Fújjuk, fújjuk

- Ön ellenforradalmár?

– Teljesen félrevezető kifejezést használ.

- Vagy álruhába bújt szabadságharcos?

– Egyik sem. Az ombudsmannak lehet panaszkodni, és a biztos a panaszokat kivizsgálja. Amennyiben szükségesnek látja, a törvény adta lehetőségeivel élve akár az Alkotmánybírósághoz is fordulhat.

- Alaposan szűri azokat a panaszokat.

– Az ombudsmani rendszer átszervezése óta eltelt kilenc hónapban hozzánk érkezett mintegy négyszáz beadványból tizenötöt adtunk be az Alkotmánybírósághoz. Ha rést, ellentmondást találunk a panaszolt jogszabályban, lépünk.

- A Bokros Lajoshoz köthető Szabadság és Reform Intézet szerint 2010 ősze óta az Országgyűlés számos olyan törvényt fogadott el, amelyeknek célja, hogy a jelenlegi kormányzat a hatalom kizárólagos birtokosa maradjon. Emiatt több jogszabály megsemmisítését kezdeményezték az Alkotmánybíróságnál, ám beadványaikat rendre elutasította a testület. Most önhöz fordultak utólagos normakontrollért – hiába. Közleményében ön azt írta: nincs hozzá hatásköre és „megfelelő szempontrendszere”.

– Az ombudsman nem foglalkozik a politikai elemző intézetek kritikáival. Nem az a dolgunk, hogy azokat alkotmánybírósági beadvánnyá gyúrjuk.

- Kevéssé akut ügyekben fogalmazott már beadványokat: a Budapesti Közlekedési Központ tervezett ellenőrzési rendszerétől és az oklevél nélküli lélekgyógyászoktól kezdve a sztrájktörvényen, az egyházi törvényen, az alkalmatlan tornatermeken át a hajléktalanokig vagy a védőnői ellátás biztosításáig.

– Ezek a sztrájk- és egyházi törvények kivételével nem alkotmánybírósági indítványok, hanem ajánlásokkal záruló vizsgálatok voltak. Hivatali vizsgálatot pedig leggyakrabban olyan esetekben indítunk, ahol rászorulókról – fogyatékkal élőkről, hajléktalanokról vagy gyerekekről – van szó. Akiknek a panasza ritkán ér el a döntéshozókig.

- A médiatörvényre vonatkozó beadványát is erős kritika érte. Nem a szabad tájékoztatás sérülését és a médiahatóság egypártiságát kritizálta, hanem azt, hogy a szabályozás miatt egyszerre két elnöke is lehet a Médiahatóságnak és a Médiatanácsnak. Miért nem a lényegre koncentrált?

– A médiatörvény nem kizárólag a mi ügyünk, rengeteg nemzetközi és belföldi korrekciós hang is megszólalt a témában. Mire ez a törvény eljutott hozzánk, sok kritikát kapott, és nem lett volna értelme megismételni ezeket.

- Így az egypártiság miatt nem is került az Alkotmánybíróság elé az ügy.

– Más miatt meg odakerült. Mi egyetlen hangszer vagyunk a kritikusok zenekarában, szólóban lehetetlen eljátszani az egész művet.

- Öné a szólóhangszer.

– Léteznek más panaszfórumok. Rég rossz volna, ha csak egy fóruma lenne a kritikáknak.

- A Magyar Nemzetben megjelent publicisztikájában azt írta: léteznek fékek és ellensúlyok, esetenként még erősebbek, mint korábban. „Az Állami Számvevőszék, az Alkotmánybíróság, a köztársasági elnök és az ombudsman is teheti és teszi a dolgát.” Ezt komolyan is gondolja?

– Nem értek egyet azokkal, akik szerint ma a sötétben csupán pár kritika lidércfénye világít, igenis égnek a tábortüzek is. Például az Alkotmánybíróság elnöke azt mondja, nőtt a hatásköre.

- A megnyirbálás után? Ez csak szöveg.

– Az AB hatáskörének átmeneti korlátozása az állampénzügyek területén a stabilizációs csomagok érvényesülését kívánta szolgálni. Ellensúlyozásaképpen a számvevőszék komoly kritikai funkciót tölt be a költségvetéssel kapcsolatban.

