Fedőneve Egyetemista

Az „Egyetemista” feliratú dossziét 1979. október 9-én nyitották meg, és 1980. június 26-án zárták le.

Az első dokumentum:
„Határozat
Budapest, 1979. október 9.
A BM. III/3. Osztály a nyugati rádiók magyar nyelvű adásainak címzett levelek ellenőrzése során kiemelt 2 darab, a SZER müncheni és londoni címére feladott, a Budapest 112. számú postahivatal által bélyegzett, feladó nélküli, azonos tartalmú, kézírással készült küldeményt, és megküldte osztályunknak további intézkedésre. [...]
A BM. III/1. Osztály az ismeretlen elkövető ellen 1979. július 20-án nyomozást rendelt el kémkedésre ajánlkozás alapos gyanúja miatt. [...]
A bűntett elkövetőjének felderítésére, azonosítására, ellenséges tevékenységének dokumentálására további intézkedések szükségesek, ezért
HATÁROZATOT HOZTAM
»Egyetemista« fn.-en rendkívüli események dosszié megnyitására.
Kispéter László r. alezredes
Hetényi László r. zászlós alosztályvezető
Dr. Varga József r. alezredes osztályvezető”

A kérdéses, a SZER címére küldött, kézzel írt levél eredetije a szemben lévő oldalon olvasható:
„Tisztelt uram!
A levelemmel azért zavarom, mert a nyáron elmegyek Nyugat-Európai utazásra (augusztus elején), és szeretnék találkozni valakivel a magyar Free Európa osztályáról, olyan valakivel, akit érdekelne egy rövid időn belül végző egyetemista fiú. Nem akarok »kint« maradni, hanem itthon dolgozni, a többit majd személyesen. Augusztus elején megyek az NSZK, Francia, Spanyolországba. Írjanak meg olyan helyet, ahol el tudnám érni önöket. Sürgős választ kérek, mert egy hónap van hátra.
Címem: Kovács István
1376. Budapest 62
Postán maradó
Hungary
Ne ajánlottan küldjék, hanem simán.”

1979. október 8-án készült az első „összefoglaló jelentés” a nyomozás addigi állásáról. A levél tartalmának megismétlése után:
„Mivel az elkövető augusztus elején nyugatra szándékozott utazni, a BM III/3 Osztály útján kombinációt alkalmaztunk, melyben az általa megadott címre müncheni feladással levelet juttattunk el. Ebben találkozóra kértük az ismeretlen levélírót a Margit-szigeti szökőkúthoz 1979. július 27-én 14 és 14:30 h. közötti időben. Ismertetőjelként meghatároztuk, hogy legyen nála egy »Magyar Ifjúság«® és egy »Autó-motor«® folyóirat.
1979. július 26-án az ismeretlen levélíró átvette a levelet a Bp. 62. sz. postahivatalban.
Jóváhagyott intézkedési terv szerint osztályunk egy németül jól beszélő beosztottja ment el a megadott időpontban a Margit-szigeti szökőkúthoz, ahol a 62. sz. postahivatalban megadott személyleírásnak megfelelő egyént, aki a »Magyar Ifjúság«® című hetilapot olvasta, megszólította. Az ismeretlen levélíró által megadott név, »KOVÁCS ISTVÁN«® megkérdezésre nemleges választ adott az operatív tisztnek.
A BM III/2 Osztály a megszólított személyt operatív figyelés alá vette.
A figyelés alá vett személy különböző irányokba mozgott, és többször önellenőrzést végzett. A Deák téri metróállomáson az ismeretlen személy kikerült a figyelés látóköréből.
A személy elvesztése miatt alosztályunk a korábban meghatározott szempontok szerint kiterjesztette a kutatást az ország összes egyetemeire, azon végzős egyetemi hallgatók ellenőrzésére, akik 1979. évben nyugatra szóló útlevelet kértek.
A látókörünkbe került 1050 egyetemista útlevél valamint egyéb fellelhető kézírásos anyagokat beszereztük, és írásszakértők bevonásával véleményeztettük. Az eddigi kutatómunka során olyan személy nem került látókörünkbe, aki az ismeretlen levélíróval kapcsolatba hozható lett volna. [...]
A birtokunkba került »K« anyagokat értékelve megállapítható, hogy az ismeretlen levélíró ellenséges beállítottságú, és feltehetően ellenséges tevékenység folytatására jelentkezett a SZER-nél. Ezért kilétének felderítése és azonosítása érdekében a Bizalmas Nyomozást rendkívüli esemény dosszié keretében javasoljuk végrehajtani.
Kispéter László r. alezredes
Hetényi László r. zászlós alosztályvezető”

