Dióhéj a viharban

- Az úriember elégtételt kapott?

– A HVG és a Magyar Hírlap már a kérésemre helyesbített. Érezték, hogy aggályos az ügy, nem akartak bíróságra menni. A Heti Válasszal szemben első fokon pert nyertem, ahol a bírának még volt lehetősége a körülmények mérlegelésére. Kiderült, amit a Heti Válasz állított, az nem történhetett meg. Viszont a másodfokot – amikor az inkriminált szövegrész szűken vett értelmezését alkalmazta a bíró – jogerősen elvesztettem.

- Hirtelen igazság lett a hazugságból?

– A Heti Válasz nem állította, hogy én bármit is megtettem, csak annyit: az ügyészség látókörébe került egy furgonos fickó, valami Bojár Iván András, aki ottan lopózott meg hurcolkodott.

- Volt fehér furgon, vagy nem volt fehér furgon?

– Az ügyészség nálam jobban tudja: ez a sztori úgy hülyeség, ahogy van. Engem még csak tanúnak se idéztek be soha. Itt a technika érdekes: adott egy feljelentés ismeretlen feljelentőtől, amely szerint ő engem éjnek évadján fehér furgonnal lopózni orrontott. Az állítás bekerül egy BKV-per négyszázezer oldalas iratanyagába, ahonnan aztán valaki pont azt az egy lapot húzza ki és juttatja el a Heti Válasz „tényfeltáró újságírójához”.

- Mégis miként landolhatott az ügyészségi anyag egy szerkesztőségben? Vagy a legelejéről nézve: ki volt a feljelentő?

– Ha tudnám, beperelném rágalmazásért. Normális országban az ügyészséget is simán bíróság elé citálhatnám, amiért így bánik a gondjára bízott hivatalos papírokkal. Itt ők gond nélkül mondhatják: tőlük semmilyen dokumentum nem juthat ki, de van vagy tizenöt vádlott, akiknek az ügyvédjei hozzáférhetnek az iratokhoz. Úgy látszik, jó rutinnal várt ki a Heti Válasz: a másodfok után a perköltségek mellett a lap ügyvédi kiadásait is nekem kell megtérítenem.

- De még előbb kitették a városházi állásából. Kinek volt ennyire az útjában?

– Ez nem rólam szólt. Tarlós István mindig is szeretett a legkülönbözőbb politikai oldalakról embereket gyűjteni maga mellé. Ám a Fideszben rosszul vannak az ilyesmitől. Eltávolításom volt az első lépés a főpolgármester környezetének deliberalizálására. Jelzés Tarlósnak: nehogy már elhiggye magáról, hogy ő itt valaki.

- Nyilatkozta, hogy még Tarlós tanácsadójaként azt érezte: senkit nem érdekelnek a városfejlesztési koncepciói, csak bokréta a kalapon. Percig is elhitte, hogy liberális gondolkodóként több lehet?

– A kiábrándulások bizonyos mennyiség felett már mulatságosak. Két éve még reméltem: a Fidesz ott folytatja, ahol 2002-ben abbahagyta. Első kormányzásuk idején kezdtek összerakni valamit, ami ugyan messze van az ízlésemtől, stílusomtól, de egyrészt nem vagyunk egyformák, másrészt volt benne svung, tartott valahová mindaz, amit az ország működtetéséről gondoltak. Talán jobban jár az ország, ha akkor megújrázzák a kormányzást, és egy modernizációs programban konszolidálódnak az elképzeléseik. Amikor Orbán Viktor 2010-es megválasztása utáni első, a diplomatáknak tartott nemzetközi sajtótájékoztatóján beszélt, én a hangvétele, a fogalmazása alapján azt éreztem, felelősségérzettel gondolkodik a társadalomról, van kompetenciája a kormányzáshoz. Azóta kiderült, hogy tiszteletre méltó magabiztossággal, dicséretesen gyors dönteni tudással csinál pokoli károkat.

- Mindenesetre a fővárosnál mintha kezdenék megvalósítani az ön néhány szakmai elképzelését: tervezik a Várkertbazár „újjáélesztését”, az egységes színű és szolgáltatású, hiénákat ellehetetlenítő taxik bevezetését, napirenden van a buszok színezése. Mind több szó esik vesszőparipájának, a „Budapest márkanév” koncepciónak a gyakorlati megvalósításáról is. Nem zavarja, hogy már nem jegyzik az ötletek szülőatyjaként?

