Gumicsont puskaporral töltve

Na itt a jó kis gumicsont – igaz, puskaporral töltve. Lehet rajta rágódni, de előbb utóbb felrobban, ahogy mind energikusabban csócsálják.

Hogyaszongya: legyen szakértői kormány. A kifejezés primer síkon ugye azt jelenti, hogy azért kell szakértőkre hagyatkozni, mert a mostani politikai osztály (a teljes: vagyis kormány és ellenzéke) annyira kompetens abban, amit csinál, mint Eddie, a sas a síugrásban – nos, én ezzel egyetértek. Nálam lesújtóbb véleménnyel a honi politikai osztály szakavatottságát és erkölcsi vértezettségét illetően kevesen bírnak. Tehát hurrá: intézzék végre olyan illetők az ország ügyeit, akik szakmailag rátermettek és családbarát ténykedés alatt nem azt értik, hogy ami mozdítható azt hazaviszik a családnak. A politika ugyanis nagyon komoly dolog – túlságosan is komoly ahhoz, hogy magyar politikusokra bízzuk.

De persze a kívánalom sajnos nem egészen ezt jelenti. Merthogy a szakértő, szakértelem bűvszavaknak már megvan a nem éppen ellentmondásmentes múltjuk a hazai politikában. Emlékszem: az Antall-kormány idején Hornék dobálóztak előszeretettel a szakértelem jelszavával. (Azért lehettünk volna gyanakvóbbak, hogy a derék szakik mintha leginkább a korábbi rendszer működtetésében árultak volna el „profizmust” – már olyat, amilyet.) De kétségkívül nem volt hatástalan a hivatkozás, hiszen ha az ember csak végigtekintett az első MDF kormányon, ahogy az a sok egykori alosztályvezető magára próbálta a két háború közti úri osztály naftalinszagú maskaráit… Tényleg csak röhögni lehetett rajtuk.

(Bár ez is kicsit bonyolultabb, mert mostanra az is világos lett, hogy emberi tartásból például Szabó Iván leckét adhatna a mai kor léhűtőinek.) Csurka annak idején karakánul tromfolta is a felvetést, mondván: „a szakértelem bolsevista trükk”. És részint igaza volt, csak egyáltalán nem azért, ahogy ő értette, amit mondott.

A szakértelem és a politika fogalmainak szembeállítása ugyanis komoly károkat okozott, tovább erősítve az emberek azon meggyőződését, hogy a politika az valami gyanús, felesleges sumákolás. Pedig – szerencsésebb országokban – a politika az a nagyon finom bonyolultságú valami, amelynek művelőit jószerével a mágus érzékenysége és a mesterember (szakértelem!) verzátussága kell, hogy jellemezze.

Most viszont egy tipikusan politikai természetű válság megoldása érdekében hozakodik elő – elsősorban az SZDSZ – a szakértői kormány ötletével. Az tény, hogy a 2002 óta regnáló szoclib kormány teljesítménye – súlyos SZDSZ-es közreműködéssel – meglehetősen harmatos volt. Ma már egy bélyeggyűjtő szakkör pénzügyeinek szakszerű kezelését sem igen remélhetni tőlük. Elég sikeresen rombolták le a hozzáértő alakulat mítoszát.

De ettől még a miniszterelnök nyugodtan hirdethetné meg a 48 meg a 148 meg az 1148 lépés programját, és megkísérelhetné azt végrehajtani – ha lenne hozzá parlamenti többsége, azaz (és itt a szót nyomatékkal aláhúznám) politikai támogatottsága. De – éppen az SZDSZ kiugrása miatt – ez a többség elillant, illetve bizonytalanná vált. A szakértői kormány kifejezés jelentése tehát ebben a kontextusban nem több, mint a „Gyurcsány takarodj!” szalonképes változata.

A miniszterelnök helyzete valóban tarthatatlanná vált, de hogyan kvadrál ezzel a szakértői kormány ötlete? Mert vegyük egy pillanatra névértéken a javaslatot: ugyan ki jelölné a kormányt alakító szakértőket? A parlamentarizmus szabályai szerint ez a jog és kötelesség ma még az MSZP-ét illetné, de ők hallani sem akarnak erről. Vagy konstruktív bizalmatlansági indítványt nyújtana be az összes ellenzéki párt? Fodor-Orbán paktum? Vicc. De akkor hogy lenne meg a politikai hátországa az ún. szakértői teamnek?

Ám tételezzük fel, hogy olyan szakértői kormány alakulna, amelyikben Adam Smith és Maynard Keynes reinkarnációi egyszerre töltenék be a pénzügyminiszteri posztot, a kormány programjához akkor is meg kell szerezni a parlamenti többség támogatását. Majd a konkrét törvényjavaslatok megszavazásához is biztosítani kell azt. Ugyan miként?

Apropó program! Az SZDSZ éppen a cselekvési program megalkotását kérte számon korábbi koalíciós partnerén, egy szakértői kormányt meg elfogadnának biankóban? Előbb rábökünk valakikre abban a reményben, hogy utóbb majd csak előállnak valamiféle programmal? Ráadásul ahány szakértő, annyi elképzelés az országon való bütykölést illetően, azt nem is említve, hogy aki az egyik politikai tábor számára szakértő, a másiknak sarlatán.

Mondom megint: én nagy híve volnék egy szakértőkből álló kormánynak, de most azt látom, hogy rövid távú politikai játszma keretében a résztvevők éppen ennek a fogalomnak a lejáratásán munkálkodnak.