Darázsfészek

– Két cukor, kis tej – emeli fel a mutatóujját a bíró.

Imént érkezett, talpig három csíkban. Remeg a pocak az amúgy slankító, fekete póló mögött. Hóna alatt két doboz jeges tea, puszival fizetett érte a nemzetiszín karkötős büfésnek.

Túl a pulton asszony meg a lánya klopfolja a rántott húsnak valót. Zsemlével, házi uborkával lesz teljes a csömöri burger.

A nők unottan teszik a dolgukat. A hosszú asztalnál ősz rendező kolbászt majszol, jó fehér kenyérrel. Boldog.

Tuti jobbikosok

– Cinege! – rikkant egy férfi, és nagy tenyerével vidáman egyenget egy árpádsávos hátat.
Aztán mindketten hozzálassulnak helyszínünkhöz, a csömöri sportcsarnokhoz, ahol nemsokára a rubeolások (Rubeola FC), vagyis a helyi NB I-es kemény fiúk csapnak össze az NB II. Keleti Csoportjában második helyet kiharcoló Dunakeszi Kinizsivel.

Teremfoci lesz itt? Erőfitogtatás, esetleg valami más?

– Jobbik kontra Fidesz – poénkodnak a „sporik”.
Talán nem alaptalanul. A csömöri focisták mezén a „hideg büszkeség boltjának” árpádsávos reklámja díszeleg. A rubeolások elnökét, Kassay-Kézi Gábort megihlette a 2006-os „forradalom”. Nyitott is az „ellenállóknak” egy ruhaüzletet. Majd vállalkozását reklámozva, egy Kuruc.infón közölt fotón a holokauszttagadó David Irvinggel bazsalygott. Sőt, a Rubeola FC indulóját a radikáljobb ikonzenekara, a Kárpátia írta.

A Dunakeszi Kinizsiben Orbán volt szóvivője, Szijjártó államtitkár és a Miniszterelnökség egykori fidelitasos munkatársai is fociznak. Az ő pólójukon a Volkswagen az úr. De egy biztonsági cég is reklámfelületként használja őket, kopasz „szekrényük” most épp a csömöri csarnok előterében nézi a tévét, karjából kidagadnak a tetoválások.

A meccs tétje: az NB I.-be jutás.

A csömöriek pozíciójukat védik, a Dunakeszi Kinizsi feltörne. Az első fordulóban a rubeolások győztek

6-5-re. A komáromi meccsről azt hallani, hogy ultrakemény, olykor zsidózó harc volt. A kinizsisek meglepődtek ellenfelük durvaságán.

– Tuti jobbikos a társaság! – bizonygatják a Kinizsi-fanok.

Találnak okot a sápítozásra: – Most jött meg a csapatkapitányuk, Kárpátia bömbölt a terepjáróból! Mi bezzeg soha nem keverünk politikát a sportba. Még a mezünk sem narancsos!

Az valóban a csömöriek színe. Ők narancssárga pólóban, fekete csíkos zokniban úgy néznek ki, mint a darazsak, akik csipkedni akarják a patyolatfehér dresszben ugráló kormányzati úrifiúkat.

Bent a teremben már sasszéznak a csapatok. Hangszórókból melegít a helyi magyarock: „Nem adjuk fel, testvérek, harcra fel!”

Bemelegítés után

Baráti társaságból nőtt ki a Szijjártó-csapat. Fehérvári úti, Tanuló utcai pályákon edződtek, „szerdai bajnokságokat” (aznap volt az amatőr viadal) játszottak. A választások után a focistatársak a Miniszterelnökségen kezdtek dolgozni.

– Kit hívtam volna oda? Hát, azokat, akiket ismerek – mosolyog Szijjártó.

A focicsapat vidéken haknizott, csarnokavatókon játszott, míg Fehér Zsolt, a Fradi futsaledzője fel nem figyelt rájuk. A dunakesziek (Szijjártó lakik ott) sportegyesülete befogadta őket, önálló szakosztály lettek, leigazoltak három fradistát, és elindultak az NB II.-ben. Hetente négyszer, este nyolctól tizenegyig edzenek.

Megszállottak.

Bemelegítés után csendes az öltöző. Babrálnak a zoknin, aztán mindenki feláll, összekapaszkodnak.

– Eddig minden gólért megszenvedtünk! – tuningolja őket az edző.
Derülnek a fáradt arcok:
– Így van! Így van!
– Semminek nem ülünk fel! – kiált fel lelkesen Orbán volt szóvivője.
És libasorban befutnak a terembe.

– Rubeola, Rubeola, hop, hop, hop! – fogadja őket a pályaszélről a helyi rigmus, a Kárpátia indulója.
A kapu mögött „Hajrá Csömör” felirat, dupla felkiáltójellel.

Szijjártó udvarias, megtapsolja a vendéglátó drukkereket. Ám rátülköl, anyázik a kemény mag. Itt kőkemény a fogadjisten!

