Ez horror! – Az oktatási rendszerről az akadémián

A kisgyerekek érdeklődéssel kémlelik az esti égboltot, bolygókról érdeklődnek, meséket szőnek a Holdról, az évszakok változásáról, a homokozóban bogarakat, növényeket gyűjtenek, kielégíthetetlen kíváncsisággal kérdeznek a földtörténeti korokról, dinoszauruszokról. Legóznak, várat építenek, szétszedik a játékaikat, hogy megnézzék, miként működnek. Ez mind-mind a természettudományok iránti ösztönös érdeklődés, a világ megismerésére való törekvés, ami ösztönösen ott munkál minden kisgyerekekben.

Aztán a gyerekek belépnek az általános iskolába, és a környezetismeret nevű tantárgy átlagosan 2-3 év alatt nyírja ki a természettudományos érdeklődésüket, a kitartóbbak még a felső tagozatba lépésig lelkesek talán, de aztán a szaktárgyak belépése és azok tanítása végleg kiöli belőlük is az érdeklődést. Felső tagozaton a leggyűlöltebb tárgyaik között első helyen szerepelnek a természettudományos tárgyak: a fizika első helyen, aztán a kémia, a biológia. Ezt a problémát nemzetközi mérések is mutatják: a fejlett országok oktatási rendszereit háromévente monitorozó PISA vizsgálat másfél évtizede jelzi, hogy az OECD országok között a magyar fiatalok matematikai és természettudományos teljesítménye az utolsó harmadban van, a tendencia pedig további romlást mutat. A természettudományos tárgyak nem népszerűek a felvételizők között sem, pedig vannak olyan gazdasági ágazatok, ahol ez a fejlődés gátja, hiszen komoly mérnökhiányt jelent.

Lovász: Kellenek a hagyományos órák

A tudomány érzi a kihívást: Mennyi természettudomány kell az iskolában? – Természettudomány újragondolva címmel rendezett konferenciát a Magyar Tudományos Akadémia. Itt Lovász László, az MTA elnöke arról beszélt, hogy a természettudományos tárgyak oktatása önmagában is tudományos kérdés. Éppen is hirdette meg az MTA szakmódszertani programját, amelynek keretében 10-12 kutatócsoport kap lehetőséget arra, hogy a közoktatás különböző tantárgyainak szakmódszertanát vizsgálja. A természettudományos tantárgyak oktatásával kapcsolatos eszmecserére azért is szükség van, mert kilencévenként megduplázódik a tudományokban felhalmozódó emberi tudás, új tudományágak jönnek létre. Hogy az új paradigmák, szemléletmódok, tudományok hogyan jelennek meg az oktatásban, nehéz kérdés. Lovász szerint két szélsőséges válasz adható erre.

– Tanítsuk azt, amit száz éve, a többit majd a munkahelyén hozzátanulja a fiatal. A matematikában például ez történik: az alapok lerakása, ami után nem is marad idő másra – mondta. A másik szélsőség szerinte az, ha a mai modern tudományokról adnak képet a gyerekeknek a bulvársajtó szintjén. A feladvány: hogyan lehet e kettő szélsőség között egyensúlyt találni? Lovász erre a kérdésre számunkra meglepően konzervatív választ adott: szerinte szükség van a hagyományos természettudomány szaktárgyakra. Nem utasította el konkrétan az integrált természettudományos tárgy, a nyugati oktatásban használt science bevezetését, de a hagyományos órák szükségességéről beszélni mégiscsak ezt jelenti.

Lázadó akadémikus

Égető problémákról fogok beszélni – szögezte le beszéde elején Laczkovich Miklós akadémikus matematikus. Elmondta, hogy az MTA Matematikai Tudományok Szakosztálya felmérte, milyen problémákkal küzdenek a közoktatásban a matematika tanárok és tanítók. Az e célra alakult Matematikai Közoktatási Munkabizottság tagjai ezért idén februárra összeállítottak egy 29 kérdésből álló kérdőívet, amelyben arra kerestek választ, hogy a tanárok, tanítók milyen területen várnának támogatást az MTA-tól. A kérdőív az Oktatási Hivatalon keresztül az összes iskolához elért. 4200 válasz érkezett be, ami a matematika tanárok közel negyede, amit Laczkovich jó eredménynek tart. Az akadémikust letaglózta, hogy az utolsó, nyitott kérdésre, amelyhez az észrevételeket és javaslatokat várták, a pedagógusok zöme a köszönetét fogalmazta meg. – Mégpedig azért, mert egyáltalán megkérdeztük őket. Ők már ezt is megköszönik. Ez jellemző kép a mai pedagógus társadalom tudatállapotáról – fogalmazott. A beérkezett kérdőívek mindössze 17 százaléka érkezett a fővárosból. Megyei jogú városból 26, kisebb városból 35 és egyéb településről 22 százalék érkezett.

