Disznósághoz nem asszisztálok

- Mire vár még?

– A földforgalmi törvény végszavazására, amelyre várhatóan jövő hétfőn kerül sor. Régen eldöntöttem, hogy ha a helyben élő gazdálkodó családok, a fiatalok és a helyi közösségek helyett a nagybirtokokat és a spekuláns tőkét helyzetbe hozó földtörvényt fogad el a kormányzó többség, akkor az lesz az utolsó csepp a pohárban, kilépek a Fidesz-frakcióból.

– Értem én, de minek addig várni?

– Történtek már váratlan fordulatok. Változtak már meg jelentősen zárószavazás előtti módosító indítványokkal törvények, bár kétségtelen, hogy ennek a helyzet ismeretében igen csekély a valószínűsége. Bármilyen döbbenetesnek tűnik is, a háttérből diktáló eltökélt érdekcsoportok ezt bizonyára „nem engedik meg” a politikának. Mégis kivárom a végét, szeretek tények birtokában dönteni.

– Láttam, hogy az előbb leszavazta Budai Gyula államtitkár interpellációra adott válaszát a föld- és birtokpolitika ügyében.

– Mert a hazugság akkor is hazugság, ha a mi oldalunkon hangzik el. És a tények ismeretében ezt másképp nem minősíthetem.

– Nem számított arra, hogy így jár?

– Nem, hiszen nem akárki tett ígéretet arra, hogy azt a néppárti agrár- és vidékfejlesztési programot valósítjuk meg, amelyre az emberek oly rég óta vártak, és amelyről velük megállapodtunk.

– Felcsúton Orbán Viktorral csaptak egymás kezébe. Naiv volt?

– Azt gondoltam, a nagybirtokkal szemben a helyi közösségeket helyzetbe hozó stratégiának egy magát néppártinak, kereszténynek, nemzetinek mondó kormánynál van a helye. A komoly ígéret birtokában jártam én is a vidéket, buzdítottam az embereket. Ilyen értelemben – bár tudtomon kívül, akaratlanul – én is részt vettem a félrevezetésükben. Amikor világossá vált számomra, hogy más irányt vesznek a folyamatok, felálltam a kormányból. Az én lelkiismeretem tiszta, és nyugodtan tudok az emberek szemébe nézni.

– Ha most kilép, csak a portásnak adhatja le a kulcsot. A képviselőtársai elfordítják majd a fejüket, senki sem áll ön mellett.

– Az én sorsom – ahhoz képest, amilyen katasztrófa felé viszi a magyar társadalmat ez az irányváltás – elhanyagolható ebben a történetben. Egyébként pedig mindenkinek a saját lelkiismeretével kell majd elszámolnia.

– Nem mondta Orbánnak, hogy úgy érzi, becsapta magát?

– Nem adott lehetőséget arra, hogy személyesen beszéljek vele. Ma már érteni vélem, hogy azért nem, mert ő pontosan tudja, mi a bajom. Számomra a betyárbecsület és a tisztesség nem ugyanaz. A közös hazugságok hosszú ideig nem tarthatnak össze egyetlen működőképes, hatni tudó emberi közösséget sem. Én legalábbis így látom, és amint azt neki a legelején is megmondtam, alkatilag vagyok alkalmatlan arra, hogy megmagyarázzam a magyarázhatatlant. Disznósághoz nem asszisztálok.

– Nem hiányzik egy utolsó, tisztázó beszélgetés?

– Talán később, távolabbról szemlélve lenne ennek értelme, de őszintén szólva nem tudom, hogy ma miről is beszélgethetnénk. Azért érdekelne, hogy eredetileg komolyan gondolta-e mindazt, amiben megállapodtunk. Ha nem, az emberileg is rendkívül elszomorító volna. Ha igen, akkor vajon ez az irányváltás saját szuverén döntése volt-e, vagy ő csak a helyzet, az őt körülvevő tőkés körök foglya? Én mindenesetre megtapasztaltam, hogy létezik egy erős, spekuláns maffiahálózat az agrár- és földügyek körül.

– Azt mondta, annak idején az új világ első kormányához szegődött. Nemrég viszont úgy fogalmazott: „A helyi közösségek elveszítik az erőforrásaik feletti ellenőrzést, a fal- népét a nagybirtokosok elkergetik, a városok szélén szociális gettók fognak kialakulni.” Ilyen az új világ?

