Gyurcsányista James Bondokat keresnek a szélsőségesek

„Kizárólag belülről verhetnek szét bennünket.” Ezt Vona Gábor, a Jobbik vezére írta egy cikkében. Igaza lett. Ők is tehetnek róla, hiszen egyre gyakoribbá váltak a belvillongások, üzengetések, anyázások.

Hogyan jutottak idáig? A tüntetések, zavargások kudarca, a társadalmi támogatottság hiánya miatt befelé fordultak a szélsőségesek. A Nemzetbiztonsági Hivatal tavalyi évkönyve szerint saját erőiket igyekeztek hatékonyabbá fejleszteni. Azóta szertefoszlott Toroczkai álma: Hunnia árnyékállama. Nem hallani a Mi Magunk Mozgalomról (az IRA politikai szárnya, a Sinn Fein nevének fordítása).

Külön életet éltek az ellenállócsoportok, nem tudta összefogni őket egyetlen agytröszt. Maradt a rivalizálás, a frusztráció, a befelé fordulás, a vádaskodás, a szennyes kölcsönös kiteregetése.

Bomlaszt a titkosszolgálat? Feltehetőleg igen. Gyurcsányista James Bondokat keresnek a soraik között a szélsőséges hangadók.
„Ismét spicliskedik a Magyar Önvédelmi Mozgalom” – tüzel a kuruc.info.

„A sorainkba beférkőzött gazember árulók előbb fognak lógni, mint Gyurcsány” – lő vissza a megszólítottak nevében Kakuk Attila. Aztán újratölt: szerinte titkos ügynökök szerkesztik a szélsőjobb kurucos szócsövét.

Fokozódik az osztályharc? Az ellenség köztünk van?

A perpatvar előzménye: hiába halasztotta el tüntetését a charta, ellendemonstrálni akart Kovács Géza, a focihuligánok és a MÖM vezére, aki közleményben jelezte: önvédelmi mozgalma kint lesz az utcákon.

„Felesleges” – bosszankodott Toroczkai és Budaházy. Végül Kovács is belátta: árnyékra készült vetődni.
Méltatlankodott a szélsőséges elit: Kovács ki akar tűnni. Gyorsan kiderítette a kuruc.info: beszervezték a MÖM-pápát a rendszerváltozás előtt, III/III-as ügynök volt.

A vádlott cáfolt: átvilágították, ő nem jelentett.

Miért dúl ez az elkeseredett ügynökvadászat?

– Töredezett a szélsőjobb, nem alkot egységes tömeget – magyarázza Juhász Attila, a Political Capital kutatási igazgatója. – Sok vonatkozásban nagyon különböző, de tekintélyelvű pártok, mozgalmak és csoportok alkotják, amelyek egymás elől szeretnék megszerezni a vezetést.

Emlékeztet egy 2006-os purparléra: a Jobbik és a MIÉP választási szövetségre lépett, majd rövidesen kígyót-békát kiabáltak egymásra.
Nem csak verbális az attak: több éve Kovács Géza és a konkurens 64 vármegyés Zagyva Gyula „akaszkodott össze” egy tüntetésen. Egy darabig hallgatott az esetről a kurucos sajtó, mondván: „Nem csak holmi kocsmai verekedésről volt szó, hiszen a hazafiak két vezetője esett egymásnak”.

Juhász Attila szerint a szélsőjobb szétesésének másik oka: más a demokratikus intézményrendszerhez fűződő viszonyuk. Vannak, akik parlamenti képviseletre hajtanak (Jobbik), míg mások elvetik a parlamentáris rendszert (gárdák, Kossuth téri csoportok, neonáci mozgalmak).
Ezt a nézetbeli különbséget érzékeli az elemző a gárdakapitány és Vona Gábor vitájában.

„A Jobbik vezetői elárulták a mozgalmat, a pénz és a hatalom többet ér nekik, mint a Magyar Gárda jövője” – e szavakkal távozott a gárda éléről Dósa István.

„Dósa összeroppant, vezetésre alkalmatlan” – jött a vonai blöff.

„A gárda nem lehet párthadsereg” – kontrázott a gárdakapitány.

„Nem lehet senki magánhadserege a mozgalom” – borított asztalt a jobbikos anyacég.

Szétesőben az árpádsávos had: tábornoka után a vezérkar egy része is lemondott. Most döntetlen az állás: Vona és Dósa is saját gárdával büszkélkedhet. A Jobbik vezér fegyelmit indított az extábornok ellen, és új főnököt választott. Az ellentábor szerint nincs szükség becsületbíróságra, és újra kikiáltotta vezérének Dósát.

Vajon a rebellis főkapitány valóban csak a Jobbiktól féltette a gárdát?

Lapunknak név nélkül nyilatkozó nemzetbiztonsági szakértők nem ideológiai okokkal, hanem személyi ambíciókkal magyarázzák a Vona–Dósa-párbajt. Mindketten vezértípusok, két dudás pedig nem férhet meg egy csárdában. A Jobbik elnöke egyes vidéki történelem–magyar szakos tanárok és félértelmiségiek sztárja, míg a parancsnok a műveletlen gárdisták ikonja.

