Fischer Ádám: Mi egész Európának üzenni akartunk
Európa és a világ művészeihez címezte kiáltványát a világhírű karmester. A petíciót közösen jegyzi a nemzetközi művészeti, kulturális életben is ismert, elismert olyan magyar alkotókkal, mint például Schiff András zongoraművész, Adorján András fuvolaművész, Konrád György író, Tarr Béla és Jancsó Miklós filmrendező. Állásfoglalásukban úgy fogalmaznak: szabadságszerető művészként aggódva figyelik, hogy a kirekesztés, a kisebbségek elleni agresszió és intolerancia tovább élésében Magyarország nagyon is élen jár Európában. Hozzáteszik: hazánkban terjed a kultúra szabadságának korlátozása is, azoké is, akik a leghatékonyabban tudnának az ilyen tendenciák ellen fellépni. A kiáltvány céljait külföldi művészek is támogatják, többek között Daniel Barenboim zongoraművész karmester és Jürgen Flimm, a berlini Staatsoper intendánsa. Fischer Ádám a petíciót kedden ismertette a brüsszeli operaház sajtótájékoztatóján, s még előtte nyilatkozott róla a 168 Órának. HERSKOVITS ESZTER interjúja.
Közösen jegyzik a kiáltványt Schiff Andrással is. Aki ugyanakkor a The Washington Postnak a múlt héten külön olvasói levelet küldött, amelyben azt írta: annyira aggasztó a magyarországi antiszemitizmus, rasszizmus és a reakciós nacionalizmus, hogy kérdéses: vajon az ország méltó-e az Európai Unió soros elnökségére.
Bár a közös petíciónkról már korábban egyeztettünk, Schiff úgy gondolta: állásfoglalását saját véleményként elküldi a lapnak. Addigra viszont a magyar kormány a médiatörvény és a gazdasági intézkedései miatt olyan erős külföldi össztűz alá került, hogy András sorait – amelyeket sokkal inkább ideológiai megközelítésből fogalmazott – azonnal megjelentette a The Washington Post, s átvette a honi sajtó is. Mostani kiáltványunk együttes kiállás: művészek országhatárokon átívelő tiltakozása a kirekesztés ellen, az alapvető emberi szabadságjogok védelmében.
Ám mégiscsak főként a honi jelenségekre hívják föl a figyelmet a soros EU-elnökség idején. Ráadásul Brüsszelben, az európai közösség „fővárosában”.
Azt gondoltuk, amikor Európát ideiglenesen Magyarország elnökli, jelezni kell kétségeinket és elvárásainkat: a magyar politikai vezetésnek és a társadalom egészének nagyobb a felelőssége, hogy az eddiginél sokkal hatékonyabban harcoljon a kirekesztés ellen. Egyébként a sajtótájékoztatónak az is apropót ad: a magyar EU-elnökség idejére a brüsszeli és a magyar opera Luigi Nono olasz komponista Intolerancia című művének párhuzamos bemutatóját tervezte Christoph Schlingensief rendezésében. A karmester én lettem volna. Erről még a Magyar Állami Operaház előző vezetése idején állapodtunk meg. Csakhogy sajnos közben elhunyt a rendező. Én viszont úgy éreztem, és ebben a brüsszeli Opera is támogatott: szóban adjuk át mindazt, amit az előadás képviselt volna. Egyrészt tartoztunk ezzel a rendezőnek. Másrészt a nemzetközi művészeti élet felszólalása fontos jelzés az európai közvéleménynek. Persze alkotóként szívesebben fejeztem volna ki a véleményemet az előadással.
Kevesen tudják önről, hogy a Helsinki Bizottság elnökségének tagja. S bár a nemzetközi sajtótájékoztató csak a lapzártánk után lesz, a hírek szerint az újságírók a petíció mellé jegyzéket is kapnak konkrét esetekről, amelyek a magyarországi rasszizmust bizonyítják.
Ez így van. A Helsinki Bizottság összeállításában a magyarországi kirekesztésre, a cigányok, a zsidók elleni gyűlöletre és a homofóbiára hozunk példákat. Egyebek mellett azt az eseményt is megemlítjük, amikor szélsőjobbos parlamenti képviselők Alföldi Róbert, a Nemzeti Színház igazgatója ellen tüntettek – nem szakmai okokból, hanem a művész mássága miatt. De a sajóbábonyi romák peréről is beszámolunk.
De miért éppen ezt az esetet hozták fel példaként a cigányellenességre?
A sajóbábonyi ügyben a roma vádlottak kövekkel és botokkal estek neki egy autónak és utasainak, miközben azt kiabálták: „Halál a magyarokra!” Közösség elleni erőszak ellenük a vád, ami súlyosbító körülmény a büntetés kiszabásánál. Ugyanakkor a Helsinki Bizottság jelentése megállapítja: a romaellenes megmozdulások legkirívóbb eseteivel kapcsolatban a tettesek ellen gyakorlatilag mindig csak garázdaság miatt indul eljárás, amelynek jóval kisebb a büntetési tétele is.
Gondolja, hogy a művészek kiállása fontos jelzés lenne a magyar kormány számára is?
A művésztársadalom az egész világon a közvéleményt is formálja. Kötelező állást foglalnunk jelentős társadalmi ügyekben. Nyilván habitustól függ, kinél mikor jön el az a pont, amikor már nem tűrhet tovább szó nélkül. Nálam ez most következett be. Igaz ugyan, hogy az utóbbi hetekben számos bírálat érte Magyarországot, illetve a magyar kormányt, az európai döntéshozók mégsem reagálnak olyan élesen a magyarországi ügyekre, mint akár akkor, amikor a szélsőjobboldali Jörg Haider kormányra került Ausztriában. Ismétlem: petíciónkkal nem pusztán az otthoni jelenségekre hívjuk föl a figyelmet, hanem az Európa-szerte sajnos egyre terjedő kirekesztésre. Mi egész Európának üzenni akartunk a nyílt levelünkkel, amelyet az Európai Bizottság vezetőinek is elküldtünk.
Mit gondol: petíciójuk milyen hatással lesz a hazai művészeti életre?
Magyarországon a művészek a politikusok jóindulatától függnek. Mondhatnám úgy is: a politika nem a művészetet támogatja, hanem egyes alkotókat. És mivel saját hatáskörben adhat és vonhat el támogatást, gyakorlatilag szponzorrá lépett elő a pártvezetés. Márpedig a művészek sehol a világon nem kritizálják mecénásaikat. Így az sem várható el, hogy fontos társadalmi kérdésekben összefogjanak. Ezt mi, külföldön élő magyar alkotók könnyebben megtehetjük, és szankciók nélkül. Azt nem tudom, milyen hatása lesz kiáltványunknak. Már azt is eredménynek tartanám, ha társadalmi párbeszéd kezdődne a rasszizmus, az előítéletek, az antiszemitizmus elleni küzdelemről. Magyarország uniós elnökségének fél éve a legalkalmasabb erre. Persze láthatóan felkészületlenül érte a magyar kormányt az elnökséggel járó fokozott nemzetközi figyelem. Még javíthatnak: sokkal jobban át kell gondolniuk minden egyes megnyilvánulást. Művészkörökben van egy mondás: ha színpadra állsz, előtte ellenőrizd, begomboltad-e a slicced. Nos, Magyarországnak meg kell tanulnia rendeznie a sorait, ha Európa nagyszínpadára lép.
