Nem dobják fel a nyuggerbüszkeséget – Fideszes krumpliosztáson jártunk
Szelíden simogat a nap, az ősz utolsó fénylő napja. A Túlságosan zajos magány Hrabal nyomán beteríti az újpesti utcácskát. A magány erre tényleg túl zajos, néma sereg gyülekezik a Bajza utcában. Sokan vannak, és nagyon csöndesek. Ahhoz képest, hogy vasárnap van, vasárnap délelőtt kilenc, meglepő ez a riadt kis csapat. Tíz-tizenöten állnak az iskolaudvaron, húszan ténferegnek a kapun kívül, a járdán. Ők bátorságot gyűjtenek. Azon a kapun nem könnyű belépni.
Van, aki Suzukival érkezett Megyerről. Kétszer tíz kiló krumplit (ha viszik a nagypapa adagját is) nem könnyű buszon hurcolászni. A bejárat előtt „a pártnak asztala”, plusz szórólapot osztogatnak. Az ember átveszi, és némán zsebre gyűri. Titkolni rég fölösleges, sőt, világossá kell tenni, hogy az önkormányzati krumplit a polgármester pártja (is) adja.
De lássuk, mit kapunk. Lipton Earl Gray tea, 25 filter. Huszonöt deka Omnia, lila csíkkal, a kerület hagyományához illően. A polgármester lelkes ultra, lila sálban fotóztatja magát. Egy kis üveg virágméz (350 gramm), Hajdu márkájú fodros kockatészta és Hajdu eperlevél, az is tészta. És akkor jön az önkormányzati csúcs: két szál igazi gyulai kolbász. Ez itt már a modern kortesvilág, nagyapám falujában, Bakonyalján még keményen belevágtak, itattak. Kisüstivel kezdték, délben leves, ököruszályból, egy hordó somlaival zárták. Muszáj volt nótázgatni is. Néha egy-két pofon is csattant, aki nem jött el, azt hozta a csendőr. Igaz, csak a férfinép szavazott.
Wintermantel Zsolt felvilágosult polgármester. A család lelkére, az asszonyra gondolt, mikor a politikai kalóriaforrás központjának a krumplit tette meg. Négy éve a polgármester a neten vitába is keveredett, állítólag a krumpli kicsírázott, és kicsit sáros is volt, plusz nem stimmelt a súlya. De az kicsinyes rágalom volt. A nagy műsor már szombaton kezdődött a jégcsarnokban. Kacsóh Pongrác János vitéz című alapművét lehetett megtekinteni a Homoktövis utca 1. alatt. (Belépés meghívóval és a lakcímkártya felmutatásával.) Hogy tetszett-e a pásztorok királya, az arcokról próbálom leolvasni. Az arcok zártak, keretszerűek, némák. A krumpliosztás valami olyasmi, mint az utcai ínségkonyha. Nem dobja fel a nyuggerbüszkeséget. De nincs mese, be kell állni abba a sorba. Kisné bevásárlókocsival jött, a lánya harmincéves downos, rokkantként jár neki a krumpli. Zavartan mosolyog, úgy tesz, mint aki nem ismer meg. Szinte suttogva mondja a nevét a nagy asztalnál. „Kisné. Egy s-sel. Kisné. Két zsák.”
Alibim persze nekem is van. D. bácsi adagjáért jöttem. Ő a szomszéd. A sor elakad. Várunk. Az önkormányzati személyzet diszkrét és tapintatos. Túlórában nyomatják az eszmét. Adnám D. bácsi meghatalmazását, csak legyintenek, itt egy lila szatyor. Szonja is itt van, szintén macskakirálynő, Leningrádból. Így mondja, Leningrádból.
A szavazás a sorban diszkrét téma, a politikát nem illik nyomatni, az utca város felé néző frontján Zsolt úr plakátjai mosolyognak. Újpesten mandátumot fideszes csávó még nem nyert. Nem is fog. Akkor is komcsi győzelem születik, ha maga a KGB indul. De a polgármesteri kérdés, az más. Az személyes dolog. Abból sarjad a krumpli. Zsolti elődje, Derce úr valaha még az SZDSZ-ben kezdte, mint Tarlós. De cikázhatott balról jobbra és vissza, a Görgey utca néma népe úgy követte, mint a húsvéti bárány. 2010-ben meg is unta. Lepacsizott Wintermantellel, kapott egy életműdíjat nyugdíj-kiegészítésnek. Vajon ő itt van-e?
Az utca innenső felén az egyesült ellenzék szerény zöld-sárga plakátja. Egy fiatal momentumos gyerek indul, valami Déri Tibor, hogy nyerjen némi tapasztalatot. Negyvenkét százalék szinte biztos. Honlapját sok százan lájkolták. Helyzete mégis reménytelen, Zsolt úr krumpliját nem lehet felülírni. Igaz, a sorban sumák alakok is megbújnak. Mint én. A csomagtartóba vágom a krumplit, s leszavazok a Déri Tibire. Valami azért lehet a levegőben. Zsolti nem szokott kampányába ennyi pénzt belenyomni. A postaládák Lokállal vannak kibélelve.
Mellettünk egy öregúr kalkulál. „Ez itt, krumplival együtt, úgy tizenkétezer. Múlt héten jött a rezsiutalvány. Kapott abból az asszony is, az így már húszezer. De krumpliért másodszor állunk sorba. Adtak az uniós cuccért is. Idén ez úgy negyvenezer. Mikor is van a következő szavazás?”
Simogató az októberi nap. Azt mondják, szavazatért lecsókolbászt Szabolcsban osztottak először. Csengeren, talán 2002-ben. Egy helyi kisgazda konzervgyáros látogatta a romatelepet. Az autós szállítási bizniszt először Baranyában vezették be. Ahhoz konkrétan pénz is jár, ötezer. Tavaly Borsodban már nem cicóztak, fideszes disznót vágtak a falvakban. 2006-ban tűnt fel Békésben Karsai. Oldalas sercegett, folyt a bor. De a leglényeglátóbb kortes Mészáros Lőrinc volt. Ő állítólag azt mondta az embereinek a mangalicatelepen: ha rossz eredmény jön ki, hétfőn fel se vegyék a munkát.
Hűvösödik, bujkál a nap is, fogjuk a zsákot, és megyünk. A Pálya utcán avart sodor a szél. Lesz még krumpli, lesz még lágy kenyér.