A nyomozás elkezdődött. 33 dokumentum, levél, értékelés, összesítő született a BM különböző, nyomozást végző osztályain. Összesen 84 oldal. Végül, 1980. június 10-én újabb „Összefoglaló jelentés” rögzíti kilenc hónap munkájának eredményét. Ismét leírják a korábbi dokumentumban ismertetett előzményeket, majd így folytatják:
„A BM III/3. Osztályt tájékoztattuk az eddigi kutatásról, és kértük, hogy kézírás alapján figyeljék a SZER-nek menő anyagokat. Az üggyel összefüggésbe hozható anyag az ellenőrzésük során nem keletkezett.
A BM. III/I. Csoportfőnökség illetékes osztálya kérésünkre ellenőrizte a SZER-nél az ügyben esetleg összefüggésbe hozható körülményeket. Az eltelt idő alatt figyelemre méltó adat nem merült fel.
A BM Adatfeldolgozó Csoport főnökségétől megkértük az 1949–1959 között született férfiak névsorát, akik 1979. július 27. és augusztus 15. között nyugatra utaztak.
Meghatározott szempontok alapján, írásszakértők bevonásával ellenőriztük a kritikus időszakban Budapestről, majd az ország összes megyéjéből nyugatra kiutazott személyek, összesen 2205 fő útlevélanyagait. További kb. 300 személynél további kézírásmintát szereztünk be.
A kutatási körben meghatározottak között olyan személy nem került látókörünkbe, aki az ismeretlen levélíróval kapcsolatba hozható lett volna.
Tekintettel arra, hogy a kutatási körök meghatározásakor figyelembe vettük az ismeretlen levélíró által személyéről és körülményeiről közölt adatokat, a kutatásnak eredményezni kellett volna az ismeretlen személy azonosítását.
A foganatosított intézkedések ezt nem eredményezték, ezért nagy a valószínűsége annak, hogy a levélben közölt személyével és körülményeivel kapcsolatos adatok nélkülözik a realitásokat.
Így az ismeretlen levélíró további kutatása igen nagy operatív erőt igényel, és belátható időn belül sem biztos, hogy eredményre vezetne.
Ezért javasoljuk az »Egyetemista« fn. »R«®dossziés ügylezárását és a keletkezett anyagok iratzározását.
Kispéter László r. alezredes
Gyurkó Béla r. százados alosztályvezető”

„Egyetemista” ügye mindenekelőtt arra a paranoiára utal, amellyel az akkor már konszolidáltnak nevezett (1979–80) Kádár-rendszer minden olyan jelenségre reagált, amely szerinte veszélyeztette hatalmát. A SZER erre csak egy példa volt. Ez a mindenben ellenséget látó, beteges félelem minden diktatúra sajátja. A hatalom megőrzése érdekében semmi sem drága. Az adott esetben nem tudni, hány képzett nyomozó vizsgált felül, figyelt meg, hallgatott ki kilenc hónapon át 3555 (!) személyt. Nagy részükről írásszakértői véleményt készíttetett. Produkált 84 oldal jegyzőkönyvet, feljegyzést, határozatot. Tette ezt egy olyan apparátus, amelynek a jelek szerint a szakma elemi szabályai sem tartoztak erősségei közé. Nem figyelték, hogy ki veszi át a 62-es postaállomáson a találkozóra hívó levelet. A Deák téren pedig „szem elől vesztette” feltételezhetően századnyi rendőr a gyanúsítottat. Csak erre az egyetlen ügyre milliókat áldoztak az állampolgárok keservesen megkeresett pénzéből.
De mielőtt megnyugvással vennénk tudomásul, hogy „Egyetemista” túljárt a BM eszén, gondoljunk arra, hogy minden bizonnyal ez volt a kivétel.
A rendőrségi akció számos más – hasonlóan jelentéktelen – esetben „eredményes” volt, és ez sokéves börtönt, életpályák megtörését jelenthette.

Örömmel vennénk, ha olvasóink közül valaki felvilágosítással tudna szolgálni „Egyetemista” kilétéről, sorsának alakulásáról. A szerk.