívei.

Ha valaki az utcán erőszak alkalmazásával akar eldönteni hatalmi kérdéseket, nem érdekes, hogy jobb- vagy baloldalinak tartja-e magát. Kívül van az alkotmányos kereteken.

Már bocsánat, de látott olyan csoportokat, amelyek Orbán Viktort szidalmazva skandáltak? Avagy a baloldali demonstráló történelmi ostobaságból nem vonul árpádsávos zászlóval?

Ön tényleg azt gondolja, hogy ez ma Magyarország legsúlyosabb problémája? Ha nem lenne ilyen mértékű a kormányzó elittel szembeni keserűség és megvetés, talán még annak a polgári oldalon álló, zsidó hátterű hölgynek a hangját is meg lehetne hallani, aki az ellenvetésre, miszerint a nyilas zászlón nem annyi volt a sáv, azt mondta: „Amikor anyukám ott állt a Duna-parton, nem ért rá megszámolni.” Ha egy zászló ilyen gondolatokat ébreszthet, egy békét akaró országban nem kell vele felvonulni.