Este kilenc

– Hova fér még egy új híradó a piacon?

– Aki felelősséggel gondolkodik a szakmáról, felteszi a kérdést: mit tehetünk azért, hogy több jusson az objektív, független és kritikus tájékoztatásból Magyarországon?

– És mit?

– Objektív, független és kritikus híradót készít.

– Ki fogja nézni?

– Ha este kilenckor még el tudunk érni pár százezer embert, az nagyon jó. Egy olyan televízióban, amelyben amúgy is működik hírgyár, egy plusz adás költséghatékony ötlet.

– Miért kilenckor?

– Ismerjük a nézői szokásokat. Az este hat-hét óra korai időpont, kilenc viszont igazi vörös óceán. Filmek, sorozatok, show-műsorok kezdődnek akkor. Kemény szkanderbe megyünk bele, de hiszek abban, hogy egy jelentős, hírfogyasztónak számító nézői szegmens csak este kilenckor kerül tévé elé.

– És olyankor híradót akar nézni?

– Aki ma a közélet iránt érdeklődik, este kilencre a telefonjáról, a netről rég tudja, mi történt a világban. De arra van igény, hogy az eseményekről összefüggéseiben áttekintést kapjon.

– Nem látszik jelentős különbség a kilenc órai híradó és a többi kiadás között.

– Bízom abban, hogy idővel látni fogja. Szeretnénk értelmező táblázatokat, infografikákat. Ráadásul adott egy képzett, jogászi végzettségű műsorvezető-páros, így bizonyos jelenségeket magunk is tudunk értelmezni, miközben végigvezetjük a nézőt a híreken. Egy példa: kiderült, hogy robbantás okozta a minapi orosz repülőgép-katasztrófát. Ebből a hírből ráfordultunk arra, hány magyar van még kint és mit tesznek az utazási irodák vagy a külügy, hogy hazahozzák őket. Majd visszamentünk a térségbe, és az aznapi csapatmozgásokról beszéltünk. Vagyis egyetlen gondolati egységben szabadon ugráltunk a Közel-Kelet, a Teréz körút és a Bem tér között azzal a céllal, hogy a néző megértse az összefüggéseket.

– Mire elég ez a hírpiacon a közmédia, a Hír TV, az RTL Klub és a TV2 híradói mellett?

– Amióta az RTL Klub a reklámadó terén elérte, amit akart, hallunk olyan ügyről, aminek komolyan utánajárt? Nem. A közmédia direkt kormánypropagandát csinál, a TV2 pedig bulvárhíradót készít. A Hír TV is csak az utóbbi időben kezdett híradószerű tüneteket mutatni. De azért kikérem magamnak, hogy Simicska Lajosból nemzeti hőst csináljunk és a demokrácia megmentőjeként láttassuk. Szóval aki díjazza a következetességet és azt, hogy egy televízió nem vált havonta hangnemet, az biztosan nézi az ATV-t. A néző nem hülye, ezzel együtt az állami propaganda nem hatástalan. Napról napra hallani a súlyosan manipulatív, mosolyogtatóan infantilis mondatokat, amelyekről tudni, hogy politikai kommunikátorok fejében születtek. Eközben a független sajtótermékekhez való hozzáférés igenis anyagi kérdéssé vált, hiszen az újságokat, a kábeltévét, az internetet meg kell fizetni. Elvileg sajtószabadság van, hiszen léteznek ezek a források, de a nehéz anyagi körülmények között élők többsége óriásplakátokról és az ingyenes lapokból tájékozódik, ahol a rezsicsökkentésről olvas. Ezért fontos, hogy alternatívát adjunk. A kormányzati szlogenek profi, könnyen érthető üzenetek, az ezekkel foglalkozó fiúk és lányok nagyon értik a dolgukat, hiba lenne alábecsülni a hatásukat. Ráadásul Magyarországon nincs sikerélménye a sajtószabadságnak. Schmitt Pál és a netadó elleni tiltakozás ügyén kívül az elmúlt nyolc-tíz évben másnak nem volt hatása. Az emberek így azt látják: a kutya ugat, a karaván halad, mindegy, mi a véleményem, úgysem változtat semmin.

