Gyanú felett álló hiány
Hetvenöt vádlott, két ügyész, 636 oldalas vádirat, sok-sok ügyvéd és jelentős médiaérdeklődés mellett kezdődött október első hétfőjén Kecskeméten a Soltvadkert és Vidéke Takarékszövetkezet büntetőpere. Az 1957-ben alapított, négy éve csődbe ment pénzintézet vezetősége a hitelkihelyezési gyakorlatával több mint húszmilliárd forint vagyoni hátrányt okozott. A tényleges kár azonban negyvenmilliárd. Ebből az Országos Betétbiztosítási Alap (OBA) 33,2 milliárd forinttal kártalanította a kisbetéteseket. Hová lett a másik húszmilliárd? Miért nincs szó róla a vádiratban? Megkérdeztük a Bács-Kiskun Megyei Főügyészséget. Schmidt Gábor szóvivő szerint a hatóság a nyomozás során nem a takarékszövetkezet összes hitelét, teljes gazdálkodását vizsgálta, csupán azokat a hiteleket, amelyek kapcsán feljelentés született, illetve amelyek esetében a nyomozás során bűncselekmény gyanúja merült fel.
Vagyis a másik húszmilliárd gyanú felett álló hiány. Nemhiába nevezték hát a pénzintézetet a „csókosok” bankjának: ezeket a hiteleket egyesek megkaphatták, visszafizetniük nem kellett, és még a büntetőjogi következményeket is elkerülhették.
Fotó: MTI
A per elsőrendű vádlottja Haskó Béla, a pénzintézet elnöke. Őt és közvetlen munkatársait – az ügyvezető igazgatót, a főkönyvelőt, valamint a pénzintézet bajai fiókvezetőjét – bűnszervezetben, folytatólagosan elkövetett különösen jelentős vagyoni hátrányt okozó hűtlen kezelés bűntettével és súlyos következményekkel járó csődbűntett bűntettével vádolják. A takarékszövetkezet többi magas beosztású alkalmazottja – hitelügyintézők, igazgatósági tagok, belső ellenőrök, fiókvezetők – elleni vádban nem szerepel a súlyosbító, bűnszervezeti minősítés. A többi vádlott hitelfelvevő, értékbecslő. Mindenki szabadlábon védekezhet.
A bűncselekmény lényege, hogy a Soltvadkert és Vidéke Takarékszövetkezetnél az elmúlt évtizedben akár egy papírfecnin is benyújthattunk hitelkérelmet, ha egy bennfentes ismerőse voltunk, valaki beajánlott minket. Ilyenkor az eljárás formális volt, nem történt hivatalos fedezetérték-becslés, lényegében bemondásra ment minden. A kölcsönigénylők az esetek nagy részében a hitelkérelmek benyújtása előtt minimális törzstőkével alakultak, vagy ha már léteztek, lényegében nem volt vagyonuk, fizetésképtelenek voltak. Ennek ellenére a takarékszövetkezet döntéshozói az igényelt tízmilliók folyósítását engedélyezték, sőt egyes vállalkozásoknak újabb hiteleket adtak, így lett egyre esélytelenebb a megtérülés. Volt olyan – azóta felszámolás alatt álló – izsáki húsipari cég, amelynek négy év alatt 12-szer folyósítottak 50 és 150 millió forint közti hitelt, s ugyanazon tulajdonosi kör másik cége szintén hasonló nagyságrendben jutott pénzhez. Az egyik többszöri hitelkihelyezésnél először az apa, aztán a fia, majd a család nőtagjára alapított cég kapott szinte fedezet nélkül tízmilliókat. Egy kecskeméti fogadó vételére és felújítására úgy adtak több mint százmillió forintot, hogy a két hitelfelvevőnek sem munkája, sem jövedelme nem volt. A nyomozást felügyelő Bács-Kiskun Megyei Főügyészségnek nem tűnt fel, hogy a felszámolás alatt álló fogadót végül épp az vette meg, aki eladta.
