Egyszerűen csak dolgozni szeretnék

– Mindig is imádtam vezetni. Ez egyfajta stresszkezelés számomra – mondja a fiatal, vagány külsejű lány, aki főállásban

sofőr az Ubernél. Hároméves gyermekét egyedül neveli, az apa már akkor lelépett, amikor ő teherbe esett. Számára a sofőrlét épp ahhoz teremt megfelelő körülményeket, hogy a gyerekkel is foglalkozhasson. Mint valamennyi beszélgetőtársunk, ő is kéri, nevét ne írjuk le.

– Jól illeszkedik ez a munka a bölcsődei nyitva tartáshoz – mondja, és felidézi: korábban, amikor a vendéglátásban dolgozott, a fizetése kiszámíthatatlan volt. Ez az Uberrel megváltozott.

– Az utasokkal jól kijövök – meséli. – Jönnek, beszállnak, mosolyognak. Sokfélék. Vannak köztük celebek is. A legtöbbjüknek nem az olcsóság számít, hanem az, hogy a szolgáltatás pontos, kiszámítható és nincs készpénzforgalom.

A lány mostanában már éjszaka is dolgozik, ha kap segítséget és van kire hagyni a gyereket. A februári rendelet bevezetése óta vizsgát kell tenniük a sofőröknek, meg engedélyt kiváltaniuk, ami sok pénzükbe kerül. Ő már összesen 170 ezer forintot fizetett ki, de azt mondja, az Uber 150 út után az összes költségét visszatérítette. Azt mélységesen igazságtalannak tartja, hogy a személyszállításhoz szükséges vizsga nagyon lassan megy, vannak olyan kollégái, akik már januárban bejelentkeztek, és még mindig nem kaptak vizsgaidőpontot.

– Ez nem a sofőrök hibája! Az állam nincs felkészülve arra, hogy ennyi embert levizsgáztasson.

Ha megszűnne ez a munka, nagyon rossz helyzetbe kerülne.

– A vendéglátásba a szülés után nem tudtam visszamenni, ezért takarításból tartottam fenn magunkat. De nagyon keserves időszak volt, mindössze úgy nyolcvanezer forintot kerestem. Próbáltam elhelyezkedni máshol is, de amint meghallották, hogy van kisgyerekem, elhajtottak. Harminc-negyven helyen biztosan próbálkoztam.

Azt mondja, a taxisokkal voltak konfliktusai.

– Megesik, hogy három-négy fuvart is megcsinálok, míg a taxisok csak állnak. Ezt utálják, sokszor beszólnak. Néha azt érzem, mozgó célpontok vagyunk. Nem jó érzés az sem, hogy hallani: a BKK és a taxisok utasnak álcázva magukat odacsalnak minket az ellenőrzésre. Én egyszerűen csak dolgozni szeretnék.

Egy családalapítás előtt álló másik fiatal nő diplomázni készül a jogi karon – neki a tanulás mellett nyújt jó kereseti lehetőséget az Uber. Ráadásul a vezetés a szenvedélye, még 18 sem volt, amikor a jogosítványát megszerezte. Korábban egy multinacionális vállalatnál dolgozott személyzeti vezetőként, de ott nem érezte jól magát.

– Sokáig röplabdáztam, pörgős alkat vagyok. Szívesen foglalkozom emberekkel, ezért is választottam a munkajog területét.

Az Uberrel úgy került kapcsolatba, hogy a férje is belevágott a sofőrködésbe a saját munkája mellett.

– Nem mondom, a férjem az elején nem volt lelkes, hogy én is elkezdem, de aztán belement. Jó, hogy kötetlen a munka és saját magam oszthatom be az időmet.

Nincsenek kedvenc napszakai, egyszer délután van kedve kimenni, máskor éjszaka. Szerinte egyetlen titok van: akkor nem lesz fárasztó a munka, ha pörögnek a címek, az utasok.

– Azért nem tagadom, a pénz is meghatározó szempont volt, amikor az Ubert választottam. Most csak magamra haragudhatok, ha kevés a bevételem. Nem az van, mint a legtöbb munkahelyen, hogy akármennyit melózol, jön a fix fizetésed minden hónapban. Nincs felülről jövő teljesítménykényszer, a munkahelyi stressz minimális, nem fenyeget a kirúgás és a lefokozás veszélye.

Meséli, eleinte egy kicsit félt, milyen ember lesz, aki beül mellé. Odatalál-e, ahová az utas menni akar? De gyorsan belejött. Csaknem egy éve sofőrködik, az egyik legjobb barátnőjét is uberezés közben ismerte meg. Időnként furcsa utasokkal is találkozik.

– A Sas utcába hívtak, beszállt négy angol srác, nagyon részegek voltak. Rettenetesen hangosan beszéltek. Amikor kiszálltak, az egyikük adott egy puszit, majd bement ő is a többiek után egy peepshow-ba. Nekem viszont ott csillogott a karikagyűrű az ujjamon – ez azért szerencsére visszatartja azokat, akik közelednének felém.

A

taxisokneki is be-beszólnak. Ezért próbálja úgy helyezni a telefont, hogy ne lehessen az autóba benézve látni, milyen applikáció fut rajta.

A csinos, vékony, ötvenes nő, szép sminkkel, magas sarkúban nem „tipikus” Uber-sofőr.

– Először egy ismerősünk kezdett uberezni, aztán a párom is. Én azért mertem elkezdeni, mert az utcáról nem veszünk fel senkit, mindenki a bankkártyájával regisztrál, s csak így tudja igénybe venni a szolgáltatást. Ez azért nem akkora kockázat, mint amikor valaki egyszerűen csak beül az autódba – magyarázza. – Imádom, hiszen szeretek vezetni is, ráadásul jól jön a pluszkereset is, mert hitel van a kocsimon.

Ahogy a legtöbb uberesnek, neki sem főállása a sofőrködés.

– Kozmetikus vagyok Budapesten, van egy kis szalonom. De a kozmetikai szakma már nem olyan, mint régen. A vendégköröm fele nyugdíjas lett, fiatalok pedig alig-alig vannak. Szegényednek az emberek. Sokan otthon megcsinálják, amit korábban még a kozmetikustól kértek. Az Uber jókor jött – mondja, hozzátéve: utasainak fele arról panaszkodik, taxira már nincs pénze, az Uber viszont még megfizethető számára.

Legidősebb utasa egy 90 éves bácsi, akit már többször vitt. De sok tinit is fuvaroz, az ő útjukat a szüleik fizetik, „apuci bankszámlájával”, de a szülők legalább tudják: így biztonságban hazaér a gyerek.

– Sok informatikus, sok színész és sok külföldi – összegzi az utasokkal kapcsolatos személyes statisztikáját. Szerencsés alkat: lepereg róla a közlekedés okozta stressz, persze igyekszik kikerülni a dugókat. A hétvégi sofőrök azért néha felidegesítik.