– Menekültügyben hogyan teljesített a sajtó?

– Nagyon rosszul. Ott voltunk Horgoson, Röszkén, a Keleti pályaudvaron, és politikusok, civilek, segítők, a kamera előtt mindenki mondta a magáét. De nem mutattuk meg a legfontosabb aspektust: azt, hogy ezek az emberek valójában mi elől menekülnek. Pedig arra a kérdésre kellett volna rávezetnünk a nézőt: ha ön is olyan körülmények közé kerülne, beülne-e a gyerekével egy Görögország felé tartó gumicsónakba még akkor is, ha ezzel az életét kockáztatja?

– Miért nem tette meg ezt a sajtó?

– Forgatni kellett volna Szíriában. Mi megtettük, Novák András többször is járt ott. De hol vannak a többiek? Tudom persze, hogy ez drága dolog. A magyar közönségnek csak így lehetett volna bemutatni a helyzetet. Irán a frontra küldi az afgán menekülteket, Szíriában szélsőséges iszlamisták a kisdiákok szeme láttára lőtték agyon a tanáraikat, akik nem a Korán szerint tartották az óráikat. Ezek a történetek talán a migránsozókat is elgondolkodtatják. Így viszont marad a kormányzati interpretáció, amelyben még a szóhasználat – migránsok, bevándorlók – is manipulatív. Tényleg profik. Ráadásul számukra a pénz sem akadály.

– Pénz a két nagy kereskedelmi csatornában is van.

– A TV2 kormányközeli tulajdonba került. Az RTL Klubban a reklámadó körüli időben egy pillanatra összeállt a szándék, a szakmai képesség, a kompetencia és a pénz a minőségi híradózáshoz: jó legénység van ott, volt kakaó a gépházban, hasítottak is. Most pedig már tényleg nem jönnek elő náluk a nagy ügyek. Szokás mondani, hogy a média a negyedik hatalmi ág. Nem szeretem ezt a megközelítést, szerintem a sajtó ne próbáljon hatalmat gyakorolni, ne igyekezzen úgy fellépni, mintha hatalmi tényező lenne. Az RTL Klub viszont bebizonyította: van hatalma. Mi inkább az őrkutyaszerepre hajtunk. Ha úgy látszik, hogy sérül a demokrácia, akár jobbról, akár balról, elkezdünk ugatni, méghozzá hangosan.

– A fiatalok egyre kevésbé néznek tévét, a politikáról, a közéletről alig vannak képben. Őket nemhogy a híradó nem érdekli, de már a tévé sem.

– Viszont a GDP többségét még nem ők termelik. A televíziónak még mindig nagy a jelentősége. Ezt a jobboldalon is tudják. Amikor a Simicska Lajoshoz kapcsolódó médiabirodalom szétesett, a kormány napilap, rádió, tévé nélkül maradt. Ezeket próbálja most pótolni. A TV2-ügy is erről szól. A kevesek által nézett állami propagandacsatorna nem hatékony. Sőt a közmédiából sok pénz kivihető.

– Az MTVA éves költségvetése nyolcvanmilliárd forint, az állam nemrég a negyvenhétmilliárdos adósságát is átvállalta.

– Mondom: a pénz ott nem akadály. A köztévében dolgozókból mára kisavazták a szakmaiság maradékát is. Félelemben nem lehet televíziózni, az meglátszik a képernyőn. Incze Zsuzsa évtizedek óta vezeti a Csellengők című műsort. Ha egy szülő vasárnap felhívta, hogy segítsen, azonnal indult. Most megszüntették a műsorát, pénzhiányra hivatkoztak. Na de mi a közszolgálatiság, ha nem elveszett kamaszok felkutatása?! Ráadásul még nézték is azt a műsort. Hiszem, hogy eljön majd a pillanat, amikor az emberek valóságérzékelése és a médiában közvetített világ között annyira feszítő lesz az ellentét, hogy robbanni fog. Én áldom a szerencsémet. Hány olyan képernyős él ma Magyarországon, aki olyan szabadon beszélgethet, mint én itt? Nem kell egyeztetnem, senkinek nem kell bemutatni a szövegemet jóváhagyásra. A szabadság mikrokörnyezetben még érvényesülhet.