Előre a múltba!

2016. január 8., 09:05

A Tisztelt Ház mestere a társadalom már eddig is margóra szorított rétegei után újabban a nőkre kezdte pazarolni ajánlásait. A médiavadász házmester nem egy kültelki kocsmában, iszogatás közben, hanem mint parlamenti főfunkcionárius, ilyesmit mondott: „Azt szeretnénk, ha a lányaink az önmegvalósítás csúcsának azt tartanák, ha unokákat szülnének nekünk.” A lelkesítő óhaj tartalma érthető, de megfogalmazása kissé zavaros. Mit takar a fejedelmi többes? A családját, a párttársait vagy az egész országot?

Aztán a lavina gördült tovább. A hallottaktól felbátorodva Kovács Ákos előadóművésznek szintén volt a nőkhöz néhány keresetlen szava: „A nőnek nem az a dolga, hogy ugyanannyi pénzt keressen, mint a férfiak.” A szabadidő eltöltéséhez aztán adott is néhány tanácsot: teljesítsenek női princípiumokat, szüljenek gyereket, legyenek anyák és hasonlókat. Az elveivel nem konform, Ákos-féle bölcsességre reagált a Magyar Telekom, és megszüntette az énekes anyagi támogatását. A keletkezett tűzre később, ellentmondásos beszédével, Lázár János még egy kevéske benzint is locsolt.

Nosza, ezt már a kormányfő és mögötte a kabinet nem nézhette tétlenül, és vállalva némi jogi kockázatot, összetépte a német partnerrel kötött keretszerződést. Civil vagyok a pályán, de én megvártam volna, amíg Kovács úr, mint kárvallott magánember, feljelentést tesz. Intézzék el maguk között. Az állami beavatkozás egy kicsit túlzás. Már csak az hiányzik, hogy riadókészültségbe helyezzék a honvédség gyorsreagálású egységeit, és felszállási parancsra várva feltöltsék a még meglévő repülőgépeink üzemanyagtartályait. Emlékeim szerint a miniszterelnök ilyen elhamarkodott ítéletet már hozott az emlékezetes vörösiszap-katasztrófa után is. Mindenesetre az ország lakossága izgatottan várja a további fejleményeket.

És akkor most a címben említett múltról néhány mondat. Az idősebb generáció még emlékszik arra, hogy a népességszaporulat forszírozása érdekében hazánkban is történtek kezdeményezések. A Ratkó-korszak néven elhíresült időszak alatt az ötvenes évek elején országos kampány indult. Tekintet nélkül arra, hogy az idő tájt a nők jelentős része dolgozott, az anyaság mégis össztársadalmi rangot kapott. Arra illetéktelenek terelték korlátok közé az egyedül a nőtől függő döntést. A társadalom felett sötét felhőként lebegett az emlékezetes figyelmeztetés: „Asszonynak szülni kötelesség, lánynak szülni dicsőség.” A gyermektelen családokat ráadásul pénzbüntetéssel, az úgynevezett gyermektelenségi adóval is sújtották, amit a férfiakra vonatkoztatva az utcai humor kicsit szarkasztikusan „lankadónak” nevezett (bocsánat!).

Azaz: nincs új a nap alatt, csak kutakodni kell a múlt bugyraiban. A történet szereplői valószínűleg ezt nem tették meg.

Gerencsér Emil, Budapest