Forrófejű magyarok

Megtörtént a rendszerváltás.

Hogy miképpen, azt láthattuk: tanúk és kortársak, gyászolók a Hősök terén, a III. köztársaságot ünneplők a Kossuth téren. Látókörünkbe ennyi fért. De hogy mit mondott egymásnak Gorbacsov és Reagan Reykjavíkban, hogy mit közöltek követségeink rejtjeltáviratai, hogyan váltott szót Kohl és Németh Miklós, Grósz és Margaret Thatcher, miről susogtak az osztrák szocialisták? Mitől tartott Bonn, Párizs, London? Mit jelentettek Moszkvának? Csupa ismeretlen adat, szigorúan titkos háttérirat a politikai rendszerváltásról e hallatlanul érdekes, vaskos dokumentumkötetben.* Kiderül belőle: a velünk nyíltan vagy titkon rokonszenvező nyugat-európai államok, Reagan Nagy Stratégiájának szövetségesei is inkább a féket ajánlották, mint a gázt. A tempó lassítására akartak rávenni bennünket. Mert féltek.

Hova rohannak a magyarok? – kérdik Bécsben. – Ki kergeti őket? Mit akarnak? Ebben az országban emlékeznek a legélénkebben az 1956-os magyar menekülthullámra, és bár a Brezsnyev-doktrína halott, azt nem lehetett tudni, hogy Gorbacsov meddig él. Meddig bírja. S nem feszül-e ki annyira a reformpolitika, amikor már lépnie kell a peresztrojkás főtitkárnak, lépni nagyot és határozottat, hogy egyáltalán a helyén maradhasson. Ütni, tankokat mozgatni, hogy a hátát megvédhesse.

S mivel Ausztria közvetlen szomszédunk, itt a legerősebb az aggodalom a forrófejű magyarok hirtelenségének következményei miatt. (Meg, persze, önmaguk miatt.)

Kohl kancellár maga is óv a destabilizálástól. „Ne gyorsítsuk fel nagyon az eseményeket!” Általános vélemény a nyugati államférfiak és politikusnők körében, hogy az európai egyensúly alapja a status quo, amelyet sem Keletről, sem Nyugatról nem szabad megbontani.

Svájc vezető diplomatája kimondja: a német újraegyesítést „a Nyugat nem óhajtja”.

Párizs attól tart, a hazai ellenzék annyira elhúz majd jobbra, amit Gorbacsov már nem tolerálhat. A jobbra át lépéskényszerbe hozhatja. (És ez nem lesz baráti!) Követségünk onnan azt jelenti: felkészületlenül érték a magyar változások a francia kormányt, ezért a Szajna partján félnek, hogy a politikai fejlemények ellenőrizhetetlenné s ezért veszélyessé válhatnak. „Mérsékeltebb ütemű reformfolyamatot” pártolnának.

London is aggódik: csak semmi konfrontáció! Mert bár Gorbacsov bejelenti a Brezsnyev-doktrína hatályon kívül helyezését, Máltán pedig kijelenti, hogy ő is érdekelt a hidegháború lezárásában, de a szovjet külpolitika évtizedes, ellentmondást nem tűrő tradíciói nyomósabbak, mint ennek a „ki tudja, mi lesz vele”-főtitkárnak a szavai.

Óvatos francia és német vélemények szerint a Varsói Szerződésből való kilépést emlegetni – veszélyes demagógia. Efféle törekvést a Nyugat nem tud támogatni. Szűrös Mátyás javít is: nem akarunk mi kilépni onnan. Igaz, ezt Gorbacsov sem ajánlja. Sőt! Azt mondja: „A Varsói Szerződés... nem lehet kétséges.” „A Szovjetunió vészhelyzetben minden eszközt megragad” – jegyzi fel a német kancellári hivatal osztályfőnöke.

Talán elérhetőbb lenne egy finn vagy osztrák típusú semlegesség – sugallják az Egyesült Államokban, bár ennek „egyelőre nincs realitása”. Szűrös hozzáteszi: tízéves távlatban, talán.

Nyugat-európai partnereink ismételten felhívták figyelmünket: nem veszélyeztethetjük a szovjet biztonságpolitika érdekeit – írja az MSZMP KB dokumentuma 1989. augusztus 30-án. Tehát „Magyarországon ne legyen rendszerváltozás” – vonja le a tanulságot, sajátítja ki és fordítja a maga érdekei szerint a nyugati habozások és kételyek hasznát gátlás nélkül az állampárt.
Nagy kérdés, persze: mit jelentettek haza követségeink? Mit tolmácsoltak? Azt-e, amit ott hallottak, vagy azt, amit itthon hallani akartak?

A magyar kül- és belpolitika kállai kettőse nem volt könnyű, és nem volt veszélytelen sem. „A magyar vezetésnek Moszkva felé a belső viszonyok stabilitását kellett hangsúlyoznia, a Nyugatnak a belső liberalizálást kellett oly módon bemutatnia, hogy ott az előrelépést méltányolják” – olvasható a kötet bevezető tanulmányában.

Hosszú utat jártunk be addig...

(Folytatjuk)

*Sub clausula 1989
Dokumentumok a politikai rendszerváltozás történetéhez. A Grand Strategy. Szerkesztette dr. Gecsényi Lajos és dr. Máthé Gábor. Válogatta, jegyzetekkel ellátta dr. Baráth Magdolna. Magyar Közlöny Lap- és Könyvkiadó.