Elegem lett!…
A délkelet-alföldi fürdőváros vezetője, Dr. Perjési Klára a parlamenti választások előtt szinte az utolsó pillanatban jelentette be, hogy indul a képviselői helyért (amelyet az MSZP frakciójában addig is betöltött), ősszel pedig újból megméretteti magát a Gyula polgármesteri székéért várható küzdelemben. Nos, az Országházba most nem került be, s a közelmúltban a helyi indulás lehetőségét is elvetette.
– Miért döntött így? Hiszen aki körülnéz Gyulán, ha nem vak vagy kimondottan rosszindulatú, látja az utolsó években bekövetkezett fejlődést ...
– Ami a városunkat illeti, valóban nagyot léptünk előre, a gyulaiak munkájával, no meg sikeres hazai és uniós pályázatokkal. Tizenötmilliárd forintnyi támogatással és saját forrásainkkal jól sáfárkodtunk, idegenforgalmi és kulturális beruházásaink hozzák az eredményeket. Várszínházunk, gyógyfürdőnk, múzeumaink tömegeket vonzanak Gyulára, megújult központunkban sétáló vendégeinktől szinte csak elismerő szót hallani, mondják is jóakaróim, hogy ha ők szavaznának, a választási győzelmem biztos lenne.
– Mert amúgy kétségesnek találja?
– Sok jobboldali szavazó is biztos győzelmet jósolt számomra az őszi helyi megmérettetésre. De az országgyűlési választás eredménye magáért beszél. A Fidesz jelöltje – a gyulai megyei kórház igazgatója, tehát orvos-kolléga – már az első fordulóban abszolút többséggel jutott mandátumhoz. A meglepő, legalábbis a kívülállók számára az lehetett, hogy nemcsak a román határ mentén hosszan elnyúló választókerületemben szorultam vissza, de még magában a városunkban is csak a második helyre volt elegendő a rám leadott voks. Megjegyzem, ezzel számoltam is, a családomnak már tavaly ősszel megígértem: nem folytatom. Ám végül – az eredeti terveimmel ellentétben – elindultam a választási küzdelemben. Az MSZP helyi tagsága és megyei vezetése látszólag elfogadta érveimet, de azt kérte, hogy elhatározásomat ne hozzam nyilvánosságra. Később, sajnálva a helyieket, akik mindig tisztességgel végezték munkájukat, s ők is áldozatai lettek a párt „áldásos” munkájának, mégis képviseltem őket. Nyolcadik éve vezetem az önkormányzatot, kisebbségben. S ha a Parlamentben biztos többséggel a háta mögött, ám olyan ellenzékkel, amely sem Istent, sem embert nem tisztelt, tehetetlen volt az MSZP-kormány, képzelheti, milyen feltételek között kellett, hogy dolgozzak itt, jobboldali önkormányzati többséggel. Hihetetlen emberi mélységekkel találkoztam! A fantáziájára bízom, hogyan alakulhatna a helyzetem polgármesterként, fideszes kormány-háttérrel… Nyolcévnyi várospolitizálás elég volt, magánéletet szeretnék!
– Az ellenzéket ismerve nem meglepő, hogy itt is úgy viselkednek, mint tették ezt országos szinten a választásokig. De saját támogatóitól, az MSZP-től mennyi segítségre számíthatott?
– Mindenekelőtt leszögezném, hogy nem vagyok párttag, s bár meghívást mindig kaptam a választmányi ülésekre és kongresszusokra, végül már nem is mentem el a heti frakcióülések rossz tapasztalatai miatt. Falra hányt borsó volt minden képviselői észrevétel, kritika, amelyek okszerűsége, megalapozottsága gyászos bizonyítást nyert a választásokon. A kérdésére válaszolva: a párt segítségéről nem számolhatok be, sőt! Közismert, hogy Gyulán mindig gyenge volt a baloldal, én voltam az első baloldali támogatottságú polgármester, s maradtam 2006-ban is. Ráadásul a képviselői tevékenység Gyuláról a helyi feladatokkal együtt hihetetlen terheket rótt rám. Ennek ellenére a helyiek tudják, milyen szélmalomharcot kellett vívnom a Fidesz mellett az MSZP meghatározó személyeivel is. A párt csak papíron működött. Most már mindegy, túl vagyok rajta.
– Tehát az országos eredményükkel azért előre számolt?…
– Természetesen, s ebben a budapesti emeszpések egy részének „elévülhetetlenek az érdemeik” (lásd BKV-ügyek), amit ők a mai napig elhárítanak maguktól. De a parlamenti tapasztalataim is – enyhén fogalmazva – vegyesek. Mint az egészségügyi bizottságnak a tagja, tevékeny részt vállaltam a tervezett és megkezdett egészségügyi törvény kidolgozásában. Az egészségügy az ország legbonyolultabb szervezete, amely minden lakosát többszörösen érinti. Átalakítása még konszolidált politikai helyzetben sem könnyű, mivel számos részérdeket sért. No de ez a rendszer már hatvan éves volt, a 21. századra alaposan megérett az átalakításra! Amikor a frakció kétségeit nyilvánította, nem utolsósorban az én szenvedélyes érveim hatására állt ki végül is a szavazáson a törvény mellett. Hogy ezt a törvényt később, jórészt szubjektív szempontok, választókerületi érdekek alapján a szükséges kommunikáció helyett visszavonják – és ez nemcsak az ellenzék műve volt –, ez álmomban sem jutott volna eszembe! Nekem ott (is) betelt a pohár. Nemcsak a parlament többségének, de minden képviselőnek, nem csupán kormánypártiaknak, képeseknek kell lenniük országban gondolkodni. Ez nem ment. S én – bár, mint említettem, nem vagyok tag – kénytelen vagyok egyetérteni a gyulai pártszervezet fiatal vezetőjével. Ő körlevélben szólította fel a parlamentbe bekerült szocialista képviselők közül azokat, akik az előző években aktív politikai szerepet játszottak, hogy mondjanak le mandátumukról, vállalva a kudarcért, a párt rossz megítéléséért a személyes felelősséget. Nekem pedig sokan mondják, hogy nagyon sajnálják a visszalépésemet – de megértik. Most Gyulának van két parlamenti képviselője, ősszel lesz egy új polgármestere – hárman csak elvégzik azt a munkát, amit én nyolc évig egyedül vállaltam! Sikert kívánok nekik a város és térsége, valamint Magyarország érdekében.
