Ez nem a felcsúti kocsma

– Nemrég jó hírt kapott Lázártól: nem kezdi meg a magyar kormány a paksi bővítésre rendelkezésre álló orosz hitelkeret lehívását, amíg tart az uniós versenyjogi vizsgálat. Ám az unió a nemzetközi tender hiánya miatt kötelezettségszegési eljárást is indított. Mindegyik eljárás végét kivárja a kormány?

– Trükkös ez a lázári nyilatkozat, mert a tender elmaradása miatti vizsgálatról nem beszél egyértelműen, pedig az néz ki a nehezebb ügynek. Nem tudjuk, ezt is beleértette-e a vizsgálatba. A bizottság az állami támogatás kérdésében határozottan állítja, közpénz van a paksi beruházásban, csak az a kérdés, ezt jóváhagyja-e. A brit Hinkley Point-i atomerőmű építésekor ezt megtette, mert véleményük szerint speciális körülmények indokolták. Ennek alapján kormányzati és bizottsági forrásoktól is egy ideje hallom, hogy Lázárék arra játszanak: az állami támogatást elismerik, de megalkusznak a feltételekről a bizottsággal.

– Ez mit jelent?

– A kormány azzal érvel a bizottságnál, hogy olyan energetikai problémák vannak idehaza, amelyek nem orvosolhatók a két új blokk építése nélkül, ami viszont piaci alapon nem lehetséges, ezért kell az állami támogatás. Egy ilyen érveléssel viszont megsemmisül a kormány korábbi szlogenje, miszerint Paks a rezsicsökkentés és az olcsó áram garanciája. Paks drágán fog energiát termelni. Hallani pletykákat megállapodásról, hogy a kormány elfogadja az állami támogatás tényét, a bizottság viszont ezt egy füst alatt jóváhagyja. Ez szerintem nem szabályos, minden jogorvoslati lehetőséget ki fogok használni. És ahogy a brit ügyben, Ausztria valószínűleg most is az Európai Unió Bíróságához fog fordulni.

– Ha a brit példa alapján a bizottsággal lehet tárgyalni, Orbánék miért nem ezzel kezdték?

– Elszámolták magukat. Azt gondolták, eljárhatnak úgy, mint a felcsúti kocsmában: berúgják az ajtót, ordítanak egy nagyot, mire mindenki megdermed, ők meg elsőként járulhatnak a pulthoz. Azt hitték, ha kész tények elé állítják a bizottságot, az nem fog beleállni a vitába. Az Európai Bizottságnak nem célja, hogy mindenáron megakadályozza a paksi bővítést, ám elszánt arra, hogy rákényszerítse a magyar kormányt az európai normák betartására.

– Lázár idén januárban az Elżbieta Bieńkowska belső piaci biztossal folytatott egyeztetés után azt mondta az elmaradt tendereztetésről: „A kormány kész vállalni, hogy az európai közbeszerzési szabályok szerint költi el a paksi beruházásra szánt 12 milliárd eurót.” Lehet, hogy a vita végén visszalépünk a startmezőre, és jöhet a nyílt közbeszerzés?

– Lázárék érdekes bűvésztrükköt akartak bemutatni a bizottságnak. Úgy érveltek: nem volt tender a Roszatom kiválasztásakor, de ezek után tényleg mindent közbeszereztetünk. Ezt az érvet egy ideje már nem használják, mert megértették: a bizottság nem azt vizsgálja, hogy a későbbiekben az üzemi menza szalvétabeszállítóit fogják-e tendereztetni vagy sem. Őket az érdekli, hogy került a Roszatomhoz a beruházás nemzetközi tender nélkül. Úgy tudom, miközben Margrethe Vestager versenypolitikai biztossal az állami támogatás kérdéséről Lázárék megpróbáltak konstruktív tárgyalásokat folytatni, a belső piaci biztossal, Elżbieta Bieńkowskával folytatott megbeszélések nagyon rossz hangulatban zajlottak. Lázár nagyon agresszív volt, van olyan forrásom, aki szerint „leüvöltötte tárgyalópartnere fejét”, ami arra enged következtetni, hogy ezt a meccset Lázárék is bukott körnek látják. A magyar kormányban azt gondolták, ha magabiztosan, agresszíven nekirohannak valakinek, akkor bárkit meghátrálásra tudnak kényszeríteni. Nem sikerült. A kormány idehaza megpróbálja majd azt eladni, hogy az unió a magyar érdekek helyett a nemzetközi multikat képviseli, ezért a tenderelmaradás ügyét bíróságra visszük. Egyébként a kérdés mindenképpen ott fog kikötni, mert a bizottság sem tud kötelező érvényű határozatot hozni a kormány számára, csak a bíróságon keresztül. Így három-négy év múlva várható végleges döntés.

