Elsülhet a kezük
Ma Svédországban kezdetét veszi a 22. férfi kézilabda világbajnokság. Fiatal együttesünk azzal a reménnyel vág neki a küzdelmeknek, hogy be tudja verekedni magát a legjobb hét közé, így részt vehet az olimpiai selejtezőkön. Mocsai Lajos szövetségi kapitány helyzetét sok sérülés nehezítette, valamint pár meghatározó játékosa különböző okok miatt nem vállalta a részvételt. A keret itt-ott lyukasnak tűnik, de ha a játékosok a maximumot tudják hozni magukból, akár még a seregszemle meglepetéscsapata is lehetünk.
Akikre számítottunk…
A keret erősnek tűnik, hiszen a Bajnokok Ligájában is remek formában lévő, hétről-hétre Európa élcsapatai ellen kézilabdázó Veszprémre épül a válogatott. A kontinens top-bajnokságaiban kenyerüket kereső légiósainkkal kiegészülve egy kimondottan ütős nemzeti együttesnek tűnt Mocsai Lajos legénysége.
Mocsai Lajos decemberben még az alábbi keretet hirdette ki a januári világbajnokságra:
Kapusok: Fazekas Nándor, Liszkai Szilveszter (MKB Veszprém), Mikler Roland (Pick-Szeged), Tatai Péter (Pick-Szeged)
Jobbszélsők: Gulyás Péter (MKB Veszprém), Harsányi Gergely (Tatabánya Carbonex), Iváncsik Tamás (MKB Veszprém)
Jobbátlövő: Laluska Balázs (MKB Veszprém), Nagy László (Barcelona), Mocsai Tamás (SG Flensburg), Ancsin Gábor (SG Lu.-Friesenheim)
Irányítók: Császár Gábor (MKB Veszprém), Eklemovics Nikola (MKB Veszprém), Lékai Máté (Pick-Szeged), Nagy Kornél (MKB Veszprém)
Beállósok: Gál Gyula (HC Croatia Zagreb), Schuch Timuzsin (HCM Constanta), Zubai Szabolcs (Pick-Szeged)
Balátlövők: Ilyés Ferenc (Lemgo), Pérez Carlos (MKB Veszprém), Halász Máté (Tatabánya Carbonex), Katzirz Dávid (Pick-Szeged)
Balszélsők: Iváncsik Gergő (MKB Veszprém), Vadkerti Attila (Pick-Szeged), Törő Szabolcs (Pick-Szeged), Németh Tamás (FTC-Sporek)
Az sem elhanyagolható szempont, hogy a válogatott kispadján hosszú idő után egy szakmailag kikezdhetetlen szakvezető ül. A nagy stratéga posztonként akár több azonos képességű játékosra is számíthatott, ami növelte a taktikai-variációk számát, és nyugodt szívvel lehetett volna variálni, rotálni, vagy akár pihentetni a kulcsembereinket. Aztán egyszer csak jöttek a rossz hírek…
És még egyszer Nagy Laciról
Sokan azért is örültek Mocsai Lajos kinevezésének, mert bíztak benne, hogy ő talán rá tudja bírni Nagy Lászlót arra, hogy hosszú idő után újra válogatott mezt húzzon magára. A Barcelona jobbátlövője azonban kötötte az ebet a karóhoz: továbbra sem hajlandó szerepelni a nemzeti csapatban addig, amíg nem teljesülnek a feltételei. Interjújában világosan kifejtette, mire gondol: a Szövetség kössön balesetbiztosítást, amelynek a kedvezményezettjei a játékosok – nem pedig a Szövetség! Emeljék fel a világversenyek alatt a napidíjat a nevetséges 10 euróról (ezt azóta 30 euróra emelték), továbbá pár apróságban próbáljunk felnőni az európai középmezőnyhöz. Úgymint ne egyetlen masszőrnek kelljen legyúrnia – hajnalig – az egész csapatot, legyen orvosi stáb és hasonlók. Némi nyomatékot ad kérésének, hogy a válogatott keret egy nyílt levélben egyhangúlag kiállt mellette. Sőt, női vonalon a Debrecen fenyegetőzik azzal, hogy nem küld játékosokat a válogatottba, ha a Szövetség nem fizeti legalább a bérüket a tornák idejére.
Friss hír, hogy tavaszra megoldódhat az átlövő helyzete egy különszerződéssel, így akár már az EB- selejtezőkön is láthatjuk játszani magyar válogatott mezben. A világbajnokságon azonban még nem. Továbbra is csak remélni tudom, hogy nem a spanyol válogatottság jár a fejében.
A helyén ellenben bizonyíthat Mocsai és a nagyon fiatal, Németországban játszó Ancsin Gábor – védekezésben pedig az egyébként csuklósérüléssel bajlódó Laluskára vár az ellen nehézbombázóinak megállítása, vagy éppen blokkolása. Megjegyzendő, hogy a legutóbbi világbajnokságon éppen Nagy László volt a torna mezőnyének legtöbbet blokkoló játékosa és a magyarok házi-gólkirálya. Erre a Nagy Lacira szükségünk lenne. A norvégiai EB-n látottra pedig semmi szükségünk nincs. Az idő majd eldönti, hogy megéri-e ez a huzavona.
A Nagy melletti nagy hiányzók és a szegediek
Szinte biztos, hogy Eklemovics Nikola és Iváncsik Gergő sem tud pályára lépni Svédországban – bár Nikola esetében még bízhatunk abban, hogy vállsérülése helyrejön. Irányító poszton bízhatunk a kiismerhetetlen, kapus-bosszantó elhajlásos lövéseiről ismert Császár Gáborban, valamint a fiatal szegedi Lékai Mátéban.
