Életveszélyes temető - A kriptasor agyoncsaphatja a látogatókat
A temetők manapság egyre jobban hasonlítanak egy szépen rendezett parkra, mintsem több ezer ember végső nyughelyére. Gondoljunk csak a Fiumei úti Nemzeti Sírkertre, ahol tavaly ősszel a Nemzeti Örökség Intézete (NÖRI) – nemzetközi példákat követve – futóútvonalakat jelölt ki, mert úgy vélték, a nemzeti emlékhelyet ezzel még markánsabban bekapcsolhatják a főváros vérkeringésébe. Hiszen egy gyalogos- vagy szervezett biciklitúra Arany János, Kertész Imre, Munkácsy Mihály, Ybl Miklós sírjához önmagában már nem elegendő, a 21. század emberének valami újra és formabontóra van szüksége.
Az ötlet sokaknak ugyan elnyerte a tetszését, de hamar kiderült, hogy még többen vannak hazánkban olyanok, akik egyáltalán nincsenek felkészülve erre a lendületre.
Rengetegen nem tudják összeegyeztetni a szabadidős tevékenységeket a hagyományos keretekben tett tiszteletadással.
Pedig gondoljunk csak bele, milyen groteszk jelenetek születhetnének például halottak napján a temetőkben, vagy milyen kiváló lehetőség lenne ez a magyarok további táborokra bontására! Az ötletgazdák mindenesetre nem várták meg, amíg ezek bekövetkeznek, inkább elálltak a főváros legnépszerűbb sírkertjének efféle hasznosításától. Arról ugyan nem tudni, hogy a NÖRI a futópálya terveit mennyi időre vetette el, az mindenesetre biztos, hogy ez óriási blama az államnak.
Az elmúlt években lezajlott fővárosi temetőprojektek zöme ugyanis a Fiumei úti sírkertre összpontosult – az idén márciusra elkészült északi árkádsort részben kormányzati forrásból újították fel –, míg a többi temetőben sokszor csak az utak újraaszfaltozásáig jutottak el, vagy még addig se.
A hanyagságra kiváló példát láthatunk Buda legnagyobb és legszebb fekvésű sírkertjében, a Farkasréti temetőben.
Pedig a valódi nekropolisznak tekinthető területen az utóbbi évtizedekben a hazai tudományos és kulturális élet nagyjait helyezték végső nyugalomra, részint a Művészparcellában vagy a Magyar Tudományos Akadémia parcelláiban. Eközben azonban
a temető Érdi úti kriptasora életveszélyessé vált.
A problémára egy olvasónk hívta fel a figyelmünket, s elmondta, a majdnem száz méter hosszú sírboltot az ott nyugvó személyek rokonai csak saját felelősségre látogathatják, legalábbis erre figyelmeztetik őket a temető fenntartója, a Budapesti Temetkezési Intézet Zrt. (BTI) által kihelyezett táblák. Emellett azt is megtudtuk, hogy a fal már évek óta így áll, de felújítási szándéknak még a nyomait sem lehet felfedezni.
Megkerestük az ügyben a főváros összes temetőjének fenntartóját, a BTI-t, s a társaság válaszában megerősítette, hogy olvasónk igazat mond: a csaknem egy évszázada felépített, összesen mintegy 98 méter hosszú kriptasor valóban nagyon rossz állapotban van. A fenntartók a probléma okát is tudják: szerintük anno a kivitelezők az olasz sírboltépítési technikákat, rendszereket tanulmányozva tárták terveiket a Fővárosi Közgyűlés elé, erre kaptak építési engedélyt, s 1900-ban meg is valósították. Az építtetők azonban a munkálatok közben figyelmen kívül hagyták a terület középső és déli részén lévő agyagos, rétegvizekkel erősen átjárt talaj adottságait. Később a kriptasornak a temető főbejáratáig, majd az azon túlmenő villamospálya üzembe helyezése sem tett jót, már 1921-ben – vagyis alig két évtizeddel a sírboltok megépítése után – rekonstrukciós tervek készültek. Hogy aztán ezek a munkák lezajlottak-e, arról nem tudni, de az biztos, hogy
a kriptasorral azóta egy árva lélek nem foglalkozott.
A BTI-nek legalábbis nincs erről tudomása, így az sem tisztázott, hogy a II. világháborúban milyen kárt szenvedett a kriptasor.
A falnak tehát ma senki nem tulajdonít különösebb figyelmet, a Farkasréti temető fenntartója úgy tekinti, mint egy építési hibákkal terhelt, természeti tényezőkkel sújtott sírboltsort, amely
egy általánosan elhanyagolt és a folyamatos pusztulás képét mutató építmény.
„A Fővárosi Közgyűlés a múlt század elején arról rendelkezett, hogy a sírboltok – eltérően a sírhelyektől – a temető fennállásáig a vevő tulajdonát képezik, amit a döntéshozók 1998-ban meg is erősítettek” – hívta fel a figyelmet a BTI. Erre hivatkozva a vállalatnak nem áll módjában bármilyen formában finanszírozni a helyreállítást, a kriptasor hiányosságai és azok orvoslása egyébként is komoly építészeti kérdéseket vet fel. A kialakult állapotokon nem segítene egy egyszerű állagmegóvás, egyes sírboltok egy teljes egység részét képezik, így feltételezhetően akadályba ütközne, ha külön-külön akarnák átépíteni őket.
A kriptatulajdonosok egyelőre csak annak örülhetnek, hogy a BTI nem tervezi a sírboltok jövőbeni megszüntetését, mint ahogyan az elhunytak nyugalmát sem kívánja bolygatni. Ezzel azonban egy sor kérdés marad nyitva, többek között az, hogy egy esetleges balesetnek ki lenne a felelőse.
Mert kétségünk ne legyen afelől, hogy az illetékesek – jó magyar szokás szerint – meg fogják várni, amíg tragédia történik, hogy aztán tücsköt-bogarat kiabáljanak mindenkire.
Addigra azonban mindenki tudni fogja, hogy a jelenlegi probléma eszkalálódásáért a temető fenntartója és a főváros egyaránt felelős.
A kriptasor helyreállítására a múltban ugyan több átfogó tanulmány is készült, az elhunytak azonban senkinek sem voltak annyira fontosak, hogy felelősséget vállaljanak értük.
