„Engem csak a majom érdekel”
Hézagos alkotmányjogi ismereteim szerint államunk, demokráciánk egyik alappillére a hatalmi ágak elkülönülése. Államhatalom, államigazgatás, illetve törvényhozás, törvényvégrehajtás egymásra ható, de egymástól elválasztandó dolgok.
Személyesen egyik hatalmi ágban sem érintve azt tapasztalom, hogy a törvényhozók, a parlamenti képviselők sans ge`ne természetes dolgoknak tekintik a médián keresztül a végrehajtás ügyeibe való beavatkozást. Építési engedélyektől büntetőügyekig, önkormányzati döntésektől uniós pályázatokig, természeti katasztrófák felelőseitől kezdve az oktatás problémaköréig megmondják az igazságot, megnevezik a bűnösöket még az ítélethirdetés előtt, meghatározzák, hogy meddig az addig. Majd minden újságban rendszeresen találni ilyen nyilatkozatokat. Például a 168 Órában.
(Hogy mi van? 2009. augusztus 6.) Pesti Imre Fidesz–KDNP-s képviselő nyilatkozata az új típusú influenzavírus elleni intézkedésekről, a kormány bűnös mulasztásáról, a vakcinák minőségéről (még nincs is készen), a vakcinát gyártó cég belső ügyeiről, adózási kérdéseiről stb. Nota bene: nem tudható, hogy az Omninvest mennyi adót fizet majd be a megrendelés során a magyar költségvetésbe. Annál biztos többet, mint annó dacumál Kaya Ibrahim és Joszip Tot.
Viszont ha valaki bírálná ezt a beavatkozást, magatartást, akkor visszahúzódnak a szabad véleménynyilvánítás sáncai mögé. Jól ismerve, hogy nálunk „minden szinten szinte minden” közéleti tevékenységnél a véleménynyilvánítás korlátozása tabu. Bárha mások alapvető emberi jogait is sértik a megnyilvánulások. Vagy köszönő viszonyban sincsenek a valósággal. A vélemény abszolút elsőséget élvez. Aldobolyi-Nagy György–Szenes Iván slágere jut az eszembe, az Állatkerti séta, énekelte Aradszky László.
Fiatalabbak kedvéért: arról van benne szó, hogy egy apa elviszi a kisfiát az állatkertbe, és hiába mutatja meg neki a rigót, medvét, rókát, aranyhalat, zebrát, párducot, kakast, a gyerek mindenre azt mondja: „Engem csak a majom érdekel.”
Láng Róbert
Budapest
