Egyre több a válsághelyzet az oktatásban, Orbán Viktor képtelen a korrekcióra
A vicc kedvéért eljátszhatnánk azzal a gondolattal, mi lenne, ha az oktatáspolitika formálói támaszkodnának a tényekre, a kutatási eredményekre, a nemzetközi és hazai tendenciákból levonható következtetésekre. Ilyen tényeket szállítanak mások mellett azok a kutatóintézetek, amelyeket Palkovics László tárcája, az Innovációs és Technológiai Minisztérium ki akar szedni a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) alól azzal az ürüggyel, hogy nem elég hatékonyak. Pedig elég sok mindenben támaszkodhatna az ott felhalmozódó tudásra.
Friss hír például, hogy 2020 szeptemberében az ITM alá tartozó szakgimnáziumok ötéves technikummá, a szakközépiskolák pedig hároméves szakképző iskolákká alakulnak. Akárhogy is nézzük, ez valamiféle visszarendezése egy korábbi állapotnak, amelyet éppen négy éve változtattak meg.
2015 tavaszán ugyanis arról döntött a kormány, hogy a 2016/17-es tanévtől a szakközépiskolák szakgimnáziumokká, a szakiskolák pedig szakközépiskolákká alakulnak. 2015 volt az az év, amikor a mintegy 500, szakképzést végző intézmény az állami iskolákat fenntartó Klebelsberg Központ alól a Nemzetgazdasági Minisztérium (NGM) alá került. Ebben az évben a többcélú intézményeket – amelyek szakiskola, szakközépiskola és gimnáziumként működtek, hogy a diákok könnyebben tudjanak az érdeklődési körüknek megfelelően az iskolatípusok között váltani – megcsonkították. Ez azt jelentette, hogy az ilyen iskolatípusban megszüntették a gimnáziumokat, mert az NGM egész egyszerűen nem tarthatott fenn gimnáziumot.
A szakgimnáziumban a korábbi szakközépiskolához képest csökkentették a közismereti tárgyakat: ebben az iskolatípusban a gyerekek összevont természettudományos órákon sajátítják el a fizikai, a kémiai és a biológiai ismereteket. Az MTA Közoktatási Elnöki Bizottsága éppen emiatt nyílt állásfoglalásban fejezte ki a kormány felé a közoktatással kapcsolatos aggodalmait „a műveltség fenyegető beszűkülése”, azaz a közismereti tárgyak megnyirbálása miatt. A kormányt – ahogy azt 2010 óta megszokhattuk – ekkor sem érdekelte, miket ír, mond vagy akár javasol a magyar tudományos elit.
A természettudományos tárgyak óraszámcsökkentése után a szakgimnáziumból kikerülő tanulóknak természetesen lényegesen kevesebb esélyük van továbbtanulni a felsőoktatásban, mint a gimnáziumban érettségizőknek. Nem mellesleg ezzel az egyik pillanatról a másikra áterőltetett, előkészítetlen átalakítással kapcsolatban mondta ki az alapvető jogok biztosa, hogy az sértette a tanulók alapvető jogait, valamint a jogbiztonság elemi követelményeit. (Székely László azzal kapcsolatban vizsgálódott, hogy a szakgimnáziumokban 2017-ben új ágazati szakmai és ágazaton kívüli szakmai tárgyból kötelezően kellett érettségi vizsgát tenni úgy, hogy a vizsga részletes követelményeit meghatározó rendelet csak 2016. december 28-án jelent meg.)
Az egész átnevezősdi meglehetősen sok zavart okozott, a szülőket is megtévesztette, hogy a korábbi, érettségit adó szakközépiskola szakgimnázium, a szakmunkásképző pedig szakközépiskola névvel üzemelt tovább.
