Elfogyott a türelmi zóna – A prostituáltak nem bűnelkövetők, hanem áldozatok
Sokan gondolják úgy, hogy a prostituált maga tehet a sorsáról, önként választotta ezt az életmódot. Az utcai prostituáltak az emberekből viszolygást, lenézést váltanak ki, a luxusbordélyok világa pedig gyakorta megvetés és gúny tárgya. Kevés szó esik azokról, akik a prostitúciót igénybe veszik, miként arról is, hogy a prostituáltak zöme bántalmazó kapcsolatban él, sokukat már gyermekként megerőszakolták, a körülményeik gyakorta pokoliak, a harmadik világbeli szegénységet idézik. Ők a magyar társadalom legkiszolgáltatottabbjai közé tartoznak. Problémájuk sokszorosan összetett: egyszerre küszködnek a mélyszegénységből következő szociális kitettséggel, a súlyos egészségi kockázatokkal, ami jórészt annak a következménye, hogy a legtöbbjük alacsonyan képzett, korán kiesett az oktatási rendszerből, így aztán könnyebben válhattak emberkereskedők és futtatók áldozatává.
Az idén 17 éves Szexmunkások Érdekvédelmi Egyesülete (SZEXE) ezeknek az embereknek – főként nőknek, kisebb részben férfiaknak – az érdekeit próbálja képviselni. A szervezet azért küzd, hogy javítson a prostitúcióból élők szociális és egészségi helyzetén, továbbá jogi segítséget is biztosítson számukra.
A születésnapi sajtótájékoztatón a SZEXE alapítója és elnöke, Földi Ágnes a 17 évre visszatekintve azt mondta: kezdetben abban reménykedtek, hogy a szexmunkások helyzete idővel jobb lesz. Csakhogy ennek épp ellenkezője történt: a szexmunkásokat egyre több atrocitás éri, egyre kiszolgáltatottabbak a futtatóiknak, az őket használó férfiaknak – és most már a rendőrségnek is. A szabálysértési törvény 2013-as szigorítása óta ugyanis a rendőrség is rájuk szállt: folyamatosan bírságolja őket.
– Akár 150 ezer forintos bírságot is kiszabhatnak rájuk nap mint nap. Felmérésünk azt bizonyítja, hogy a látókörünkben dolgozó nők kilenc százalékát bántalmazzák, de az érintetteknek csak a háromnegyede jelenti ezt rendőröknek, mivel nem bíznak bennük.
A SZEXE 2017 márciusában indított kérdőíves felmérést annak érdekében, hogy megtudja, milyen a szexmunkások (prostituáltak) élethelyzete, milyenek a tapasztalataik. Az egyesület becslése szerint Magyarországon több tízezer szexmunkás dolgozik. Az online kérdőívet 220 nő és 30 férfi töltötte ki. Az összes válaszoló egytizede dolgozik utcán, a többiek „zárt térben” árulnak szexet. A megkérdezettek 78 százaléka elmúlt 26 éves, a legnépesebb korcsoport a 36–55 éveseké. Egy válaszadó vallotta magát 18 év alattinak, és az önbevallás szerint nem akadt 16 évnél fiatalabb. Egy 2012-ben publikált kutatás ezzel kapcsolatban mást állapított meg. Az IRIS-projekt során – amelyben a budapesti Sex Educatio Alapítvány, a svájci Flora Dora, a pécsi INDIT Közalapítvány és a nyíregyházi Periféria Egyesület működött együtt – olyan magyar prostituáltakat kérdeztek meg, akik Zürichben dolgoztak. E kutatásban a nők átlagéletkora sokkal alacsonyabb volt, az ott megkérdezettek csaknem 20 százaléka 18 éves kora előtt vált prostituálttá.
A SZEXE mostani adataiból az is kirajzolódik, hogy a prostitúcióból élők majdnem felének van gyermeke, közülük hatvan százaléknak kettő vagy több. A válaszadók 60 százaléka már több mint három éve ebből a tevékenységből él, az új belépők aránya 15,7 százalék. A SZEXE által megkérdezettek 45 százaléka úgy nyilatkozott, hogy maguk rendelkeznek a pénzük felett. Összehasonlításképp: az IRIS ezzel kapcsolatban is mást mutatott, ott a megkérdezettek zöme nem vagy csak kis mértékben rendelkezhetett a bevételeivel. A megkeresett pénzből a lakásbérlet eleve óriási összeget vitt el, a fennmaradó pénzből pedig több családtagot is eltartottak. Visszatérve a SZEXE vizsgálatára: ebből az is kiderült, hogy a szexmunka szabályozásával kevesen elégedettek. A válaszadók harmada rossznak vagy nagyon rossznak tartja a jogi keretrendszert.
A felmérés tanulságaira alapozva a SZEXE konkrét javaslatokat tesz a kormánynak. A csomag legfontosabb elemei közé tartozik, hogy szűnjön meg a türelmi zóna és a védett övezet fogalma, mert ezek csak arra jók, hogy „üldözhetővé és bírságolhatóvá váljanak az utcán szexet árulók, más funkciója nincs ennek a jogi kitételnek”. Világosan mutatja az eddigi szabályozás értelmetlenségét az is, hogy az 1999-es törvény óta az önkormányzatok nem is jelöltek ki türelmi zónákat.
