Egy ember élete
Fábri Ferenc legújabb könyvét sokféleképpen lehet olvasni. (Ha a szerző neve ismerős e lap olvasóinak, vetem közbe, azt semmiképpen se írják a véletlen számlájára.) A Leveleki Eszter emlékezete című munka egészen mást jelent majd mindazoknak, akiknek valaha is közük volt, közük lehetett Bánkhoz és személyesen ismerhették a kitűnő pedagógust – vagy valamely tanítványa révén a módszereit, a legendáját. Másképp olvassák, olvashatják a Leveleki család ma élő tagjai, másképp azok, akik a modern pedagógiai módszerek iránt érdeklődnek, másképp, akik maguk is végigélték a huszadik századi magyar történelmet s gyermekkorukban ehhez hasonló – vagy ezzel éppen élesen ellentétes – közösségi élményben lehetett részük. És nyilván másképp olvassák azok, akik már az új évezredben váltak felnőtté, s akiknek mindez egy távoli, hihetetlen, sőt sokszor szinte érthetetlen világ üzenete csak.
Magam leginkább különös családregénynek olvastam. Elég jól ismertem már a bánkiság legendakörét (erről már sok-sok emlékezés, elemzés megjelent az utóbbi két évtizedben – többek között kollégánk, Sztankay Ádám írása ebben a lapban). A Leveleki-módszerről is olvastam már (a szabadságszerető, kreatív, önszerveződő, demokratikus gyermektársadalom pipeclandi változatáról van szó), hallottam már a medveség és rókaság különbségéről is, meg arról, hogy Bánkon mindenki kapott egy új nevet, mely egyszerre jellemzett és nevelt. De Fábri Ferenc (aki maga is bánkista, nem is akármilyen) most a hagyaték feldolgozására vállalkozott. S a dokumentumok, levelek, iratok sokaságából sok-sok különös, de jellegzetesen huszadik századi emberi sors bontakozik ki. Így jelenik meg a könyvben Eszter története mellett Dudus néni vagy Medve regénye is, ahogy Csőke Rezső rejtélyes élete. Fábri Ferenc arra vállalkozott, hogy tiszteletre méltó szorgalommal végigrágja magát a hatalmas hagyatékon, s belőle megrajzolja Leveleki Eszter részletes portréját. Ám sokkal többet ért el: megírta a huszadik század történetének egyik lehetséges olvasatát.
Jolsvai András