Apropó, Szeged!. Bár igen döcögősen indult a szezonjuk – vereség Balatonfüreden és Minszkben- az év végére egyénileg és csapatszinten is elképesztő fejlődésen mentek át. Már a Veszprém megszorongatása is meglepetésszámba ment idehaza, de a legutóbbi BL bronzérmes Csehov idegenbeli legyőzésére már Európában is felkapták a fejüket. Ebből a csapatból Lékai mellett minden bizonnyal sok lehetőséget kap majd az Iváncsik Gergőt helyettesítő Törő Szabolcs, aki pénteken hét gólt szerzett a Szlovákia ellen.
Talán a leglyukasabb posztunk a beállós. Zágrábban Gál Gyula rendszeresen játszik, gólokat lő a Bajnokok Ligájában és végső soron ugyanez elmondható a szegedi Zubairól is, aki talán a legkisebb beállós az egész mezőnyben. Tehát jó játékosokról van szó, de nem vagyok benne biztos, hogy levegőhöz jutnak majd az izlandi óriások között, vagy a kőkemény német-spanyol-francia védőfalban.
Velük lesz teljes a csapat
A hiányzók mellett essék szó azokról a játékosainkról, akik az utolsó pillanatban mégis a kapitány rendelkezésére állnak –legalábbis a legfrissebb hírek tanulsága szerint. Az egészen friss apa Fazekas Nándor, a válogatott kimondatlanul is első számú hálóőre nem vesz részt az összetartásokon és felkészülési mérkőzéseken, hanem felesége mellett várja a január 14-i nyitómeccset. A negyven éves, a válogatottságtól már többször visszavonult Pérez Carlos pedig hosszas győzködést követően végül beadni látszik a derekát. Meglehet, hogy mindenki „Csárli”-ja mindössze 10-15 perceket bír majd mérkőzésenként, de biztosak lehetünk abban, hogy legendás páros lábas felugrásai után két-három alkalommal rezegni fog a háló. Horvátországban négy meccsünket is egy góllal nyertük meg, tehát Fazekas bravúrjai és Pérez góljai megadhatják a győzelemhez szükséges pluszt.
Sok múlhat azon is, hogy a közismerten ingadozó formájú Ilyés milyen formában lép pályára az első két, roppant fontos meccsünkön. Most ő és Katzirtz jelentik a nehéztüzérséget, ha kiveszik őket a játékból, akkor nagy bajban leszünk. Beállósaink és szélsőink egészen biztosan nem fognak 10-10 gólokat szerezni, főleg nem felállt védelem ellen.
Az ellenfelek: Viking óriások, többszörös világbajnokok
Végezetül röviden fussunk át az ellenfeleken! Válogatottunk a B jelzésű csoportba került, ahonnan az első három együttes léphet tovább –magával viszik az egymás elleni eredményeiket a középdöntőbe. Az Eb-bronzérmes, olimpiai ezüstérmes Izland máris kemény diónak tűnik, míg Norvégia körülbelül a mieinkkel azonos játékerőt képvisel.
A szigetország keretéből mindössze ketten játszanak a hazai bajnokságban. Legjobbjaik természetesen külföldön, azon belül is Németországban keresik kenyerüket. Túlzás nélkül állítható, hogy a kis ország világklasszisokat tud csatasorba küldeni. Nem kétséges, hogy a Löwen ászai, Ólafur Stefansson és Guðjón Valur Sigurðsson sok borsot fognak törni a mieink orra alá.
Mégsem lehetetlen két győzelemmel túljutni a két skandináv alakulaton, hiszen Izland a legutóbbi VB-re például ki sem jutott. Sőt, a legjobb helyezésük világbajnokságokon egy ötödik hely, még 1997-ből. A horvátországi világbajnokságra Norvégia ugyan kijutott, de mögöttünk végzett. Igaz, mindössze két másodpercen múlott, hogy a nem a döntőért, hanem csak a kilencedik helyért játszhattak. Ebből is látszik, hogy egészen apró dolgok dönthetnek a továbbjutásról. A többi csoportbéli riválisunkon, Ausztrián, Brazílián és Japánon kötelező különösebb megerőltetés nélkül átlépnünk. Megelőlegezve a továbbjutást, azonnal szembetaláljuk magunkat három olyan együttessel, akik a végső győzelemre is esélyesek.
A francia-német-spanyol hármas bármelyikéből kikerülhet a világbajnok, de a továbbjutásba könnyen beleszólhat a hagyományosan jó erőket felvonultató, 2005-ben VB-negyedik Tunézia és Egyiptom is. Nos, az elődöntőhöz az izlandi-norvég-francia-spanyol-német-tunéziai-egyiptomi hetesfogatból legalább hatot meg kéne előzni. Nevezzenek pesszimistának, de én ebben nem igazán hiszek. Ellenben a középdöntőben nem reménytelen egy negyedik pozíciót megkaparintani, ami feljogosíthat a hetedig hely megszerzésére, és az olimpiai álmok valóra váltására. Ez a célkitűzés, mi is ennek megfelelően értékeljük a magyar szereplést!
A magyar válogatott programja a csoportmérkőzéseken:
Január 14 17:00 – Izland-Magyarország
Január 15 16:30 – Magyarország-Norvégia
Január 17 17:00 – Magyarország-Brazília
Január 18 17:00 – Japán-Magyarország
Január 20 21:30 – Ausztria-Magyarország
A középdöntő mérkőzéseit január 22-e és 25-e között rendezik.