– A szexmunkások nem bolondok, tudják, hol lehet felajánlkozni. Nem fognak beállni a templomkapuba. A társadalom azonban infernális, az általánosan elfogadottól eltérő rétegnek képzeli őket – mondta a SZEXE szóvivője, Papp Réka Kinga, érzékeltetve, hogy a szervezet prioritásai közé tartozik a szexmunkások megbélyegzésének megszüntetése is. Annak illusztrálására, hogy milyen mérhetetlen megvetés kíséri őket a mindennapokban, felidézett egy történetet: – Kötelező orvosi vizsgálaton a recepción ülő ápoló odakiabált a váróban tőle távol álló kollégájához, hogy „kurvák jöttek vizsgálatra, van ma ilyen?”.
A SZEXE egy másik javaslata az úgynevezett New York-i egyezmény részleges felmondására irányul. A szervezet szerint ez a megállapodás a csatlakozó államoknak előírja, ne engedélyezzék, hogy bárki ingatlant biztosítson prostitúció céljára. Ez a rendelkezés életszerűtlen a SZEXE szerint, ugyanis így törvényen kívülre kerülnek azok, „akik függetlenül, saját zsebükre dolgoznának beltéren, de nem rendelkeznek saját ingatlannal – s ők adják a szexmunkások elsöprő többségét”. E jogszabály visszásságát illusztrálja egy másik történet.
– Egy razzia során három szexmunkást találtak egy lakásban. Azonnal el kellett hagyniuk a bérelt ingatlanukat. A rendőrök mindent lefoglaltak, amit a lakásban találtak, többek között az egyik nő nyugdíját is. A szabálytalan bérlés miatt elveszítették a kauciójukat is. Kirakták őket a lakásból, a munkájukhoz szükséges védelem és pénz nélkül. Mehettek vissza az utcára. Az utcára, amit el akartak kerülni – mondta el a szervezet szóvivője, hozzátéve: javaslataik az államnak egyetlen fillérjébe sem kerülnének.
Szexuális tárgyak
A szexmunkás szó használata a SZEXE megalapításának egyik alapgondolatából fakad: a szexmunka is munka, amit legális keretek közé kellene szorítani, mert csak a legalizáció és a dekriminalizáció csökkenthetné az ebből megélni kényszerülők kiszolgáltatottságát a bűncselekményekkel szemben. Az abolicionisták viszont küzdenek a prostitúció minden formája ellen, másként gondolkodnak a nők választási lehetőségeiről. Ráadásul nem is az önkéntesség kérdését tartják a legfontosabbnak.– Mi lenne azzal a kereslettel, amely a kizsákmányolható, megverhető, kényszeríthető, alázható, megfojtható kiszolgáltatottakért fizet? Óriási tévedés azt hinni, hogy a prostitúció iránt olyan emberi igény mutatkozik, amit feltétlenül ki kell elégíteni. Ellenkezőleg: ez a szexipar által létrehozott és gerjesztett kereslet, amely azon alapul, hogy rendelkezésre áll nagyon sok kényszerített, kiszolgáltatott, már gyerekkorban prostitúcióba hajtott, más választást nem ismerő, bármire hajlandó személy – mondta Betlen Anna emberi jogi aktivista nemrég a 168 Órának, érzékeltetve, hogy az abolicionisták a prostitúciót a patriarchális rendszerből vezetik le, amelyben a nő szexuális tárgy.
A SZEXE legfőbb üzenete a rendőrségnek szól: azt kérik a hatóságtól, hogy ne üldözze, hanem segítse őket. Az emberi jogokkal foglalkozó civilek szerint a börtönök tele vannak olyan szexmunkásokkal (prostituáltakkal), akik nem tudták kifizetni a szabálysértési bírságot, ezért a pénzbüntetést elzárásra változtatta a bíróság. Ez azért szomorú tény, mert jórészt olyan szerencsétlen sorsú, kiszolgáltatott nők kerülnek így börtönbe, akik nem bűnelkövetők, hanem az emberkereskedők, a stricik, illetve a családon belüli erőszak áldozatai.
A rendőrség „botrányos” tevékenységéről tanúskodik az is, hogy 2015-ben 101, 2016-ban pedig 86 olyan eset történt, amikor kiskorú prostituáltakat elkövetőként vontak eljárás alá. A rendőrség ezekben az esetekben bizonyosan hibázott, hiszen egy gyermek soha nem elkövetője, hanem mindig áldozata a prostitúciónak, azt ugyanis még a magyar jogszabályok is elismerik, hogy egy gyerekkel ellenszolgáltatás fejében szexuális kapcsolatot létesíteni bűncselekmény.
Úgy néz ki, hogy a rendőrség felháborító gyakorlata ellen a jövőben összefognak a nőszervezetek. Ebben a kérdésben – bár magát a prostitúciót eltérően ítélik meg – együttes erővel lép fel a SZEXE és a több női szervezetet tömörítő Női Érdek. Körvonalazódik egy másik együttműködés is a Puncs.hu elnevezésű oldal ellen. Ez a vállalkozás – amely néhány hete teleszórta az országot óriásplakátjaival – randioldalnak adja ki magát: idős, gazdag – zömmel – férfiakat (sugar daddy) hoz össze csinos fiatal nőkkel (sugar baby), akik a szolgáltatásaikért pénzt, luxuséletformát kapnak. A Puncs.hu mögött felsejlik a luxusprostitúció, a kitartottság világa, ami több bűncselekmény gyanúját is felveti. Az abolicionista és szexmunkás álláspontot képviselő nőszervezetek jogászai most azt vizsgálják, mely paragrafusok alapján támadható a Puncs.hu, és az is megtörténhet, hogy közösen indítanak pert a gyanús randioldal ellen.
