Gárdavirtus az EP-ben
Az Európai Parlament publikuma talán még soha sem hallhatta a magyar képviselők olyan egységes kórusát, mint a múlt heti ülésen: Morvai Krisztinán kívül minden hazai küldött a szlovákiai nyelvtörvény elleni tiltakozást állította első megszólalásának középpontjába. A pozsonyi hivatalosság számára azonban magas labdát és jó ürügyet adott a hárításra a gárda egyenruhájában megjelent jobbikos Szegedi Csanád. Öltözetét a nemzetek közötti együttműködés értékeinek adott durva, kocsmai pofonként értékelte Juraj Horvath, a szlovák parlament külügyi bizottságának elnöke. BARÁT JÓZSEF összefoglalója.
– Messziről egy dolmánynak vagy pruszliknak tűnt – mesélte a TV2 műsorvezetőjének Schmitt Pál, az Európai Parlament frissen megválasztott magyar alelnöke, amikor a gárda egyenruhájáról kapott kérdést.
A fideszes politikus, akiéhez hasonló, magas sarzsit magyar még nem viselt az EP-ben, azt is elmondta: ő fel sem fogta, hogy milyen ruhában vannak a jobbikosok, hiszen olyan nagy a strasbourg-i terem, hogy legalább ötvenméternyire ült tőlük. Megnyugtatóan elmagyarázta viszont, hogy a hazai újságírókon kívül senki sem foglalkozott Szegedi Csanád öltözetével: ebben a testületben senkit sem érdekel, hogy ki mit visel. Pedig – ezt Schmitt kétszer is hangoztatta – a liberálisok és a zöldek gyakran olyan sportos ruhában jelennek meg az üléseken, hogy az már nem is méltó az Európai Parlamenthez.
Az újonnan megválasztott alelnök engedékenysége az itthon betiltott szervezet uniformisa iránt egyáltalán nem tükrözi annak a kompromisszumnak a szellemét, amelyet a posztok elosztásakor az Európai Parlamentben éppen a szélsőjobb megállítása érdekében kötött a Schmittet is jelölő néppárt a szocialistákkal és a liberálisokkal. Ráadásul: tényszerűen sem igaz, hogy az egyenruhás megjelenés senkit sem érdekelt. Azonnal lecsapott a lehetőségre Pozsony, amely a nemzetközi porondon minden, Magyarországról érkező kritikát azzal próbál tromfolni, hogy nálunk veszélyesen megerősödött a szélsőjobb, és ők csak reagálnak erre. Juraj Horvath, a szlovák törvényhozás külügyi bizottságának elnöke kijelentette: a Jobbik európai parlamenti szereplése „vulgáris módon adott pofont a barátság, a szolidaritás és a nemzetek közötti együttműködés értékeinek. Az az üzenet, amellyel a magyar radikálisok az Európai Parlament padsoraiba ültek, egy olyan, rendkívül veszélyes politika megnyilvánulása, amelyet Európa több millió emberélet árán a múltban már elutasított és elítélt”.
Horvath nyilatkozata 24 órán belül nem kisebb tekintélytől kapott megerősítést, mint amilyen az EP második legerősebb frakciójának vezetője.
A szocialisták képviselőcsoportját irányító Martin Schultz elmondta, hogy német állampolgárként különösen érzékeny minden olyan viseletre, amely a vészkorszakot idézi, de ennél is veszélyesebbnek tekinti az ideológiát, amelyet az egyenruha takar.
A frakcióvezető a szélsőjobb előretörése elleni összefogásra hívta fel az európai közélet minden demokratikus politikai erejét, és bejelentette: frakciója azt kéri az EP elnökségétől, hogy szerezzen érvényt a házszabály rendelkezésének, amely megtiltja katonai, félkatonai szervezetek egyenruháinak viselését az ülésteremben.
Szegedi Csanád az MTI-nek nyilatkozva kifejtette: szeretett volna új színt hozni az EP-be a magyar népviselet elemeit hordozó öltözékével, és arra biztatta a többi európai uniós tagország képviselőit is, hogy viseljék ők is nemzetük hagyományos ruházatát.