Az egyre fojtogató munkaerőhiány elég jól mutatja, hogy ezek az átalakítások mennyire kudarcosak voltak. Hiába intette a kormányt minden mértékadó oktatáskutató, oktatással foglalkozó közgazdász, hogy így semmiképp ne nyúljon a középfokú, érettségit adó szakképzéshez,
Orbán Viktort a legkevésbé sem érdekelték a szakmai javaslatok, és az sem foglalkoztatta, hogy gyerekek jövőjét áldozza be a rosszul előkészített, szakmailag megalapozatlan döntésekkel. Az, hogy a magyar gazdaság számára mindezzel mekkora kárt okoztak, további járulékos veszteség.
Már csak azért is hiba volt négy éve így összezúzni ezt az ágazatot, mert a szakközépiskola, azaz az érettségit és szakmát is adó iskola volt a rendszerváltást követően az egyik legnépszerűbb iskolatípus.
„A munkaerőpiacon az érettségivel rendelkezők sikeresebbek, foglalkoztatásuk magasabb, többet keresnek, kisebb arányban kényszerülnek segéd- és betanított munka végzésére. Ezek a különbségek kimutathatók a hasonló foglalkozást űzők körén belül is. A szakközépiskola és a gimnázium nagyobb mértékben fejleszti a munkában és a hétköznapi életben nélkülözhetetlen alapkészségeket, mint a szakiskola. Ez igaz a hasonló családi környezetből érkező és azonos általános iskolai eredményekkel rendelkező tanulókat összehasonlítva is. Az alkalmazkodóképességet megalapozó kompetenciáknak köszönhetően az érettségi lassabban veszít a piaci értékéből, mint a szakmunkásoklevél. A jobb általános készségek segítik a munkavállalást abban a környezetben, ahol a kereslet az írás-olvasás igényes munkahelyek felé tolódik el” – írták le akadémikusok abban a tanulmányban, amelyet az érettségi védelmében fogalmaztak meg az átalakítások évében, azaz 2015-ben.
De mi is a baj a most tervezett technikumi átalakítással? Hiszen úgy tűnhet, hogy a kormány rájött: helytelen lépések sorozata volt a négy évvel ezelőtti átalakítás.
– A szakképzésben mindig jelen volt az a dilemma, hogy szét kell választani a szakmai elméletet és a közismereti alapozást a gyakorlati képzéstől. A rendszerváltást követően ennek a dilemmának az egyik feloldási kísérlete volt az a tartalmi és szerkezeti modernizáció, amit a Világbank finanszírozott az akkori Munkaügyi Minisztérium kezdeményezésére. A világbanki modellhez az iskolák pályázati úton csatlakozhattak, és ez nagyon népszerű volt körükben. Az átalakítás során megújították a hagyományos szakközépiskolai képzést, meghosszabbították a képzési időt, az oktatás tartalmi elemeit is megújították a tantervektől a tankönyvekig – idézi fel lapunk megkeresésére Szüdi János jogász, aki akkoriban az oktatási tárca oldaláról látott rá a folyamatokra. Hozzáteszi: 1998-ra, összhangban a 18 évre emelt tankötelezettségi idővel, a szakközépiskolai képzés ötéves folyamattá vált, sőt, ha nyelvi előkészítő évfolyamot is indított egy intézmény, akkor a képzési idő hatéves volt. Az uniós csatlakozási szándék ekkor már erősen motiválta a mindenkori kormányzatot, a csatlakozáshoz szükséges fejlesztési irányok már jól látszódtak.
Az EU-ban akkor már az volt az alapelv – ahogy ma még inkább az –, hogy minél későbbre tolják ki az oktatási rendszerben azt az időpontot, amikor a gyerekeknek ténylegesen választaniuk kell, merre tovább.
