Döntőjéhez érkezett a gógyisok versenye
Delta 45 címmel ma láthatjuk az MTV-n az évtizedek óta népszerű tudományos műsora játékának döntőjét. Másfajta játék ez, mint amilyeneket mostanában láthatunk a tévécsatornákon. A verseny a tudáson alapul, nem pedig a szerencsejátékok statisztikai törvényein. Az egyik legnagyobb múltú és legnépszerűbb televíziós műsor, a Delta alkotóival beszélgettünk.
Műsorunk negyvenöt éves. Kimondani is sok, de ennyi ideje látható az MTV műsorán, ebből az alkalomból hirdettük meg a családi vetélkedőnket – mondja Montskó Éva, a Delta főszerkesztője. - Elsősorban abban tér el a különböző csatornákon látható jelenlegi játékoktól vagy vetélkedőktől, hogy ebben nem a szerencsének, hanem a valódi tudásnak van meghatározó szerepe. Több nemzedék fog össze, akik mindannyian a tudományos-technikai haladás hívei, s akik évtizedek óta nézik ezt a műsort. Mai műsorunkban kiderül, melyik család győzött.
A műsort évtizedek óta követő nézőknek mindenekelőtt Kudlik Júlia jut az eszébe, majd az, hogy anno csak a Deltában lehetett egy jó autót vagy számítógépet látni.
A kereskedelmi televíziók megjelenésével viszont más lett a helyzet, több lett a versenytárs. De a Delta nem vesztett eredeti hatásából.
Talán mert a kereskedelmi médiumok nem is álltak elő igazi tudományos műsorokkal.
Mégis információs robbanást idéztek elő, de a magunk tudományos szempontjaival és érdeklődésével meg tudtuk őrizni törzsközönségünket. A kereskedelmi médiák hasonló műsorai sem témaválasztásban, sem a hírek feldolgozásában nem igazán tudták követni a tudományosság szempontjait.
Úgy tudom, Ön már a „régi” Deltánál is dolgozott.
Már egyetemista koromban, gyakornokként dolgoztam a Deltának. Kellett egy kislány, aki mindent fölvállal. Aztán Várhelyi Tamás, a műsor legendás főszerkesztője egyre több feladattal bízott meg. Sorra jelentek meg saját anyagaim, és 1995-ben, halála után átvettem a munkáját. A nagy váltás csak később, 2001-ben történt, amikor átalakult a műsor arculata, szerkesztése, technikája és a műsorvezető személye.
Mit jelentett ez a rendezőnek, aki 1975 óta vezényli hétről hétre a Delta műsorait? – kérdezem ifj. Kollányi Ágoston rendezőt.
A műsor 1964-ben kezdődött, s emlékszem, hogy gimnáziumi és egyetemi éveim alatt is néztem, s nagyon érdekelt a műfaj, bár egyáltalán nem akartam se filmes se tévés lenni.
Pedig édesapja is rendező volt. Talán a legnagyobb alakja a tudományos ismeretterjesztés filmes műfajának.
Én apámon azt láttam, hogy a filmezés nagyon zűrös pálya. Ő maga is azt mondta, hogy keressek magamnak egy rendes szakmát. A biológiát nagy lelkesen el is végeztem, de azért közben mégis filmezgettem is. Végül nem a kutatóintézetet, hanem a televíziót választottam. A filmgyárat semmiképp. A tévében az akkori főnök azt mondta: asszisztensként a zsömlét hozhatod a rendezőnek. Ha ebből ki tudsz harcolni valamit, akkor majd folytatni lehet.
Folytatni lehetett, de a Delta anno leginkább filmszkeccseknek tűnt, összekötő szöveggel, amit Kudlik remekül adott elő.
A Delta korai szakaszában a különböző világtájak felől érkező filmeket tudtuk bemutatni. De törekedtünk arra, hogy is egységesek legyünk, s ez komoly rendezői feladat volt. Például a Japánból érkezett filmek elképzelhetetlenül lassúak voltak, az orosz és az amerikai filmekből pedig buzogott a nagyság és a pátosz. Imádtak nagyokat mondani, fennköltek és infantilisak is voltak. E stílusokat egységbe hozni nem volt kis játék. Számomra a váltás akkor kezdődött, amikor egyre inkább a hazai tudományos kutatásokat kezdtük bemutatni, s azon keresztül a világ tudományát. Ma úgy érzem, a hazai kutatásokat és fejlesztéseket rajtunk kívül senki nem tudja és nem is akarja dokumentálni.
Mikor került sor a Delta nagy tartalmi és stiláris váltására? – kérdezem dr. Fiar Sándor műsorvezetőt.
Emlékeim szerint 2001-ben, bár én már 2000 óta dolgozom a Deltánál, szakértő műsorvezetőként.
Ön elsősorban szakember vagy műsorvezető?
Biológus-geográfus végzettségem van, ami nem jelenti azt, hogy ne kellene a szó szoros értelmében televíziósnak is lennem.
Számomra az Ön image-e a népszerű tanárokét idézi, fiatal kora ellenére talán olyan, mint volt anno Öveges professzor.
Ha ezt úgy érti, hogy személyes közöm is van az információkhoz, akkor köszönöm a hasonlatot. A műsor nagyon megváltozott az utóbbi évtizedben. Ma már nem ez az egyetlen forrás, amelyből tudományos információkhoz lehet jutni. Ráadásul mi a műsorba behoztuk a játékot, ami alapvetően megváltoztatta a műsor jellegét. Próbálunk játszani a tudományos ismeretekkel, amihez persze nekünk is készülnünk kell folyamatosan. De a játék lényege, hogyan lehet közelebb hozni a tudományos ismereteket a nézőkhöz. Megértetni az eredményeket. Ennek eszköze a játék a stúdióban.
Feladatának lényege, hogy ne csak híreket olvasson fel, hanem személyes véleményt és kérdéseket is megfogalmazzon?
Nagyon unnám, ha fel kellene olvasnom a szövegeimet, vagy mindazt, amit nekem leírtak. A szerkesztők persze leírják javaslataikat, de utána közösen találjuk ki a játékokat.
Miért kell a nézőknek játszani? Miért gondolják, hogy egy tudományos műsor lényege a játék?
Mert egy ilyen műsornak nem az úgynevezett tudományos ismeretterjesztésről kell szólnia, hanem a gondolkodásról. Annak reményében játszunk a stúdióban, hogy még érdekesebbé tegyük a tudományos kérdéseket, s még több gondolkodásra serkentsük a nézőket. Közben megpróbáljuk mindenki számára érthetővé tenni a feladatokat, ami számomra néha majdnem tanári feladat.
Kik jutottak a döntőbe?
Nem a legnagyobb tudományos és technikai ismerettel rendelkezők jutottak el a döntőig, hanem éppen azok, akik nem a lexikális tudásban, hanem a kreativitásban és a helyes gondolkodásban jártak élen. Sikerült megvalósítani azt a célunkat, hogy ez a játék ne a szakbarbárokról szóljon. Szombat délelőtt 9.35-kor az m1-en láthatjuk a döntőt.
Kapcsolódó cikk:
