EU-szankciók Budapest ellen
Világosan látható, hogy amikor a Bizottság elsőként Magyarországgal szemben akar gazdasági szankciókat életbe léptetni, akkor e mögött politikai motivációk állnak – írja a Der Standardban András Szigetvári. Ugyanezzel a témával más megközelítésben foglalkozik a Die Presse hasábjain Jogos, de nem igazságos című kommentárjában Michael Laczynski. Alábbiakban teljes terjedelemben közöljük a két cikket, dr. Gonda László fordításában.
Makacs és megbántott Magyarország
Orbán Viktor egészen hatásosan mutatja be, hogy miként tudja egy kormányfő zsákutcába vinni a saját országát. Ezúttal az EU-bizottság komolyan veszi az ügyet, és bejelentette 500 millió euró támogatás megvonását, mivel Magyarország tartósan túl magas új eladósodást mutat fel. Orbánnak ezzel kapcsolatban nem jutott jobb az eszébe, mint az, hogy megbízta Varga Mihály államtitkárt, közölje: Brüsszel csak példát akar statuálni, és ez az intézkedés politikailag motivált. Biztos, hogy igaza van, de ezzel Magyarország még mindig nem jön ki a szorongatott helyzetből. Jelenleg a 27 EU-tagállam közül 23-ban megsértik a hiányra vonatkozó szabályokat. Most, hogy a Bizottság most elsőként csak Magyarországgal szemben akar gazdasági szankciókat elrendelni, világos: emögött politikai motiváció rejlik.
A Bizottságnak egyszerűen elege van Orbánból. A jobboldali konzervatív kormány 2010 óta vitatott intézkedések összességével – kulcsszavak: a bírák kényszernyugdíjazása, beavatkozás a jegybanktörvénybe, beavatkozás a sajtószabadságba – provokálja az EU-t. Budapest nem minden intézkedése az ördögtől való, és nem is jogos minden bírálat - de összességében ma Magyarország egy reakciós állam képét mutatja, amelyben korlátozzák a szabadságjogokat. Brüsszel gyakran figyelmeztette Magyarországot, anélkül, hogy az válaszolt volna. Ehelyett a kormány az önsajnálatba dagonyázott, és össztüzet nyitott a bírálókra. Tökéletes recept az EU-val szembeni még élesebb konfrontációhoz.
(Der Standard, nyomtatásban: 2012.02.23.)Rossz időpontban meghozott kétes példa Magyarország megbüntetése
Papíron egyértelmű a szakmai álláspont: Az állami költségvetés hiányösszegének nem elégséges csökkentése miatt befagyasztják Magyarország részére a támogatásokat a kohéziós alapból. Példátlan az EU-Bizottság döntése, mert a stabilitási paktum történetében Brüsszel eddig még sohasem élt a szankcióval való fenyegetés gyakorlati alkalmazásával. De vajon ez tényleg „méltányos” is, ahogyan ezt a regionális támogatásokért felelős biztos, Johannes Hahn megfogalmazta?
Mindenféleképpen jogos a határozat, mert a magyar költségvetési számok egyértelműek. Ami az igazságosságot illeti, ott bizony már egy kicsit másképpen néznek ki a dolgok. Először is itt van az a tény, hogy a törölt pénzösszeg a magyar gazdasági teljesítmény félszázalékára rúg. Azaz, ez nemcsak szimbolikusan holmi apróság. Ez a büntetés tényleg fájdalmas lehet.
Még nehezebb azonban, amikor a kérdés viszonylagosságára utalva az erkölcsi tényezőt mérlegeljük: nem Magyarország az első ország, amely megsértette a stabilitási megállapodást – ez a dicsőség Németországot és Franciaországot illeti meg. Azokban az esetekben azonban nem szabtak ki büntetéseket, mert az Unió nagyágyúinak engedélyük van a megállapodás megszegésére: s mivel Orbán Viktor egyébként sem nagyon közkedvelt Brüsszelben, vele nagyon jó példát lehet statuálni. Már csak ki kell várni, hogy ebből a döntésből milyen tanulságot vonnak le Athénban.
Die Presse, 2012.02.22.michael.laczynski@diepresse.com
Fordította: dr. Gonda László
