Elvárhatnánk, hogy a képviselők költségtérítés címén ne markoljanak fel közforintokat
Kovács Árpád, az Állami Számvevőszék elnöke a 2007. évi költségvetés végrehajtásáról készített ÁSZ-jelentéssel kapcsolatos interjúban kijelentette: „...kiadási oldalon egyre rosszabb a helyzet... szerepzavar lenne, ha az ÁSZ elnökeként... ilyen jellegű felelősség nélkül [sic!]... kiadáscsökkentő javaslatokat tennék. A számvevőszék feladata addig terjed, hogy felhívja a figyelmet a ...gazdálkodási ellentmondásokra.”
Ez bizony elégtelennek tűnik „kívülről”. Hiszen ha a költségvetésért, az állami kiadásokért (legalább politikai) felelősséggel tartozó végrehajtó hatalom tisztségviselőit négyévente delegálják a választók, az ÁSZ elnökét (és helyetteseit) pedig ciklusokat átölelő, nagy rálátást és befolyást biztosító 12 (!) évre választja az Országgyűlés, akkor (s ezért) az ÁSZ-nak egyfelől több hatalmi jogosítványt és feladatot kellene adni, másrészt nagyobb (az utca nyelvén szólva, amolyan „együtt sír, együtt nevet” alapon funkcionáló) felelősséget kellene rá hárítani.
Tudom: ehhez a törvényt kellene módosítani. A módosítást pedig magának az ÁSZ-nak kellene kezdeményeznie. Majd mindaddig „döngetni kaput s falat”, amíg egy új, hatékony ÁSZ-törvény meg nem születik.
A kiadások csökkentését pedig – sok kicsi sokra megy alapon – éppen a miniszteriális szerveken kezdhetnénk. És elvárhatnánk, hogy a képviselők legyenek példaadóan jogkövetők, és a számviteli jogszabályoknak megfelelő bizonylat nélkül, költségtérítés címén többé ne markoljanak fel közforintokat.
A 2007. évi ÁSZ-jelentésből tudjuk, hogy tavaly kik voltak az állami bérlisták éllovasai. Náluk talán el lehetne kezdeni a kiadáscsökkentést, mert lenne miből. Jutna is, maradna is.
A Gazdasági Versenyhivatal elnöke 37 millió, két helyettese (együtt) 24 millió forint; az országgyűlési ombudsmanok fejenként 29 millió, együttesen 87 millió forint; az Állami Számvevőszék elnöke 24 millió, két helyettese (becsült adat) 26 millió forint; az alkotmánybírák fejenként 23 millió forint javadalmazásban részesültek. A bírák gázsija összesen 207 millió forintra (ez utóbbi ±5 százalékkal becsült összeg) tehető.
A köztársasági elnök, a miniszterelnök és a Legfelsőbb Bíróság elnöke fejenként egyaránt 19-19 millió „tiszteletdíjban” részesült, ami összesen tehát 57 millió forint kiadást jelent. (Itt meg kell jegyeznem, hogy a miniszterelnök a maga fizetését adományként, minden hónapban valamely gyermekintézmény bankszámlájára utaltatta át.)
A kormány tagjai, fejenként 18 millióval számolva, összesen (becsült adat) 216 millió Ft fizetést kaptak.
A 24 EP-képviselő fejenként 17 millió forintot, összesen tehát 408 milliót vett fel.
A 368 (nem tévedés, ezen a fizetési listán ennyien vannak) országgyűlési képviselő öszszesen 3300 millió (azaz: 3,3 milliárd) adóforintba került. (Ez egy főre „vetítve” átlagosan évi 8,5 millió, havonta pedig 711 ezer forint állami kiadást jelentett.)
Az itt felsoroltak összesen 4410 millió (4,41 milliárd) forinttal „terhelték” a költségvetés kiadási oldalát.
Az itt (hely, idő és elegendő pontos információ híján) nem taglalható többi kiadás mellett ez a 4,41 milliárd persze eltörpül, és „felemlegetése” akár kicsinyesnek is titulálható. Nem baj.
A baj inkább az: e parányi kiadáscsökkentés lehetőségét én tettem szóvá, és nem az ÁSZ elnöke kezdeményezte.
Györky Zoltán
Kaposvár
