Egy sikeres vállalkozás: ehető virágok

Sokan beszámoltak a füredi Anna-bálról, de e sorok íróját leginkább a delmagyar.hu egyik írása kapta meg, mely szerint az ehető virágokat Pillár József szállította az eseményre Szentesről. Ehető virágok! Ibolyás cukorkáról (vagy inkább cukrozott ibolyának hívják?) számosan hallottak már, és mindenki, aki virágzó akácfa közelébe tévedt, lerágcsált már egy-két mézízű szirmot róla. Beszélik, az akácvirág palacsintatésztába mártva és kisütve a szegények ínyencsége volt hajdanán. Ennyi. A virágevés amúgy hazánkban nem honos.

Út a virágokhoz, zöldséggel szegélyezve

Pillár József kutató kertészmérnök sem virágokkal kezdte. Harminc éve költözött a Békés megyei Kondorosról a Csongrád megyei Szentesre, ahol a dr. Szalva Péter és felesége vezette Kertészeti Kutatóintézetben dolgozott tudományos munkatársként, mint mondja, nagy örömmel. Mindez nem szakmai előzmények nélkül történt: Kondoroson az ottani FAO-üzem növényházi telepének vezetője volt, ami elég magasra tette a mércét. A nyitottságot az újra, a különlegességekre édesanyjától örökölte. Amikor a szentesi kutatóintézetben már nem Szalváéké volt az irányítás, és egyre szűkült a kutatás tere, önállósította magát: családi vállalkozást indított.

– Csodálatos fajták születtek Szalva-féle intézetben, és nagyon kívánatos lett volna, hogy a rendszerváltás után az új szellem szerint korszerű nemesítő intézetté alakuljon, és a fiatalok az új nemesítési módszereknek a segítségével újabbnál újabb fajtákat produkáljanak, de hátnem így történt – summázza szomorkásan.

Mindezt paradicsomjai között meséli el Pillár József, és a zöldségszerető ember szíve majd meg szakad, mert van ott mindenféle, gömbölyű, piros, hosszúkás, ovális, narancssárga, citromsárga... És az újságírónak eszébe jut, hogy mennyi finom zöld paradicsomot vásárolt Róma patinás zöldségpiacán, a Campo de’ Fiorin, és nem érti, miért szorul a magyar kínálat néhány paradicsomfajtára, hiszen ahol megteremne az egyik, ott lenne helye a másiknak. Nem luxusról, kaviárról, tengeri herkentyűkről van szó, melyeket élből keresztülhúznának a magyar adottságok...

A magyarok története a kolbásztól a rukkoláig

Pillár József szerint nem különbözünk mi nagyon a világ fejlettebb zöldségkultúrájú országaitól, van nálunk vevő az egészséges táplálkozásra, csak egy kissé késve követjük az eseményeket, paradicsomban is.

Már tíz éve annak, hogy felkereste a Tesco akkori igen magas rangú vezetőjét egy adag rukkola-salátával, hogy ugyan próbálnának már belőle eladni, mire ezt a választ kapta: Hát, Pillár úr, a magyarok inkább a kolbászevéshez szoktak. De a történet hepiendes: ma már az áruházánc szinte minden elemében lehet kapni. Sőt, annyira hozzászoktak a vásárlók, hogy kitörne a balhé, ha nem találnák a polcokon.

Húsz éve még csak a fejes salátát termesztették, ma már csak salátából számtalan típus megtalálható a kínálatban: a vörös batáviaitól a rómain, a krizeten és a friese-en keresztül a piros meg a zöld fodrosig. A teljes paletta, beleértve a többi zöldséget, a fűszernövényeket és a virágokat az

www.ehetoviragok.huhonlapon található: ezt a rengeteg szépséget és finomságot mind a Pillár-féle családi vállalkozás produkálta. Örvendetes módon jó párat már a boltokban is lehet hogy kapni, másokat – így például az olaszoknál nagyon kedvelt cukkinivirágot – sajnos csak elit éttermekbe és rendezvényekre szállítanak.

A zöldségek szerelmese

A főváros olasz éttermek kedvelik a szentesi zöldségeket, jobb az ízük, és biztos közelségben vannak – mondja Pillár József, akinek a családi vállalkozása rendszeresen tanul az olaszoktól. – Érdemes – mondja, mert náluk a vendéglátásban nagyon magas a mérce.