- Élén egy volt fideszes országgyűlési képviselővel.

– De ő is kritizál! A pénzügyi alkotmányosságot biztosítja még a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete is, valamint az új pénzügyi miniszteri biztos, aki persze nem lesz ombudsman, mert nem az Országgyűlés választja majd meg.

- A kormány az Alkotmánybíróság számos döntésén is könnyedén átlépett bizonyos ad hoc törvénymódosításokkal.

– Ahogy a cikkemben írtam, megmaradtak a garanciális intézmények, amelyek igenis működnek.

- A felsőoktatásról szóló törvény ennek épp az ellenkezőjét támasztja alá. Ön kezdeményezte az állami ösztöndíjas hallgatókkal kötendő hallgatói szerződésekről szóló kormányrendelet megsemmisítését, amit az AB meg is tett. Erre az Országgyűlés módosította a jogszabályt, és törvénybe foglalta a hallgatói szerződés szabályait. Simán kijátszották. Ráadásul Orbán ezért mondta, hogy „ellenforradalmi folyamatok zajlanak”. Hol vannak itt fékek és ellensúlyok?

– Én is vitatom ezt a konkrét ügyet, de a kormány által már megtett korrekciókat is értékelem. Az ombudsmani munkához sok türelem és távlatos gondolkodás kell. Nem úgy van az, hogy csak megfújjuk a trombitát, és azonnal leomlanak Jerikó falai. Mi csak fújjuk, fújjuk, miközben sokan elgondolkodnak a „játékunkon”. A jogállam lassú, távol áll tőle a túl gyors eljárás és ítélkezés.

- Ön azt is nyilatkozta, hogy az alapjogi védelemnek máshol van tekintélye, nálunk nincs.

– Skandináviában kétszáz éve találták fel az ombudsmant, ott valóban nagy a súlya. De a posztkommunista országokban is erősödik ez a pozíció, az új alaptörvény szabályozásának eredményeként pedig már remélem, hogy nálunk örökre véget ért a sokféle „biztosok” korszaka. Az ombudsmani intézmény egy ombudsmannal és két szakmai helyettessel január elsejétől megerősödött.

- Bár kérte, nem kapta meg Navracsics Tibortól a Safarov-ügy részleteit.

– Újra kérem majd.

- Komolyan veszik önt?

– Remélem, igen.

- Mérget venne rá?

– Nem.

- A törvény szerint teljesíteni kell a kéréseit.

– Igen. Viszont bürokratikus aktatologatással sokáig lehet húzni az időt.

- Erre utaltam. Amúgy milyen dokumentumokat kért?

– A teljes levelezést.

- Navracsicsék minapi közleményükben azt írják: „A Közigazgatási és Igazságügyi Minisztériumnak nem áll módjában törvénybe ütköző módon betekintést adni minősített adatokat is tartalmazó iratokba. A KIM bízik abban, hogy ezt a jogász végzettségű biztos úr is megérti, és további betekintési szándéka esetén nem a sajtónak, hanem a KIM-nek küld levelet, amelyben hivatalosan alátámasztja kérését.”

– Küldtem újabb levelet, amelyben megismételtem a kérésemet. Üzengetés helyett várom az érdemi választ.

- Önnek 2013-ban lejár a mandátuma. Sokan úgy vélik, saját szobrát faragja a hangzatos, ám tét nélküli akcióival.

– Ez kifejezetten rosszindulatú megközelítés. Ha vennék a fáradságot és utánanéznének, rájönnének, hogy mindig is kritikus voltam. 2009-ben például a mostaniaknál sokkal „húzósabb” ügyeim voltak, csak akkor és azokra a közélet nem volt ennyire fogadókész.

- Ha az AB sorra visszadobja a beadványaikat, a minisztériumoktól pedig látványosan nem kapnak tájékoztatást, ezzel nem csökken az intézmény súlya?

– Az ombudsman az ajánlásaival és a beadványaival fel kívánja hívni a figyelmet egy-egy problémára. Az pedig már nem az ombudsman hatásköre, hogyan dönt egy-egy indítványról az Alkotmánybíróság, és hogyan válaszol a minisztérium.