– És addig évente több tízmilliárdot költünk egy bizonytalan jövőjű beruházásra? A 2016-os költségvetésben például 113 milliárd forint jut a paksi projektre.

– Igen. A kormány tehet tétet arra, hogy nyer a bíróságon. De kalkulálhat úgy is: mire ez az ügy lezajlik, addigra az európai jog a mai formájában nem lesz érvényes Magyarországon. Komoly jelek utalnak arra, hogy az uniós magországok szorosabb integrációt akarnak, amihez arra van szükségük, hogy azok az országok, amelyek ezzel nem értenek egyet, mint hazánk is, nagyobb szabadságot, felmentéseket kapjanak például energiapolitikai kérdésekben.

– Az uniónak nem inkább az az érdeke, hogy szorosabb energetikai együttműködést legyen a tagországok között? Főleg akkor, amikor épp a mi régiónk kitett leginkább az orosz függőségnek? Szigor helyett miért engednék el a kezünket?

– Az Európai Bizottság is tudja, hogy az ereje, a hatásköre korlátozott, erőszakkal nem fogja tudni kikényszeríteni a tagállamokból az energiaunió megvalósítását. Amikor a figyelmet más problémák kötik le, az unió mondhatja: aki nem akar megfelelni az uniós energiaszabályoknak, azokról lemond.

– A paksi beruházás csúszását talán az oroszok nem bánják, hiszen a tízmilliárd eurós projektet finanszírozó orosz Vnyesekonombank a csőd szélén áll.

– Putyint nyilván idegesíti, hogy Orbán azt mondta neki: majd pikk-pakk lezavarjuk az Európai Bizottsággal az egyeztetéseket, ehhez képest négy eljárást kaptak a nyakukba. Ugyanakkor az orosz költségvetés tényleg rossz állapotban van. A beruházás első három évében „csak” pár száz millió eurót kell lehívnunk, amit ilyen fontos geopolitikai célokért elő fognak teremteni. Azonban nincs jele, hogy jelentős olaj- és gázáremelkedés jönne, így gond lehet az orosz finanszírozással: a beruházás negyedik és nyolcadik éve között a hitel 80 százalékát le kell hívni. Ami eurómilliárdos terhet jelent egy kivéreztetett orosz költségvetésnek.

– Az unió arra már rászorította a kormányt, hogy szabályozza újra a paksi megállapodások titkosítását. Ugyanakkor az igazán lényeges adatok, így az orosz–magyar megvalósítási szerződések továbbra sem hozzáférhetők. Azok lesznek valaha?

– A legizgalmasabb dokumentumok egyedileg Lázár János által lettek minősítve, igaz, részben már nem harminc, hanem „csak” tíz évre, és titkosról korlátozott terjesztésűvé váltak. Láttam ezeket a szerződéseket, meggyőződésem, hogy bár természetesen vannak bennük védendő információk, a megállapodások háromnegyede a nyilvánosságra tartozik. A kormányzati minősítést megváltoztatni ugyanakkor nehéz.

– Ön tavaly titokfelügyeleti eljárást kezdeményezett a Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóságnál. Péterfalvi Attila egy éve gondolkodik, ráadásul, ha dűlőre jut is, megállapításai akkor sem kötelezik semmire a kormányt.

– Igen, kevés jel utal arra, hogy kőkemény kiállásra számíthatunk, de várjuk ki a végét.

– Ön úgy számol, hogy hitellel, önerővel, kamatköltséggel, járulékos kiadásokkal együtt legalább 6500-7000 milliárdos kiadásról beszélünk, amit harminc éven át fizetünk majd. Mégis, nem volt és most sincs nagy felháborodás Paks miatt.