A megkérdezettek nagy többsége szerint nagy a tananyag mennyisége, miközben kevés az óraszám. Probléma van a matematikai tanterv belső struktúrájával is. Az ugyanis túl korán követeli meg a gyerekektől a korai absztrakciót. Nem biztosít átmenetet az egyes iskolatípusok között, ezért az egyetemi oktató arra panaszkodik, hogy a gimnáziumi anyagot tanítja a hallgatóknak, a gimnáziumi tanár arra, hogy az általános iskolai anyagot kénytelen oktatni, a felső tagozatos tanár pedig arra, hogy az alsó tagozatos anyaggal küszködik a gyerekekkel.

– Döbbenetes, hogy az elmúlt 40 évben 207 órával csökkent a matematika órák száma az általános iskolában. Ebből az óraszámból már tilos csökkenteni – fogalmazott Laczkovich Miklós, hozzátéve, hogy vissza kellene állítani a mindennapos matematika órát. Ha ez a bővülésre lenne mód, akkor a kollégák ezt nem új ismeretek átadására használnák föl, hanem gyakorlásra, a tudás elmélyítésére. Indulattal beszélt arról, hogy ennek ellenére a matematika tanárok rettenetesen túlterheltek. A kérdőívet kitöltők több mint fele arról számolt be: heti 25 órát vagy többet köt le a kötelező tanóra. Tanórán kívüli foglalkozásokat is tartanak, tehetséggondozással foglalkoznak, azaz több mint negyven tanítással közvetlenül összefüggő órát töltenek az iskolában. Ez azt jelenti, hogy mindent, ami ezen kívül van – ilyen például a szülőkkel való kapcsolattartás, a helyettesítések –, ingyen végzik. – Ez tarthatatlan állapot – szögezte le, hozzátéve, hogy a heti 19-22 kötelező óra lenne kívánatos.

Laczkovich élesen bírálta a kormány tankönyvpolitikáját is: a beküldött kérdőívekből világosan látszik, hogy a kollégák vissza akarják kapni a tankönyvválasztás szabadságát. – Kilencven százalékuk négy tankönyvet jelölt meg, ha választani lehetne, ami azt jelenti, szó sincs kaotikus állapotokról – utalt arra, hogy a kormánypropagandában gyakran kerül elő az az érv, hogy túl sok könyv volt a piacon, azért kellett rendet tenniük. Az akadémikus kitért arra is, hogy a pedagógusok nem kapnak segítséget a hátrányos helyzetű gyerekek megfelelő fejlesztéséhez. Nincsenek meg sem a személyi, sem a tárgyi feltételek, sem a megfelelő osztálylétszámok, sem a pedagógiai asszisztensek, sem az egyéni tanrend, sem a megfelelő fejlesztő eszközök, sem a tanterem, sem a szakirányú képzettséggel rendelkező pedagógus, sem az iskolapszichológus – sorolta.

Mindez Laczkovich szerint az oktatás alulfinanszírozottságával függ össze. – Az OECD az oktatásra fordított állami kiadásra a GDP hat százalékát fogalmazta meg ajánlásként. A KSH szerint 2003-ban ez az arány 5,5 százalék volt, míg 2013-ra 4 százalék alá esett. Megnézném, milyen 2014-ben, de nem tudom, mert 2014-től a KSH megszüntette az adatszolgáltatást ebben a témában. Ezen nincs mit kommentálni – mondta az akadémikus, aki szerint az egész oktatási rendszert megmérgezi a pedagógusok közérzete. – Megalázottnak érzik magukat, apatikusak, frusztráltak. Egy frusztrált, megalázott pedagógus nem tud tanítani, nem tud minőségi munkát végezni – fejtette ki, utalva arra, hogy ez az oktatásirányítás miatt van így, amely a központosító politikájával felbecsülhetetlen károkat okoz. Laczkovich beszélt arról is, mennyire káros, ha egy oktatásirányítás vállalatokban, gyárakban gondolkodik, amikor intézkedéseket hoz.

Súlyos problémaként jelölte meg azt is, hogy az iskolaigazgatókat a miniszter nevezi ki. – A tantestület szavaz az igazgatói pályázatokról. Az egyik jelölt 70 százalékot kap, a másik 30-at és van egy pályázat, amelyet senki sem támogat. Aztán kinevezik azt, aki nulla szavazatot kapott. Milyen lehet a közérzet egy ilyen iskolában? Horror! És mivel indokolják? Idézem: „A jelenleg hatályos törvények szerint nem kötelességünk megindokolni a döntést” – fakadt ki az akadémikus, aki arról is beszélt, mennyire abszurd az iskolákban folyó tanfelügyeleti munka. – A tanfelügyelők beülnek az órákra? De kik? A történelem tanárok a kémia tanárok óráira? Ez annyira Kafka-i – mutatott rá. Szerinte a mögött, hogy a Tanítanék Mozgalom bocsánatkérésre szólítja fel a politikusokat, ilyen sérelmek húzódnak. Az előadását konkrét javaslatokkal zárta, amelyek szerint a matematika tanítás megújításához, modernizációjához gyakorlatilag a NER oktatási rendszerének lebontása vezet.