Földügyek: két legyet egy csapásra?

Némi történelmi tapasztalattal a hátunk mögött rossz érzéseink támadnak, ha meghalljuk „a föld azé, aki megműveli” szöveget. A háború után ezzel a jelszóval osztották fel a nagybirtokokokat a szegényparasztok között, akik nem sokáig örülhettek ennek, mert rövidesen téeszekbe kényszerítették őket. Valódi földtulajdonos gazdákká tehát nem válhattak, a megkapott kisbirtokokon hosszabb távon egyébként sem tudtak volna hatékonyan gazdálkodni. A szépen hangzó jelszó így nálunk sajnos nem éppen jó emlékeket idéz fel.

Orbánékat a jelek szerint ez cseppet sem zavarja, mert erre a hitelét vesztett szlogenre hivatkozva hirdetik meg 350 ezer hektárnyi állami termőföld eladását. A terület zömét az a 12 volt állami gazdaság földje adja, amelyet már 2002-ben is privatizálni akartak, de a kormányváltás akkor megakadályozta ezt. Az eladás hosszú időre lekerült a napirendről, de most ismét és megfejelve előhúzták a kalapból.

Vajon miért lett ez ilyen fontos éppen most? Valóban akkora lenne a földéhség? Az érintett hektárok legnagyobb részét bérlők művelik, méghozzá hosszútávú szerződések alapján. Talán ők akarják a tulajdont is megszerezni? A hivatalos bejelentés szerint elővásárlási joguk lesz az árveréseken, azaz elvileg előnyt élveznek. Ennek viszont szögesen ellentmond, hogy a kormányzat szerint a mostani bérlők „kétharmada-négyötöde” nem lesz jogosult a vásárlásra. Akkor kinek akarják eladni a földeket, ha nem azoknak, akik jelenleg megművelik?

Nem ez az egyetlen meghökkentő elem az ügyben. Kezdjük mindjárt azzal, egyáltalán kik jogosultak földet venni, ha a művelők nagy többsége nem? Nos, a törvény olyan feltételeket rögzít – tartós helyben lakás, mezőgazdasági tevékenység végzése, egyéni illetve családi gazdálkodás stb. – amelynek kevesen tudnak megfelelni, leginkább azok, akik előre tudhatták, mire kell felkészülni. Ez hasonlít arra, ami az uniós földalapú támogatáok elosztásának megváltoztatásánál történt: az 1200 hektár feletti gazdálkodó szervezet már nem jogosult rá, ha viszont még tavaly november, azaz még az erről szóló törvény megismerése előtt kisebb egységekre oszlott, kaphatja továbbra is a pénzt. A tájékozott bennfentesek tehát jól jártak.

A vásárlásból ab ovo ki vannak zárva a társas vállalkozások és a külföldiek, kivéve, ha ez utóbbiak netán megfelelnek a szigorú feltételeknek. Az illetékes minisztérium adatai szerint elvileg 102 ezer gazda pályázhat, de vélhetően csak töredékük lesz tényleges vevő. Itt jön a következő kérdőjel: milyen vételárra lehet számítani? Lázár János szerint minimum a piaci ár plusz tíz százalék. Nagyszerű, a baj csak az, hogy a „piaci ár” a földek nagy részénél roppant nehezen állapítható meg, az aranykorona alapú megközelítés már közel sem felel meg a valóságnak.

Emiatt lényegében hasraütésre hangoznak el különböző számok a kormány részéről a várható átlagárról és bevételről. Egyszer azt halljuk, hogy százmilliárd forintra számíthat a költségvetés, máskor 400-450 ezres hektáronkénti átlagárról beszélnek,ami persze nem jelent semmit, mert hatalmas, nagyságrendi értékeltérések lehetnek. Annyit tudni biztosan, hogy 3 hektár felett nyilvános árverések lesznek, azaz licitálni kell majd, tehát az ár a kereslet nagyságától függhet.

Kinek érheti meg a földvásárlás? Mivel a bérlők zöme, mint hallottuk, nem pályázhat, többnyire olyan vevő jöhet szóba, aki formálisan helyi gazda, földet is művel, de nem azt, amit meg akar venni, tudomásul veszi, hogy a bérleti szerződés lejártáig nem gazdálkodhat a tulajdonán, így az uniós támogatást sem ő kapja, viszont 20 évig nem adhatja el a megszerzett földet, ráadásul megfelelő anyagi háttérrel is rendelkezik. Nagyon-nagyon földéhesnek kell lenni ahhoz, hogy mindezek mellett a sokat emlegetett kis családi vállalkozás csábítónak lássa a vásárlást.

Sokkal nagyobb az esélye annak, hogy egyrészt megfelelő tőkerővel és politikai hátszéllel rendelkező nagyvállakozók, másrészt spekulánsok szerezhetik meg a földek nagy részét. A helyi potentátoknak minden lehetőségük megvan arra, hogy rokonok, ismerősök segítségével formailag teljesen törvényesen jelentős földtulajdonhoz jussanak. A 300 hektáros határ simán kijátszható, lásd Ángyán József összeállítását arról, hogyan juthattak annál jóval több földbérlethez érdekcsoportok és befolyásos családok. Az állami földek értékesítése tehát tovább erősítheti a vidéki viszonyok feudalizálódását.

Ugyanakkor kiváló befektetési lehetőség spekulánsok számára is. Kell hozzá tőkeerő, helyi kapcsolat, benne egy strómannal, és némi türelem kivárni, amíg megváltoznak a törvényi feltételek és emelkedni kezd a föld ára. Agrárszakértők szerint a jelenlegi hazai piaci korlátozás nem felel meg az uniós szabályoknak, ezért belátható időn belül változtatni, enyhíteni kell rajta. Akik erre számítanak és földvásárlásba fektetnek, komoly nyereségre tehetnek szert. Hírek szerint máris komoly érdekcsoportok mozdultak meg és szervezik földvásárlási hálózatukat.

A földek eladását a helyi gazdaszerveztek bonyolítják majd le, és az eddigi mutyik jól mutatják, mit várhatunk. Félő, hogy az eredmény ugyanaz lesz, mint a haszonbérleteknél, ahol a földek harmada jutott csak a tényleges helyi gazdáknak. A hoppon maradókat vigasztalhatja, hogy a költségvetés jobban jár, százmilliárdos nagyságrendű többlet bevételhez jut, amelyet a kormány szerint kizárólag beruházásokra, például stadionépítésekre és más remek projektekre lehet fordítani.