– Ez nem. De van, ami igen. Egy rendszerszemléletű stratégiából ötletszerűen kikapkodni tetszőleges elemeket – ostoba dolog. Eredménytelen lesz, és fölösleges konfliktusokhoz vezet.

- Részese volt a Fidesz alapításának, a kilencvenes évek elején az akkor még a párthoz kötődő narancsos lap főszerkesztője. Ezt-azt megtapasztalva mit gondol: a nagy orbáni akarások mögül hová szökik rendre a képesség?

– Orbán Viktor óriási szervező. Nagy kapacitású, elképesztő munkabírású organizátor. Amit kisüt, az „nagyon meg lesz csinálva”. Ám megesik, hogy valakinek olyasmire van komoly indíttatása, amihez a lényeget tekintve nem ért. Ott hibázik, amikor kisüti a dolgokat.

- Önnek lett állása?

– Sokfelé dolgozom. Messze jobban érzem magam, mint a városháza hűs folyosóin bolyongva, várva, hátha reflektál valaki egy elképzelésemre.

- Budapestet szereti még?

– Szeretem, naná! Ugyanakkor nem látom reményét, hogy A kategóriás metropolisszá válhatna. A Szeretem Budapestet Mozgalom alapításának idején, 2004-ben még volt erre sansz. Ezért vágtunk bele a munkába, és ezért is áldoztam az életemből éveket a politikára. B ligásként is olyan városokkal volt pariban, mint Madrid, Barcelona, Milánó, Bécs. Utóbbiak azóta messze elhúztak tőlünk. Barcelona be is érte az élcsoportot – Londont, Berlint, Párizst, Moszkvát –, miközben Budapest visszacsúszott a harmadosztályba. A közigazgatásban is romlottak a körülmények, nincs erős, hatékony háttérszerkezet az elképzelések mögött. Másrészt mi magunk is felelősek vagyunk azért, hogy itt tartunk.

- Amennyiben?

– Fékeznek az egzisztenciális félelmeink, miközben a politika gátlástalanul folytatja az intellektuális értékek pusztítását. Gond nélkül emel piedesztálra elfogadhatatlan, szélsőséges világnézetű írókat, hasonló gondolkodással lehet elnyerni az Új Színház direktori posztját. A filozófusokat a legszélesebb médianyilvánosság előtt hurcolták meg, rehabilitálásuk fű alatt történt. Szóvá tette valaki jól hallhatóan a jobboldalon, hogy ez nincs rendben?! A politikai manipuláció, a tájékoztatás metodikájának hatásait jelzi az is, hogy a tévészékház előtt tüntető Nagy-Navarro Balázs a szélesebb közvélemény előtt csak egy izgága bajkeverő, mert arról nincs hír: sorra kapja Európában a sajtószabadságdíjakat. Mindez – ha nem is közvetlenül – szimptomatikusan hozzájárul Budapest rohamos provincializálódásához, Magyarország szellemi elszigetelődéséhez, üzleti marginalizálódásához.

- Lehetne lakályosabb az életünk?

– Civil kurázsi, szolidaritás, az együttműködési kultúra tudatos fejlesztése. Ami persze a baloldal végtelen individualizmusa miatt sosem volt erősségünk.

- Ön is erősen egyedi karakter.

– Bennem is van individualizmus, de közben sráckorom óta közösségekben gondolkodom. Amúgy ha így megy tovább, nem lesz nagy buli 2014-ben nyerni.

- Miért nem?

– A történelem legnagyobb gazdasági válságát éljük, Magyarország apró dióhéj a viharban. Tüsszent valaki a New York-i tőzsdén, és nézhetjük magunkat. Ugyanakkor a magyar belpolitikai bolhacirkusznál sokkal komolyabb globális problémák, környezeti változások előtt állunk, amelyeknek az ügyében nekünk is van felelősségünk, lenne feladatunk. Persze vannak, akik ez ügyben is unortodox megoldásokban hisznek. George Bush például azt nyilatkozta egyszer: az USA azért sem csatlakozott a kiotói egyezményhez, mert űrtechnológiájuk arra a szintre ért, hogy baj esetén lazán átcuccolnak a Marsra. Azt gondolom: a konzervatív exelnök vízióinál vannak azért józanabb megoldások is.