Gyűrtfülű legendák nyomában

A leghíresebb birkózónk talán – Polyák Imre mellett – Kozma István. Kedves, nemegyszer bohém fickó volt. Amikor a mexikói olimpián egy másik „bohém”, a csehszlovák Kment nem állt ki ellene, Kozma Pici az anekdota szerint azt mondta, megérti, ellenfelének van egy felirat az öltözőjében: „Apuci, hazavárunk.” Ennél komolyabb oka is lehetett a dolognak, mesélik ma már. Azon a nyáron vonultak be testvéri tankok Csehszlovákiába, amit Kment sporttárs (is) talán nehezen tolerált. És mivel a mexikói körmérkőzéses hármas döntőben úgy alakult a helyzet, hogy a szovjet Roscsin megelőzéséhez eredményesen meg kellett vívnia Kozmának a cseh(szlovák) vitézzel, bizonyos vélemények szerint Kment azért nem állt ki ellene, hogy a szovjet semmiképp ne győzzön (az olimpián).

Ma Kozma István Pici bácsi lenne, akit időnként megkérdeznének, milyen is volt akkor, amikor még a győzelemért is hibapont járt, hacsak nem volt kétvállas. Ám harmincegy évesen meghalt Kozma István, két olimpia (Tokió, Mexikó) bajnoka.

1970 áprilisában a Nemzeti Sportcsarnokban felszabadulási emlékversenyt tartottak. (Mai viszonyok közt ez már szinte fogalmilag kizárt lenne: jelenleg úgy fest, hogy a németek egyszerűen elunták a magyarországi lövöldözést, robbantgatást, népirtást, és hazamentek, itt hagyták az országot, Battonyától Nemesmedvesig.) Kozma István csak néző volt. Hogy átigazolás alatt állott-e, vagy éppen már birkózhatott volna, de torokgyulladása akadályozta ebben, arról megoszlanak az emlékek. A sportcsarnokból hazavitte mesterét, Keresztes Lajost. A Belváros felé vette az irányt. Renault-ja ütközött a 15-ös busszal az Alkotmány és a Honvéd utca sarkán. Még kiszabadította magát az autóból, de súlyos sérüléseket szenvedett. Lehetett volna esélye a túlélésre. Ám a műtét során kiderült: ennek a hatalmas, csaknem kétméteres embernek, aki óriásokat nyűtt el, valójában mindig is egy veséje működött. Napokig küzdött-küzdöttek az életéért, hiába.

Kozma Istvánt az utcán fedezte fel Keresztes Lajos, bizonyos legenda – vagy a valóság – szerint egy villamosmegállóban, s megkérdezte, nem
akar-e birkózni. Se izomerőt nem mért hamarjában, se meg nem szúrta, vajon nem savasodik-e majd az utolsó két percben, ránézésre látta, lenne jövője az ifjúnak a birkózásban. Így ment ez akkoriban. Azt persze nem tudhatta, hogy a kosarastermetű srác korosztályában a gyűrűk ura, ifjúsági válogatott. Meglátni és felfedezni a pillanat műve volt.

Keresztes Lajos szintén olimpiai bajnok volt, 1928-ban, Amszterdamban. A húszas évek közepén elsétált önnön legendája elől. Ajánlatot kapott, filmezzen az Újvilágban, de nem akart elszakadni Magyarországtól. Végül ezt a karriert bizonyos (persze szintén magyar gyökerű) Johnny Weissmüller futotta be. Ő vált világhírűvé Tarzanként.

A birkózók nemcsak a szőnyegen domborítanak. Rómából való a sokat emlegetett történet, amelyet a vívófenomén Kárpáti Rudolf rögzített könyvében. „A tőröző Gyuricza József egy nagydarab argentin formaruhás egyéntől nem látta jól a táncoló párokat, s idegesen odaszólt nekem: Mindjárt bedobom a Wurlitzerbe, és egy zsírpacni lesz belőle. Mire az illető megfordult, és tökéletes magyarsággal így szólt: Édes fiam, ha én doblak be a Wurlitzerbe, akkor az rögtön gyászzenét fog játszani. Zombori Ödön vagyok, a berlini olimpia birkózóbajnoka, s most Argentínában edzősködöm.”

Zombori, a berlini olimpia – egyik – magyar aranyérmese Amerikában kötött ki. 1948-ban hagyta itt az országot. Argentin birkózók kapitányaként vett részt olimpián. 1985-ben Los Angelesből tért haza. A repülőtéren rosszul lett. Négy év múltán halt meg. Talán felfogta még, hogy itthon. A másik berlini bajnokot, Lőrincz Mártont ugyancsak Argentínába sodorta az élet, ott hunyt el, 1969-ben. Kárpáti Károly, a harmadik magyar birkózó, aki első lett Berlinben, saját hazájában bujdosva úszta meg hazája háláját. A Czája-cirkusz ejtette ámulatba, ahogyan azok birkóztak, így választotta sportágát.

Weisz Richárd, az 1908-as olimpia bajnoka részint fordított, részint azonos utat járt be. Ő ugyanis elébb lett bajnok, ám utána megbirkózott Pesten a német profi világbajnokkal, ami akkor nagy bűn volt, el is tiltották. Azontúl többek közt cirkuszokban kamatoztatta rendkívüli erejét. 1945 után a lakásán alakult újjá a Magyar Testgyakorlók Köre. Nem sokkal később meghalt Weisz Richárd – a háború viszontagságai az ő elemi erejét is felőrölték. Az első honi bajnok volt sportágában. Az egyikben. Ugyanis diszkoszt is vetett, rudat mászott, függeszkedett, súlyt emelt, sőt kötélhúzócsapat tagjaként jeleskedett.

A sokoldalúság más módon is jelentkezett. Hódos Imre például nyolc olimpián vett részt. Háromszor versenyzőként – az elsőn, 1952-ben bajnok lett –, ötször bíróként, utoljára 1988-ban, Szöulban. A rá következő esztendőben hunyt el, alig túl a hatvanon. Nevét sportcsarnok viseli Debrecenben.

Sok minden változott a sportágban, a szabályok és a bíráskodás terén is. Ma már gyakoribb fogalom a pörgetés a birkózásban, mint a pingpongban, néhány perc alatt elintézik az ügyet, ha valaki ügyesen mászik el ellenfele elől, bajnok lehet.

Valamikor akár órákig kellett harcolni egy-egy győzelemért. S Athénban, súlycsoportok nélküli birkózásban még szó szerint földbe döngölték egymást a küzdő felek: homokban kijelölt területen folyt a küzdelem – kétvállig. Egy Pesten tanuló, szerb származású diák, Tapavicza Momcsilló ily módon lett negyedik – magyar színekben. Mármint birkózásban. Mert teniszezőként bronzérmes ugyanott, súlyemelőként hatodik.
Dr. Hegedűs Csaba akkor lett Mr. Tus, amikor anélkül is lehetett meccset nyerni. 1971-ben, világbajnokságon.

A müncheni olimpián is legyűrte súlycsoportjában az összes gyűrt fülűt. Egy év múlva, 1973 áprilisában a Felszabadulási emlékverseny után néhány nappal autójával karambolozott. Csaknem két hónapig feküdt intenzív osztályon. Visszajött a halálból, és visszatért a birkózószőnyegre. Később Európa-bajnok is lett, azután szövetségi kapitány, majd a Magyar Birkózószövetség elnöke, ez idő alatt számos birkózónk lett bajnokkolléga – így Növényi Norbert, Kocsis Ferenc, Farkas Péter, Repka Attila, Majoros István. És például Sike András. Aki történetesen Fodor Zoltán mestere.