– Nyilván lehetne nagyobb felháborodás, és mindenki figyelhetné remegő szájjal a legfrissebb brüsszeli híreket. De a kérdés összetett, az információk apránként érkeznek, átlagemberként nehéz követni a fordulatokat. Talán nem mennek tízezrek az utcára, de nem vagyok csalódott. Tizenöt éve foglalkozom a témával, és még öt évvel ezelőtt is az az állításom, hogy a nukleáris energia drága és Paks nem fogja megérni, pusztába kiáltott szó volt. Ma a közvélemény érdeklődő és jelentős része egyetért velem abban, hogy ez egy környezetileg káros, gazdaságilag súlyosan veszteséges beruházás lesz, ami hosszú távra elkötelez minket Oroszország felé. Örülök ennek a fontos véleményváltozásnak, amit a kormány is érzékel.

– A Kúria véleményváltozása azért nem valószínű. Ön mégis teszteli: a kormány szerint a kvótás népszavazási kérdés nem érint nemzetközi szerződést, így lehet róla voksolni. Ön ezt a referendumot megtámadta a Kúrián. A testület a paksi ügyben beadott kérdését korábban épp arra hivatkozva dobta vissza, hogy nemzetközi szerződésbe ütközik. Most újra beadja a paksi kérdést. Miben bízik?

– Nyilván én is realista vagyok, az, hogy félig-meddig Brüsszelben élek, nem szakít el a magyar valóságtól. De fontos lépésnek tartom, hogy döntési helyzetbe hozzuk a magyar igazságszolgáltatást. Az NVB politikai alapon dönt arról, milyen népszavazási kezdeményezést enged át, az enyémet is újra el fogja utasítani Paks ügyében. Ezután a Kúriához fogok fordulni. Fontos látni, működik-e még a jogegyenlőség legalább ezen a szinten, vagy a testület valamilyen jogászkodó érveléssel ugyan, de politikai döntést fog hozni.

– Az érvelés már megszületett kormányoldalon: „az uniós jog nem nemzetközi jog”.

– A Kúria is tudja, hogy ez nem igaz. A kormány kérdése az unió alapszerződését és a működéséről szóló szerződését érinti, ezek betartására a magyar csatlakozási szerződésben elköteleztük magunkat. Ez pedig egyértelműen nemzetközi szerződés.

– Nemrég tesztelték a fideszeseket is, a politikától független korrupcióellenes főügyészség létrehozását, új bejelentő védelmi szabályokat akartak. Törvényjavaslatukat tárgysorozatba sem vették az igazságügyi bizottságban. Ahogy az várható volt.

– Nyilván nem voltunk sokkolva, amikor ez az eredmény született. De a magyar ügyészség nem hajlandó korrupciós ügyekben eljárni, Magyarországnak ezért lenne szüksége egy ilyen intézményre. Persze kérdés, hogy létrehozásának van-e realitása. Mégis fontos, hogy miképp a Kúriát próbáljuk lépéskényszerbe hozni a jogállamiság kérdésében, ebben az ügyben a kormány érezze a nyomást.

– Nem érzi. Ráadásul társadalmi nyomás sincs, hiszen a Publicus Intézet egyik mérése szerint a magyarok úgy látják: a szegénység, a munkanélküliség, az egészségügy, az oktatás, a menekültek ügye is fontosabb, mint a korrupció. A megkérdezettek több mint kétharmada szerint túl sok a korrupciós ügy, már nem lehet rájuk figyelni.

– Szerintem ebben is előrébb vagyunk, mint pár éve. Emlékszem, 2012-ben még LMP-s frakcióvezetőként azt mondtam, a korrupciót állítjuk célkeresztbe. Akkor, amikor a közvélemény meg volt arról győződve, az valami szocialista tulajdonság. Elsőként kezdtünk simicskázni, toltuk a földpályázatok ügyét. És eljutottunk oda, hogy a közvélemény szerint a Fidesz korruptabb a többi pártnál.

– Leginkább azt gondolják: mindegyik korrupt. Nem jobb.

– Ez baj. Azért fontos a javaslatunk, mert nem arról szól, elő tudunk-e húzni még egy korrupciógyanús ügyet Rogán Antal vagy Habony Árpád holdudvarából, hanem arról: igenis lehet tenni a korrupció ellen. Van konkrét javaslatunk, amely nemcsak egyes ügyekre koncentrál, hanem rendszerszinten képes visszaszorítani a korrupciót – az aktuális kormány pártállásától függetlenül.