Fotó: MTI
A per 67-edrendű vádlottja Kiss Szilárd, Magyarország egykori moszkvai mezőgazdasági attaséja, aki 2008 óta minősített befolyással rendelkezett a Monte Tokaj Szőlőbirtok és Pincészet Kft.-ben. A társaság ellen 2008 és 2011 között több végrehajtási eljárás is zajlott, miközben a cég összesen 660 millió forint összegben vett fel forgóeszközhitelt a Soltvadkert és Vidéke Takarékszövetkezettől, míg végül 2014-ben felszámolás alá került. A megyei főügyészség szerint a cég által felajánlott ingatlanokat jelentősen túlértékelték. A vádirat hangsúlyozza: a Monte Tokaj Kft. sem a kölcsönök felvételekor, sem utána nem volt hitelképes. A vádhatóság szerint Kiss Szilárd a társaság képviselőjeként, illetve készfizető kezesként is tisztában volt azzal, hogy valótlan tartalmú értékbecslés felhasználásával túlértékelt ingatlanokat köt le a felvett kölcsön fedezeteként. A szabálytalan hitelekkel csaknem egymilliárd forint vagyoni hátrányt okoztak a takarékszövetkezetnek.
Ugyanezen a kapcsolatrendszeren keresztül kapott hitelt a Winexport Kft., amelynek alapító-ügyvezetője Kiss Szilárd testvérének fia. A veszteséges cég 2010. december 30-án félmilliárd forint forgóeszközhitelt igényelt a takarékszövetkezettől, és még aznap (!) meg is kapta. A Winexport pedig ugyanazon a napon megvásárolta a Monte Tokaj Kft.-től 300 millió forintért annak mezőgazdasági eszközeit és borkészletét, valamint egy másik szerződéssel a Monte Tokaj Kft. ingatlanjait 200 millió forint értékben.
A vádirat szerint a Winexport Kft. részére folyósított hitelre valójában azért volt szükség, hogy a Kiss Szilárd érdekeltségében lévő Monte Tokaj Kft. által felvett hiteleket részben visszafizessék, illetve a korábban a cég tulajdonában lévő ingatlanok megvásárlására fordították, hogy a Monte Tokaj Kft. megszabaduljon a hiteleinek nagy részétől. A vádlottak a takarékszövetkezetnek több mint 600 millió forint vagyoni hátrányt okoztak.
Amikor már látszott, hogy a végelszámolás alá kerülő takarékszövetkezet nem fogja elkerülni a véget, 2012. július 12-én engedményezési szerződést kötött a rá egy évre bedőlt Orgovány és Vidéke Takarékszövetkezettel. Eszerint a Winexport már több mint félmilliárdos hitelét 38 millió forintért az orgoványi takarékra engedményezték. Ebből az ügyből született meg egy másik vádirat, amelynek elsőrendű vádlottja Gellért Imre, az Orgovány és Vidéke Takarékszövetkezet elnöke. Őt kötelességszegéssel elkövetett vesztegetés bűntettével vádolják, Kiss Szilárdot, valamint Sziky Gyulát, a Nyíregyházi Spartacus Football Club volt elnök-tulajdonosát pedig vesztegetés bűntettével. A Kecskeméti Járási és Nyomozó Ügyészség vádirata szerint Kiss Szilárd, miután értesült a Winexport Kft. követelésengedményezéséről, megkereste régi ismerősét, Szikyt, ő pedig segítséget nyújtott neki a cég és vagyonának áron aluli megszerzésében.
Fotó: MTI
Az ügyészség szerint Sziky Gyula többször tárgyalt Kiss Szilárd megbízásából Gellért Imrével. A tárgyalások eredményeként 2013. augusztus 28-án megállapodtak abban, hogy a takarékszövetkezet követelését Sziky egyik közeli ismerősének cége veszi meg 335 ezer euróért. Sziky további 135 ezer euró kenőpénzt ígért a takarékszövetkezet elnökének azért, hogy a vételárat jóval meghaladó értékű, fedezettel biztosított követelés tulajdonjogát anélkül engedje ki, hogy a fedezetből történő kielégítést megkísérelné. Az ügyészség szerint Gellért Imre a jogtalan előny ígéretét elfogadta. A tárgyalásokról és a kenőpénz ígéretéről szóló megállapodásról Sziky Gyula telefonon tájékoztatta Kiss Szilárdot. (Szikyt eközben egy másik ügyben lehallgatták.) A felajánlott 135 ezer eurót készpénzben Kiss Szilárd utasítása szerint egy hozzátartozója adta át egy benzinkúton a nyíregyházi vállalkozónak, ő 2013. szeptember 4-én továbbadta Gellért Imrének.