A gárdauniformis ügye persze nem tekinthető a kurucos virtust tükröző ártatlan gesztusnak: a világ televíziói, nagy lapjai az elmúlt hónapokban a politika iránt érdeklődő százmilliók tudatába vésték bele a Magyarországon masírozó gárda, az árpádsávos lobogók képét, azzal az üzenettel, hogy nálunk állítólag fasisztaveszély van. A gárdaimázs tehát afféle nemzeti közhellyé, már-már hungarikummá lett. Illúzióink pedig nem lehetnek. A szlovák és a román hivatalosság a hazai szélsőjobb irredentizmust idéző képeivel egybemossa a magyar politikusok minden fellépését, különösen azokat, amelyeknek célja a magyar kisebbség érdekeinek védelme.
A gárda körüli nemzetközi hangulatot jól jellemzi, hogy a Frankfurter Allgemeine Zeitung lelkes cikkben üdvözölte a szervezet betiltását, és elképesztő megállapítással állt elő: az elmúlt két évben a magyar jogállami intézmények magatartása azt a benyomást keltette, hogy nemcsak engedik, de még helyeslik is a rasszista, fenyegető magatartást.
Tetszik-e nekünk, vagy sem, tény marad: miközben a gárda és a hazai cigányság számos sérelme már kiverte a biztosítékot Nyugat-Európától kezdve az Egyesült Államokon át Japánig, de Európa ingerküszöbét még nem érte el a felháborító szlovák nyelvtörvény ügye. Tény: a magyar EP-képviselők az alakuló ülésen mindent megtettek azért, hogy a hiányt pótolják. Schmitt Pál megválasztása után a legfontosabb feladatának a jogszabály elleni küzdelmet nevezte.
A fideszes Kósa Ádám első hozzászólása már csak azért is nagy figyelmet keltett, mert először fordult képviselő jelnyelven társaihoz. Kósa pedig igencsak „jelezte” a cseh elnökség munkáját értékelve: a Pozsonyban elfogadott törvény korlátozza a kisebbségi jogokat. A szocialista Göncz Kinga a svéd elnökség programjának vitájában hozta fel az európai értékekkel ellentétes jogszabályt, míg az MDF színeiben érkezett Bokros Lajos (volt pozsonyi tanácsadó, aki segített a sikeres ottani reformok kidolgozásában) a szlovák képviselőkhöz írott levelében állapította meg: a törvény sérti az európai integráció szellemiségét és a demokrácia eszméjét.
Elemzők azonban arra hívják fel a figyelmet, hogy a magyarok háborgása csak erősíti Robert Fico kormányának pozícióit: a zajongás elvonja a figyelmet a gazdasági bajokról.
Ficóék legfeljebb akkor lépnek vissza, ha az unió keményen tiltakozik a nyelvtörvény ellen. Lapzártakor azonban még egyáltalán nem biztos, hogy Brüsszel kész szégyenpadra ültetni Pozsonyt. Igaz, a német Michael Gahler, az EP külügyi bizottságának alelnöke szerint a jogszabály azt bizonyítja, hogy „a szlovák vezetők politikailag még nem érkeztek meg Európába”. Tény az is, hogy éppen szlovákiai források idézték elsőként Jerzy Buzek új EP-elnök szavait arról, hogy „ez a törvény nemcsak a magyaroknak árt, hanem az európai integráció szellemének és a demokrácia elveinek is.
A közös fellépés azonban még várat magára. Józan elemző számára nem kétséges, hogy Robert Fico és szövetségese, Ján Slota jelentős segítséget kapott Szegedi Csanádtól.
Mostanában minden újabb kihívó gesztus, minden újabb masírozás náluk kamatozik. Értékeljük tehát a belátás biztató jeleként Deutsch Tamás egy tévényilatkozatát, aki szerint az egyenruhaaffér „szomorú Kárpát-medencei ügy, ami a legalapvetőbb értékeket teszi zárójelbe”.
Túl kevés, túl későn? A lényeg az, mi lesz a folytatás.