Szinte szerelemmel beszél a zöldségekről. Dicshimnuszokat zeng, mennyire egészségesek, hosszan sorolja, hogy melyik miért. Noha a legelőkelőbb éttermekbe szállít, azt vallja: minden vevő egyformán fontos. Kihívás a felső tízezernek dolgozni, de hivatás a mindennapi embereket ellátni újjal, egészségessel, finommal. Hiszen az egészséges táplálkozással sok betegség megelőzhető. Azért propagálja a zöldségfogyasztást, hogy az emberek „ olcsón ne legyenek betegek.”

– Magyarországnak van még hova fejlődnie a zöldségtermesztésben – mondja, és a mángoldot hozza példának. – A világ egyik legtermesztettebb salátája, nálunk viszont alig foglalkoznak vele. Vagy vegyük a kínai kelt: a hazánknál jóval kisebb Izraelben 40-50 hektáron termelik, nálunk alig 10 hektáron.

Te Pillár József, keressél valamit!

De beszéljünk végre az ehető virágokról. Úgy bő húsz évvel ezelőtt Lukács István háromszoros Oscar-díjas szakácsnak és Juhász Istvánnak, a Hilton szálloda séfjének volt egy kérése: Te Pillár józsef, keressél valamit, ami nem paradicsom, paprika, uborka, répa, hanem valami teljesen egyedi, díszít és még ehető is. Pillár József pedig szétnézett a világban, és távol-keleti kultúrákban rálelt az ehető virágokra

– Hogyan képzeljem el? – kérdezem tőle. – Fogyasztható luxusdíszként az ételek mellett, vagy pedig gondolok egyet, kikapom a vázából a szegfűt, bepanírozom és kisütöm?

Kiderül: azt speciel eltaláltam, hogy a szegfű fogyasztható, ámde nem rántják ki. Szabadalmi oltalom védi, ezért nem mondják meg, melyik virág tartozik az ehető kategóriába: saját kutatási eredményük, sok pénzt fordítottak rá. Neves professzorok igazolták a kutatások eredményét, és garantálják, hogy a növénynek nincs káros hatása. A hazánkban megforduló államférfiakat és hírességeket mind megvendégelték Pillárék ehető virágjaival, el lehet képzelni, micsoda diplomáciai bonyodalmat okozott volna egy apró tévedés… De tévedni nem szabad.

– Gyakran kérdik, mennyire flanc ez – mondja Pillár József. -- Ez egy kicsit flanc valóban, de az érzékszervekre való hatás az pótolhatatlan. Mi a magyaros ételekhez vagyunk szokva, de azért ki lehet törni a szépség irányába is. A gasztronómiának ez a hálás szelete a művészet határát súrolja, vagy talán már az is. A családi vállalkozásunk előállítja a hozzávalót, onnan pedig örömmel nézzük a szakma másik oldalát, hogyan „bravúroskodnak”, hogaen helyezik el az ehető virágot a pohár oldalára, melyet aztán Lollobrigida az ajkához emel… Ebben a borongós világban megszépíthetjük az étkezés körülményeivel az életünket. Mi egy örömmorzsát tudunk adnia azok számára, akik igénylik, és nem is olyan drágán.

Turbózás az árokpartról

Viszonteladóknak nem adnak el, egyenest ők viszik be a konyhára vagy a rendezvényre a rendelt árut. Egyébként fennállna a veszélye annak, hogy valaki megvesz tőlük mondjuk 100 db ehető virágot, aztán „felturbózza”, azaz mellétesz húsz hasonlót, és úgy adja el. Így is volt, hogy a megrendelőt elkapta a gépszíj. Egy szép virágú, kísérleti sárkányfüvet kért. Ez a növény az árvacsalánfélék családjába tartozik, és van egy gyomféle is, amely kísértetiesen hasonlít rá, ráadásul ott burjánzott a megrendelő előtti árokban.
– Ezt a gyomot akarták rátenni a tányérra, mondván, ugyanolyan, mint amilyet én vittem – meséli nevetve Pillár József. – Gyorsan le kellett intenem őket. Halálos mérgezést nem okozott volna a gyom, de hasmenést igen.