Fodor szerint rászabadítható az országra a volt kollégiumi társ?

Régóta írnék, de a politikai élet olyan piszkos lett, és olyan követhetetlenül amorf, hogy nehéz határozott gondolatokat hozzáfűzni.
Most az ösztönzött, hogy ezúton is lehet jelentkezni a Magyar Demokratikus Charta támogatói közé, erre ketten vagyunk, én, Ónodi Ferenc nyugdíjas építész és feleségem, Török Virág nyugdíjas pedagógus.

De van más okom is. Évek óta figyelem az általunk támogatott SZDSZ „vergődését”. A hetekben sajnos az éppen elnöklő Fodor Gábor megnyilvánulásai miatt kiderült: ez csak a már évek óta „megszokott” „liberális” kvázi önlétezésünk bizonygatására kitalált nagyon rossz játék része. „Csináljunk úgy, mintha önállóan is létezhetnénk”, aminek eredménye aztán a saját oldalunkon való zavarkeltés.

Az SZDSZ első generációs irányadói rájöttek: a politika más közeg, és kiszálltak, vissza az elefántcsonttoronyba. A maradtak tartják magukat egy teljesen érthetetlen „esztétizálós” politikai játékhoz, miközben simán kirobbantják magukat a parlamentből. Pedig egy ország, gondolat, cél érdekében mindig kompromisszum kellett és kell ma is.

Én nagyon szeretném, ha már abbahagynák a felelőtlen, önmutogató, fölösleges pikírtkedést. Vagy Fodor szerint rászabadítható az országra a minden oldalt egyedül képviselni akaró, meztelen hatalmi akarattól duzzadó, volt kollégiumi társ?

Ami pedig a múlt hét végén megint megtörténhetett, ahhoz nem fűzök kommentárt, mert az erőszak nem a szólásszabadság megnyilvánulása. A reagáló „jobboldali” potentátok hozzáállása egyenesen röhejes, ahogy már eddig is megszokhattuk.

Török Virág
Ónodi Ferenc
Kustánszeg