– Ezért alakítottuk ki Magyarországon is azt a struktúrát a szakiskolában is, hogy kilencedikben és tizedikben általános képzést kapnak a diákok, és csak a 16. életévben lép be a szakmatanulás, a szakképzési évfolyam. A szakközépiskolában az első négy év az érettségire készülésről szólt, miközben a szakmai alapozás is elkezdődött, és az ötödik évfolyamon történt a szakmatanulás. Arra törekedtünk, hogy a gyerekek tudjanak pályát módosítani, ha akarnak, ne kerüljenek túl korai döntési kényszerekbe – mondja Szüdi, megvilágítva azt, milyen rendszert vert szét az Orbán-kormány 2010 után. Ráadásul a Fidesz lényegében megszüntette a magánszakoktatást is. Vagyis a szakképzésnek éppen azt a szegmensét, amelyet épp a gazdasági szereplők alakítottak ki és tartottak fenn. Bár állandó csatazaj volt az oktatásban, de talán sokan fel tudják idézni, hogy ezek voltak azok a konfliktusok, amikor a kormány ultimátumot adott az alapítványi szakképző iskoláknak: vagy bemennek egy úgynevezett állami centrum alá (vagyis államosítják őket), vagy nem kapnak támogatott helyeket (így a finanszírozáson keresztül lehetetlenülnek el). Az alapítványi szakképző iskolák elleni harc annyira „sikeres” volt, hogy mára – egy-két iskolát leszámítva – az oktatásnak ez a szegmense megszűnt. (Hasonló történt a felnőttképzésben is: az állam itt is mindent kicsavart a gazdasági szereplők kezéből, és a felnőttoktatást magához ragadta.)
Mindehhez hozzá kell tenni, hogy a kilencvenes évek végén indult el az az átalakítás is, amelyben az általános és középfokú képzésben a kompetencialapú oktatásra álltak át az iskolák. Ennek a reformnak is a szakképzés volt az egyik mozgatórugója: a döntéshozók átlátták, hogy az értő olvasás, írás és a stabil számolási készségeket az általános iskolában kell megalapozni, ezt a munkát később a szakképzésben, 15-16 éves fiatalokkal már nemigen – vagy csak extra erőforrások mozgatásával – lehet elvégezni. Szüdi János szerint az átalakítás 2010-ben már előrehaladt, de még nem teljesedett ki, a Fidesz azonban nemcsak hogy derékba törte a folyamatot, megakadályozta, hogy ez a reform kiteljesedjen, lényegében megszüntette a kompetencialapú oktatást. Ezért véli úgy, hogy az ITM jelenlegi terve, a technikum bevezetése, önmagában semmit sem fog érni.
– Hogyan lehet úgy egy omladozó házhoz nyúlni, hogy a tetőt elkezdjük javítgatni, de a rogyadozó alapokhoz hozzá sem nyúlunk?
– kérdezi. Ezzel a szakértő arra utal, hogy mindaddig, amíg az általános iskolai oktatást nem alakítja át a kormány, addig a szakképzés átalakítási kísérletei biztos kudarcra vannak ítélve. Márpedig az általános iskolában súlyos a helyzet: 2011 óta újra növekedni kezdett a végzettség nélküli iskolaelhagyás, a nemzetközi kompetenciamérés pedig drámai romlást mutat a magyar 15 éves diákok körében az olvasás-írás, a számolás és a természettudományos kompetenciaterületen.
Szüdi János szerint nem lehet figyelmen kívül hagyni azt sem, hogy éppen a szakképzésben rontotta le leginkább a kormány a pedagógusállományt. Ebben az iskolatípusban van ugyanis a legtöbb, pedagógiai végzettség nélküli oktató. Emlékeztetőül: 2017-ben a Taigetosz-törvény néven hírhedté vált törvénymódosítások egyike volt az is, amely lazított a pedagógus-munkakör betöltésének feltételein. Ennek értelmében az is taníthat, akinek az adott tárggyal kapcsolatos szakmai ismereteiről ugyan van papírja, de soha nem kapott semmilyen módszertani képzést a gyerekekkel való foglalkozáshoz, a tanításhoz. Ez a módosítás leginkább a szakképzést érinti, hiszen a legsúlyosabb tanárhiány épp ebben az ágazatban van, a magyar iskolarendszer szelekciós mechanizmusai miatt ide koncentrálódik a legtöbb hátrányos helyzetű fiatal, vagyis éppen ide kellene minél több felkészült, elhivatott pedagógus.