A kuruc.info és a Magyar Nemzet azonban más okot gyanít a belharc hátterében.

„Keresd a nőt!” – adták ki a jelszót, és rá is bukkantak Németh Erzsébet Piroskára, akit Dósa bizalmasának titulálnak. A gárdisták pénztárosának tartott hölgy a Szociális és Munkaügyi Minisztérium felügyelete alá tartozó Országos Foglalkoztatási Közalapítvány pénzügyi irodájának munkatársa. Állítólag ő felügyeli a romáknak juttatott állami támogatásokat. „Természetesen” ügynök. Legalábbis a kurucok szerint.

Egyszerűsít ez a magyarázat. Hiányzik a szembenézés.

Juhász Attila szerint a szélsőjobboldali csoportok széthúzásának másik oka: az ideológiai sokféleség. Két markáns irányzatot lehet megkülönböztetni: egy kultúrnacionalistát és egy nemzeti szocialistát. De fontos a valláshoz való viszony is:
– Körükben a keresztény vallásosságukat túlhangsúlyozó csoportok éppúgy megjelennek, mint az újpogány, a sámánisztikus hitvilágban élők – teszi hozzá Juhász.

– Kiábrándultak a szélsőségesek. Egyre szűkül az a réteg, amelyik tör-zúz egy tüntetésen – állítja Deák Péter válság- és konfliktuselemző. – A rombolásnak nincs célja, s még azoknak sem tetszik, akik a pusztítókkal együtt tüntetnek. Sőt, a mérsékelt jobboldal is azt mondja: ne tovább!
Elszabadultak az indulatok az antichartás tüntetésen. Üveg, petárda repült a rendőrök, utcabálozó családok felé.

„Ostoba módon belevezették közösségünket Gyurcsány csapdájába” – kesergett blogjában Tomcat, alias Polgár Tamás szélsőséges pólóboltos. – Azokat a sörösüvegeket a mi nevünkben dobálták. Azt a horogkeresztet az én nevemben is viselték. Hát én ebből nem kérek, köszönöm” – határolódott el a blogger.

„Provokátorok voltak a rombolók. Nem a szervezők a bűnösök” – mentegették Budaházyékat Tomcat barátai.
Nem késett a válasszal a hídfoglaló. Jelezte: ő, dafke, dobálna tovább.

„Nemhogy abba kéne hagynunk a dobálózást, hogy jobb színben tűnjünk föl a pártokállami (sic! – A szerk.) médiában (erre egyébként sincs reális lehetőség), hanem addig kell folytatnunk, amíg az egész kompániát ki nem dobáljuk a közéletből, az országból, a világból” – rekesztene ki mindenkit Budaházy.

Állandósult a nézetkülönbség. Nem egyesíti őket senki. Nincs, aki képes volna erre. Korábban Csurka István részben alkalmas volt e szerepre, de kiöregedett a politikából, társai előtt is hitelét vesztette, pártja szétmorzsolódott a szélsőségesek harcában.

A szétesés gátja lehetne, ha egységes ideológiát találnának, de szerencsére nem keresnek. Pedig van közös vonás: a sovinizmus, a misztikus-organikus történelemfelfogás, az antiszemitizmus, a rasszizmus.

Hányan alkotják ma a szélsőjobbos tábort?

Juhász Attila legalább 100-200 ezer emberről beszél. Szerinte nehéz „utolérni” a radikális szavazókat. Eltitkolják szimpátiájukat a közvélemény-kutatók előtt, egy részük feltehetőleg részt sem vesz a választásokon. 2002-ben több mint 200 ezren voksoltak a szélsőjobb erőire, a legutóbbi választásokon 119 ezren ikszeltek a Jobbik–MIÉP-házasság mellett.

Deák Péter szerint 4-5 százalékos lehet a szélsőjobb (Jobbik) támogatottsága. A mozgalom (gárda, paramilitáris egységek, gój motorosok) elfogadottsága ennél is kisebb.

Így a fogyatkozó létszámú radikális tüntetőkkel szemben a rendőrség keményebb eszközökkel léphet fel. Nem lesz olyan politikai erő, amelyik megvédené őket.

Nemzetbiztonsági szakértők szerint a Fidesz kétarcú velük szemben: elutasítja, de tűri is őket. Nem akarja összerúgni a port a szélsőjobbos szavazókkal. Szüksége van rájuk. Tudják ezt a szélsőségesek vezérei is. Orbán-ellenességüket nem rejtik véka alá: Gyurcsányhoz hasonló bélyeget kap tüntetéseiken a Fidesz-vezér.

Deák Péter szerint a szélsőjobb vezetőinek taktikai vitái miatt a választások idején kevesebb lesz a zavargás. A mozgalom a gyűlöletkeltés eszköze marad. De szelídülni fog a szélsőjobboldali verbális erőszak.