Mi van veletek?

Végre sípszó. Kirajzanak a rubeolás „darazsak”, szaladnak a „fehér” vendégek. Felgyorsul mindenki: fut, szerel, cselez, lő, fut, szerel, cselez, lő.

A kinizsis Bita cifrázza. Elcsípik tőle a labdát. Hátán csúsztatja a csömöri had az alacsony Kemenest. Mindketten fradisták voltak, profik. Most mégsem tudnak befejezni semmilyen támadást. Lerohanja, megeszi őket a darázsfelhő.

Szijjártó a kispadon, figyel, nyújtózik, nyugodt.

Horváth edző nyakán kidagadnak az erek:
– Állunk, gyerekek, állunk!

Pedig nem állnak. Mégis jobban robbannak az árpádsávosok. Lőnek, rúgnak, löknek. Aztán megint lőnek, megint rúgnak, és megint löknek. Harc ez, nem játék.

Végül bevarrnak egy gólt. Csak öt perc ment el.

– Mi van veletek? – skandálják a Kinizsi-fanok. Csalódott, bosszús a vendéglelátó.

Meleg a sör

Boldog kürtök zúgnak a helyi szektorban. Zászlórúddal verik a padlót. Molinó kerül a palánkra: „Győzzön a jobbik!” Kétértelmű a szöveg, de értjük.

Szijjártó beáll. Helyezkedik.

– Ruszkik, haza! Ruszkik, haza! – veszik észre a helyiek.
Nincs kegyelem. Két „darázs” ugrik az egyik vendégjátékosra. Csikorognak a testek a földön.
Szijjártó fújtat. Lő! Erőtlen. Véd a kapus.

– Szexi vagy, Szijjártó! – gúnyolódik Csömör. – Optikai tuning kéne!
A kinizsis Lőwnél a labda. Ő korábban Újpestől igazolt német csapatokhoz. Nagypályás. Bokasérülése után a teremfocihoz, Szijjártóékhoz szegődött.

Ráfröccsen az ellenkórus. Nincs kegyelem. Harc ez, nem játék! Valaki kiugat a haveri karból. Egy szemüveges szélsőjobber anyázik a biztos fedezékben.

Lőw megfordul. Szelíden mosolyog:
– Kérlek, várj meg a meccs után!
Hátrál a rubeolás drukker, a fal állítja meg. Az egyik kinizsis kapura bikázza a bőrt.

„Elkúrtad, elkúrtad!”

4-1-nél tartunk, amikor szomjas lesz a kemény mag.

– Jó meleg a sör – panaszkodnak.
Szijjártóról ömlik a víz, elrúg a kapu előtt.

– Innen szép nyerni, Petya! – gúnyolódik a helyi tábor.
A szünetben lelassulunk megint: bár a mazsorettek gyorsan próbálnak megszabadulni a végtagjaiktól, sebes tuc-tuc zenéjükre fogy a csömöri burger, a büfénél sörtől lesz ólmos, ragacsos a beszéd. Ráragad a vitrinre, a farsangi kupákra, a mennyezet alá hajló páfrányokra, a falon függő, 30-ast formázó krepp-papír díszre, amely egy régi szülinapi mulatságból maradt itt.

– Iszol? Hiszen mi vagyunk a legjobbak!
– Emlékszel Zsámárra? Ő volt a legjobb! Nem tudom, hova tűnhetett.
– A rubeolások onnan kapták a nevüket, hogy egyik focista megfertőződött a vírussal.
A portásfülkében bicikli, kabáthegyek, a pulton rozsdás biciklipumpa. A bejárat felé fordított asztalnál a kasszás kimosolyog az udvari bagózókra.

Nincs kegyelem

Második félidő. Felpörgünk megint. Záporoznak a csömöri gólok. Esnek a játékosok. Repkednek a sárga lapok. Dörögnek a drukkerek:
– Buzik vagytok! Buzik vagytok!
Harc ez, nem játék! Kétségbeesett a Miniszterelnökség csapata. Öngyilkos akcióra készülnek: kispadra küldik a kapusukat. Öt mezőnyjátékossal feszülnek neki az ellenfélnek.

– Gólt kell rúgni, gólt kell rúgni!
Elszántak és támadnak. Egészpályás a letámadás.

Az ellen zászlórúdjai a földhöz csapódnak, szólnak a dudák. Nem hallani a kinizsis drukkereket. Hangosabb a csömöri nép a csatatéren.

Gyengül a központi erőtér, Szijjártóék elvétik a labdát. Elszántak, de üres a kapujuk. A „darazsak” lecsapnak.

– Gól, gól és harmadszor is gól!
Végül a helyiek bevarrják az utolsót is: 9-3.

Nincs kegyelem. Harc ez, nem játék! Büszkén leng a jobbikos molinó.