Főhet a kormány feje, ha ők is utcára vonulnak
Az elmúlt hetekben a pedagógusok váltak egyfajta vezéreivé azoknak a társadalmi csoportoknak, amelyek szeretnék követeléseiket kikényszeríteni a kormányból. Az egészségügyi dolgozók, a közlekedési ágazat és a szociális szféra ugrásra készen várja, hogy a mostani hullámon ők is képesek legyenek társadalmi támogatottságot szerezni maguknak – írja elemzésében a Policy Agenda.
Az elmúlt hetekben elkezdődött Miskolcon a tömegközlekedési dolgozók sztrájkja. A Volán-társaságoknál nincsen bérmegállapodás és – a BKV-hoz hasonlóan, ahol még létszámleépítést is bejelentett a cég – sztrájkbizottság alakult. A MÁV szakszervezetei február 20-ig adtak határidőt a cégnek és rajta keresztül a kormánynak, hogy legyen megállapodás. Demonstrációval fenyeget a víziközmű-szolgáltatók szakszervezete is, és a közszféra meghatározó részében sztrájkhoz közelít a helyzet.
A Policy Agenda szerint az elmúlt évek tanulsága a hatalmon lévők számára az volt, ha képesek az elégedetlen társadalmi csoportokat izolálni, akkor könnyedén felülkerekedhetnek egy ilyen helyzeten. Ennek három eszköze volt:
– Politikai színezetet adni az eseményeknek: azaz aki az elégedetlenkedést szítja, csupán az ellenzék „megbízásából” cselekszik. Ez az ellenzék egyszerre lehet belföldi (elmúlt nyolc év akar visszajönni) és külföldi („sorosozás”).
– A csoportok megosztása: miután nem homogén tiltakozókról van szó, ezért könnyen lehet találni olyanokat, akik kompromisszumkészebbek és lehet velük tárgyalni. Ezzel csökkenteni lehet az egységes fellépést, belső viszályra adhat okot.
– Társadalmi irigység felélesztése: a magyar társadalmon belüli megosztottságra is könnyen rá lehet játszani. Ehhez az kell, hogy az elégedetlenkedők követeléseit béremelési követeléssé kell leegyszerűsíteni. Ebben az esetben: „az adófizetők pénzét nem szórhatjuk” magatartást veszi fel a kormány.
A kormány a pedagógusdemonstráció kapcsán mindhárom eszközzel élt.
A Policy Agenda szerint van a kezükben még egy „kártya”, amit az elmúlt egy évben jokerként használnak, ez pedig a menekültkérdés. A kormányzati retorika szerinti „háború” nem engedi meg, hogy társadalmi feszültségek legyenek. Ezért erőlteti a menekültügy napirenden tartását a kormány.
Időben a következő lépés a közlekedési ágazat tiltakozó akciója lesz (MÁV, Volán), ahol ténylegesen letehetik a munkát a dolgozók (a sztrájktörvény adta kereteken belül), és megmérhetik, hogy mit képesek ezzel kikényszeríteni a cégből és a vállalaton keresztül a kormányból. Ha a szakszervezetek az ország életére kiható sztrájkot képesek szervezni, az nyilvánvalóan lökést ad a pedagógusoknak, a szociális szférában és az egészségügyben dolgozóknak is.
