Die Welt: Orbán Európa egyik legvitatottabb figurája

A beszélgetés során Orbán Viktor kifejtette, hogy Európa szellemi válságban van. Részesedése zsugorodik a világ termelésében és kereskedelmében, míg a legnagyobb riválisoké nő. És a régi földrész csak nehezen vallja be, hogy erején felül költ társadalmi juttatásokra, a kormányok emiatt vesztik el egyik választást a másik után. A radikálisok nyomulása a mérsékelt politikusok bűne. Horst Seehofer teljesen egyetértett abban, hogy a radikalizmussal szemben a legnagyobb védelmet a jó politika nyújtja.

Orbán azt várja az EU-tól, hogy ne mérjen kettős mércével. Minden államháztartásnak rendben kell lennie, egyetlen országot sem lehet a többiek pénzével kihúzni a bajból. És ha ezt már elérték, csak akkor lehet nekilátni a nagy, közös programoknak. A miniszterelnök megismételte, hogy Magyarország számára jelenleg nemigen vonzó a belépés az euróövezetbe. Annál is inkább, mert a kívül maradt államok gazdasága jelenleg jobban fut, mint a zóna országainak szekere. Ebben a kérdésben a házigazda nem ért egyet a vendéggel. A magyar politikus viszont csak akkor tartja elképzelhetőnek a csatlakozást, ha az övezet stabil lesz és a kilátások kiszámíthatóak. Egyébként pedig azt szorgalmazza, hogy a döntéseket mindig a megfelelő szinten hozzák meg, ami szerinte a nemzetek mellett szól. De mint rámutatott, a tézis megfordítva is igaz: gyenge nemzetállamokból nem lehet jól működő Európa.

Orbán zseniális találmánynak tartja az uniót, mert anélkül nem lett volna lehetséges a német újraegyesítés, illetve megfordítva: a német egység visszafordíthatatlanná tette, hogy a kelet-európai államok a nyugathoz tartoznak, szavatolta náluk a demokráciát. Egyébiránt reméli, hogy a britek nem lépnek ki az EU-ból. Számára a közösség eredeti formájában jelenti a demokráciát: a néptől, a nép által, a népért. És nem tart szükségesnek hozzábiggyeszteni bármiféle jelzőt. Gyanakodni kezd pl. ha liberális demokráciáról olvas, mert nem biztos hogy az nem vezet-e a nem demokratikus liberalizmushoz. Szerinte a demokráciát csakis a szabadsággal lehet összekapcsolni.

A korrupcióval és a sajtószabadság korlátozásával kapcsolatos vádakra Orbán úgy felelt, hogy sajnos, a tények nem érdekelnek senkit. Hiszen a Bizottság egyetlen más tagállamot sem vizsgált alaposabban, mint a magyarokat, aminek az az oka, hogy nekünk csak két éve lett alkotmányunk. Brüsszel kifogásainak mind az öt pontban eleget tettünk, ám a bírálók úgy tesznek, mintha még mindig nyitott kérdéseket feszegetnének. Ami a korrupciót illeti, ott a nulla tolerancia híve, de nem ismer olyan államot, ahol ezt már elérték volna. Az amerikai kritikára válaszul vizsgálják a kapott tényeket. A miniszterelnök megjegyezte, hogy a választásokon eddig nyert is, veszített is, és ez így lesz a jövőben is. Ez számára a demokrácia problémája, mert a politika a haza szolgálatát jelenti, amit az ellenzékben is folytatni kell. Egy kudarc után az ember nem vált át a gazdaságra.

Az ukrán válságról szólva, megállapította, hogy az azért különösen súlyos, mert az oroszok ragaszkodnak az ütköző övezethez és ennek érdekében szükség esetén a nemzetközi jogot is megszegik. Magyarország ebben a tekintetben a német külpolitikához igazodik. Jó, hogy a földrész közös választ keres, de arra fel kell készülnie, hogy a megoldás sok pénzbe, évi 20-30 milliárd euróba fog kerülni. Csak azt nem látja, honnan lehet ekkora összeget előkeríteni. Arra kérdésre válaszul, hogy lehet-e bízni Putyinban, Orbán kiemelte, hogy a jogsértést nem szabad tudomásul venni, de az magyar érdek is, hogy stabil és független Ukrajna legyen közöttünk és Oroszország között.

A kormányfő tagadta, hogy a kétharmados győzelemhez szükség lenne populizmusra. Szerinte a legnagyobb hiba az, ha az embereket fölülről kezelik. A legtöbben tisztában vannak az érdekeikkel, lehet velük ésszerűen beszélni, csak a megfelelő hangot kell eltalálni. Az állította, hogy a médiának van szüksége a populizmusra, hogy az olvasók vegyék a lapokat.