2010-től a Soltvadkert és Vidéke Takarékszövetkezet vezetői tisztában voltak azzal, hogy a pénzintézet anyagi helyzete romlik, egyre több a lejárt, vissza nem fizetett kölcsön. Ezért a takarék elnöke, a per elsőrendű vádlottja felvette a kapcsolatot Faragó Attilával, a per egyik vádlottjával, a Híd Akvizíciós Zrt. első emberével, a problémás hitelek kezelésének érdekében. Faragó közbenjárására a mára felszámolás alá került Buda Faktor Zrt. és a Soltvadkert és Vidéke Takarékszövetkezet között 2011. június 21-én létrejött egy 15 milliárdos szerződés. Eszerint a faktorcég 2014. december 31-ig különböző csomagokban megveszi a takarékszövetkezet problémás hiteleit eddig az értékhatárig. Az első követeléscsomag úgy 4,5 milliárd forint volt, amelyet három részletben kellett volna kifizetnie a Buda Faktornak. Ez azonban nem történt meg, mert a Buda Faktor Zrt. a Faragó érdekeltségében álló cégektől fogadott be váltókat a takarékszövetkezet részére, de ezeknek nem volt tőkéjük, vagyis a takarékszövetkezet helyzetén nem javítottak.
A takarék vezetőségét mindez nem érdekelte. A lényegében hamis váltók befogadásával a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete előtt több mint 2,5 milliárd forinttal javították a takarékszövetkezet eredményét 2011-ben, miközben 2010-ben már valójában több mint négymilliárdos mínuszt mutatott a takarékszövetkezet.
A Kecskeméti Törvényszéken még egy, Faragó Attilát és Haskó Bélát érintő büntetőügy van folyamatban. A vádirat lényege, hogy egy felszámolás alatt lévő cég felszámolóbiztosa valamivel több mint egymilliárd forintot helyezett el a Soltvadkert és Vidéke Takarékszövetkezetnél 2012 tavaszán. A felszámolóbiztos három részletben kérte a banktól a pénzt lekötni. A lekötés előtt azonban egy sürgős, 120 millió forint értékű átutalási megbízás érkezett faxon a bankba a felszámolóbiztos aláírásával. Haskó Béla elnök a nagy összegű átutalásra és az azonnali teljesítésre külön felhívta az érintett alkalmazott figyelmét. A fax megérkezése után az alkalmazott megemlítette főnökének, hogy a felszámolóbiztos azt kérte tőle korábban, kösse le az átutalt összeget, és 500 ezer forintot hagyjon csak szabadon. Haskó ekkor egy telefonhívást színlelt az alkalmazott előtt, mintha a biztossal beszélgetne, majd a végén azt mondta: minden rendben, utalja el a pénzt, és csak a fennmaradó összeget kösse le. Így is lett. Ám később kiderült, a felszámoló nem tudott semmilyen megbízásról, nem faxolt, nem írt alá semmi, a vádirat szerint az egészet Faragó és Haskó tervelte ki. A pénz pedig a Faragó érdekeltségében álló vállalkozás MKB-s számláján landolt. Miután az összeget jóváírták, Haskó Béla és Faragó titkárságvezetője elindultak Kiskőrösre a pénzért. Péntek lévén már nem tudtak milliókat felvenni, ezért a fővárosba vették az irányt, mert a nagyobb plázákban hétvégén is működnek bankfiókok. Az Aréna plázában 17 milliót, egy másikban pedig 13 milliót sikerült felvenniük, ez utóbbit Haskó anyagi gondokkal küzdő fia kapta meg a parkolóban. Ezután Faragó titkárnője utalgatta el a pénzt különböző számlákra, onnan még tovább vándoroltak nagyrészt Haskóhoz kötődő vállalkozások számláira, de kerültek milliók Faragó érdekeltségeihez is. A csapat megpróbálkozott egy 200 milliós csapolással is, de ez nem sikerült.
Egyelőre senki nem tudja, hogy a soltvadkerti központú takarékszövetkezetből miért kezdték el a csődöt megelőző években lóhalálában kitalicskázni a pénzt. Sokan tudni vélik, hogy ez valószínűleg csak valamiféle védelem ígéretével történhetett. Meglehet, a titok nyitja ott rejlik a hiányzó, a vádiratban sem szereplő húszmilliárdos tételben.