– Ez semmiképpen sem az. A tőkeérdekek határozottan felülkerekedni, átgázolni látszanak a családok, a helyi közösségek érdekein és értékein. Hogy a saját területemnél maradjak, az eddig bérbe adott állami földek több mint negyven százaléka tizenegy érdekeltség kezébe került. Ha ez a folyamat folytatódik, számításaim szerint 250-300 nagy csoport kezében lesz a magyar föld, vagyis a helyi gazdáknak, családoknak nem jut semmi. Ez a folyamat nyugodtan nevezhető délamerikanizálódásnak. Ott az észak-amerikai és a helyi tőke hatalmas latifundiumokat, tömegtermelő, embert alig foglalkoztató, iparszerű gigabirtokokat hozott létre, és a szó szoros értelmében elüldözte a fal- népét. Sok helyütt még a települések is megszűntek. Ezekből a szerencsétlen, elüldözött falusi, vidéki családokból verbuválódott azután a nagyvárosok körüli nyomornegyedek, bádogvárosok népessége. A társadalom ilyen mértékű kettészakadása kiszámíthatóan robbanáshoz vezet.

– Odáig azért csak nem jutunk.

– Azt mondtuk, visszaszerezzük a közösségek államát. És a közvagyont a közjó érdekében használjuk fel. A föld az egyik legfontosabb nemzeti vagyonelem, ám ezt most – úgy tűnik – magánérdekek alapján osztják el. A történetben az állam lenne a harmadik szereplő, amelynek meg kellene védenie a közösségeket, de sok jel utal arra, hogy átáll a nagytőke oldalára. 2011-ben például több mint 58 ezer hektárt tartott a kezében, és csaknem 14 milliárd forintot emelt ki hat érdekeltség a közös agrárkasszából. Eközben a háromszázezer tanyán élő helyzetének javítására ugyanebből a kasszából mindössze egymilliárd forint jutott. A hat nagy tőkés érdekeltség között egyébként egyaránt vannak Fidesz-közelinek és MSZP-közelinek tartott csoportok is, amelyeket a közös profitérdek inkább egymással köt össze. Ebben a helyzetben az egyes politikai pártok ugyan veszíthetnek a választásokon, de a maffiahálózat csak nyertes lehet. Az előző kormány is a nagygazdaságokat támogatta.

– Mégis ágyúkkal lövik a szocialisták a fideszes agrárpolitikát.

– Már benne van az új törvényben majdnem minden, ami nekik kell. El ne higgye, amit a parlamentben vagy a médiában hall, lát!

– Ennyire nem vagyok naiv. Róna Péter és Sólyom László is sürgette a magyar közéletet uraló, terméketlen bal–jobb-megosztottság felszámolását.

– Ez csak formális megosztottság. Az igazi a spekuláns nagytőke és a családok, a helyi közösségek között húzódik.

– És önnek hol lesz a helye? Végre megmozdult valami a jobboldalon – írták elemzők, amikor meglátták önt Róna és Sólyom oldalán egy hétvégi konferencián.

– Nem igaz, amit a politika sugall: nemcsak a mai két oldal létezik, amelyeknek a hátterében ugyanazok a tőkeérdekek állnak, és amelyek „délelőttös és délutános műszakban” váltják egymást. Léteznie kell a tisztességes emberek szövetségének is. Ők vannak elsöprő többségben, és meg kell tudni szabadulniuk a nemzeti vagyon széthordásából multimilliárdossá vált, gátlástalan rablóbandáktól. A politikai döntéshozatalt le kell választani erről a hálózatról, vissza kell helyezni erkölcsi talapzatára, a közösségek államát ismét a közjó szolgálatába kell állítani. Vagyis igazi rendszerváltásra, valóban új, emberség uralta világra van szükség.

– Nem válaszolt még arra kérdésre, hogy önnek hol lesz a helye.

– A Szent István Egyetemen egyetemi tanárként dolgozom még másfél évet, majd nyugdíjba megyek. Emellett várhatóan független képviselőként dolgozom végig ezt a ciklust. Összehasonlítom az ígéreteinket, a vidékstratégiát a törvényekkel, kormányzati lépésekkel, és ezt nyilvánosságra hozom. Ahogyan azt az Élőlánc Magyarországért és a Váralja Szövetség nagyszerű közösségével és a körülöttünk szerveződő civil társadalommal, a sok-sok tisztességes helyi szerveződésével eddig is tettem. Nyitogatni kell a szemeket, ha gyökeres változást akarunk, és ebben sokunk munkájára szükség lesz.