Diadémes dáma a rézkorból
Az efféle könyvekre szokták mondani, hogy beszakad alattuk az asztal. S nemcsak a súlya miatt, hanem a tartalom gazdagsága okán. A szerző, Vágó Ádám grafikus nem kevesebbre vállalkozott, mint hogy hatéves munkával dokumentálja a Kárpát-medence ősi, fellelhető tárgyi emlékeit időszámításunk előtt nyolcszázezertől a honfoglalásig. (Ezerötszáz tárgyról kétezer fotót közöl!)
A legrégebbi egy „emberkéz munkálta andezitszilánk” Királyházáról. Aztán százezer éves lyukak is következnek, miközben itt kóborol, vadászik, szaporodik a heidelbergi ember, a neandervölgyi és a sapiensnek nevezett homo. Kézbe is kerül egy-egy őskőkori kaparó, szakóca több mint negyvenezer évvel ezelőttről. Aztán előkerülnek a föld alól az agyagedények, szobortöredékek, zsírfarú Vénuszok a kőkorszakból, diadémes dáma a késő rézkorból, csonkolt marhakoponyás temetkezés kellékei, foghíjassá tört fésűk, balti borostyánfaragványok, római üvegpalack, amphora, terrakottamécses, kétélű csatatőr, Caracalla ezüst dénárja, Bizáncból arany szolidusok, zománcberakásos cikádafibulák (gomb helyett), szarmata nyakék, vandál fejedelem sírleletei, kelta ötvösök „álfiligrán” nyakéke, gepida sasfejes női csatok, germán öv, hátulján belekapart rúnajelekkel, hun áldozati üst, a nagyszentmiklósi avar kincs, a római Seuso-együttes, hosszú szakállú langobardok fegyverei, avar fejesgyűrű, griff és ivókürtök, majd palmettás díszítésű magyar tarsolylemezek, nyereg, szabja, tegez, sisak, gyönyörű hajfonatkorongok.
A díszítőművészet egykorú az emberrel. A presztízstárgyak a korok státusszimbólumai voltak. Az ornamentikák ősi mintákból születtek. Vegyes származású halottaink kevert kultúrájú múltakból származtak. Eszközeik, ékszereik, fegyvereik, tárgyaik roppant szellemi gazdagságról beszélnek e szinte felmérhetetlenül nagy idő kereteiben. Fantasztikus könyv!
(A Kárpát-medence ősi kincsei a kőkortól a honfoglalásig. Vágó Ádám munkája. A Magyar Nemzeti Múzeum és a Kossuth Kiadó közös produkciója.)
Erdélyi S. Gábor
